Gesztenyés.
Gesztenyés.
A szelíd gesztenye alkotta erdők kisebb terjedelműek, mint a fenyvesek, mindazonáltal a vasvármegyei erdőknek ép oly kiváló érdeket és jellemet kölcsönöznek.
Az Alpeseknek a mediterrán flórába való hanyatlása, meg a Nóri-havasoknak 518hazánkba lebocsátkozó keleti őrsei között az a nevezetes analógia, hogy az Alpesek déli lánczolatairól a szelíd gesztenye vezet be az örökzöld vidékre* (regio sempervirens); szintúgy a Vütöm is szelíd gesztenyével hanyatlik Rohoncz, Kőszeg és Rőt között a kis magyar Alföld dombhullámai felé. A Vütömnek e délkeleti sarkán a jóféle gesztenyefa (Castanea sativa Mill.) a szőllővel meg gyümölcsfákkal ép oly oltalomra talál, mint a havasok tövében.
Grisebach: Vegetation der Erde I. k. 306. l.
A Castanea sativa szúrósan fogas leveleinek erősebb szövete, élénkebb zöld színe és nagyobb fénye az örökzöld növények tulajdonságaira emlékeztet. Barkája tengelyének merevsége, le nem konyulása, általában keményebb szervezete is igazi otthonába, a mediterrán flóra keleti tájaira vezet bennünket, a hol hasonló levelű rokonai élnek: a Quercus castaneifolia, Qu. Aegilops stb. Szúrós burokja is, a melyben a gesztenye-makk hármával szokott pihenni, a mediterrán vidék tenyészeti viszonyaival és gyakori szúrós alakjaival függ össze. A délkeleti flórában a tölgylevél öblei elsimulnak, karéjuk rövid marad és tőrhegyű. Ennek a tüneménynek felel meg a szelíd gesztenyefa levele is. A mediterrán flóra határát csak nyugaton lépi át jelentékenyen, kelet felé a földségen ültetett.
A szelíd gesztenye Vasvármegye fatenyészetében el nem hallgatható nevezetességre vergődött. A mediterrán flórában is van meghonosított fa, mely most a vidék fiziognómiai tájképén élesen kitünik, mint a czitrom- és narancserdők, a selyem-eperfa, a gránátalma, babér, stb. Ép ilyen Vasvármegyében a Castanea, ha valaki eredetileg ültetettnek akarja gondolni.
A gesztenyés, Rohoncz és Rőt között, mint ritkás erdő bocsátkozik a tölgyerdő öve alá s a tölgy a szőllőtermelés közt jó széles övet alkot.
A kőszegi gesztenyések kiterjedése:
1. Elend-gesztenyés: 8 hold és 679 -öl.
2. Hinterleiten: 12,396 -öl.
3. Gern-gesztenyés: 1163 -öl.
4. Pukel (nem Pugl)-gesztenyés: 15 hold és 59 -öl.
5. Kindspergl-gesztenyés: 7 hold és 1119 -öl.
6. Kurze Klangl-gesztenyés: 8 hold és 1291 -öl.
7. Schneiderberg-gesztenyés: 8 hold és 66 -öl. (Freh szerint.) Talaja homokkal vegyült agyagos föld.
A kőszegi gesztenyefák hatalmas nagyok, egész óriásak, évenkint bőven teremnek. Kőszeg „Eichberg”-gesztenyésében van egy óriás gesztenyefa is, melynek kerülete a töve körül 8–10 méter. Ágai oly hatalmasak, mint egy-egy nagy vén fatörzs. E fa élő tanuja, hogy a gesztenye itt régtől fogva tenyészik.*
A kőszegi gesztenye-óriást Chernel Kálmán a „Vasárnapi Ujság” 1864. évfolyamának 27. számában 264. lapján ismerteti. Itt az ősfa termetének képe is látható. Velem határában még óriásabb (15 méter kerületű) gesztenyefa volt, de ma csak emléke él.
A kőszegiek levéltárában a gesztenye ültetésének idejéről, hallomás szerint, nincs semmi adat. A ki azonban itt és a horvát, meg a szlavón tartományban a gesztenyefának szép erdeit látta, természetszerűleg fölébred benne az a gondolat, hogy itt a jóféle gesztenye vadon terem. Minthogy a gesztenyének Európában éjszak felé való ültetéséről följegyzések tanuskodnak, nem állíthatom kétségtelenül, hogy a szelíd gesztenye Kőszeg körül eredetileg vadon terem; de a tenyészete itt egészen természetes s meggyőzőnek látszik, hogy hazánk nyugati és délnyugati vidékein ősidőtől fogva természetszerűen nő vadon. Mert:
1. De Candolle szerint* a jóféle gesztenye az éjszaki szélesség 45. fokáig eredetileg vadon nő. Kőszeg vidékén, a 47. foktól éjszakra, mintegy 1/3°-on, e határtól még nem nagyon messze vagyunk, s a 45°-tól Kőszegig és Sopronmegyéig, a horvát- és szlavón tartományon át a szelíd gesztenyének természetes elterjedése nincs megszakadva. Az elterjedés vonala tehát itt, mint nem mindenütt egyenes, feljebb emelkedett.
Geogr. Botan. 688.
5192. Kőszeg lejtői, a zágrábi és szlavóniai hegységek, az Alpesek hegyrendszeréhez tartoznak. Ha az Alpesektől nyugatra, Francziaországban és dél felé, Svájcz déli részén és Olaszországban a szelid gesztenye ősisége nem kétes, akkor kelet felé, a Nóri havasok keleti örsein se lehet ilyen. Nálunk eredetiségét azért érheti gyanú, mert hazánkban kelet felé, más hegyrendszeren a szelíd gesztenye nem eredeti, hanem ültetett. Ámde a Nóri havasok magyarországi hullámain általában más a viszony, más a fatenyészet, mint kelet felé.
3. A szelíd gesztenyét itt mindenütt fiziognómiai testvére, a cserfa kiséri. Cserfáink levele is olyan jellemű, mint a gesztenyefáé; hajtásan a levelek alsó színének fehérsége olyan, mint a Castanea sativa var. discoloré. A szelíd gesztenye tehát nem egészen árván szakadt, nem minden rokonság nélkül tenyészik országunkban és Vasvármegyében.
4. Nemcsak a szelíd gesztenye, hanem, cserjék is (Lonicera Caprifolium, Coronilla Emerus, Genista lasiocarpa stb), valamint egész sereg fűnemű, déli vagy mediterrán növény terjed a Dunántúl bizonyos pontjáig, de a Dunát nem lepi át. (Colchicum Bertolonii, Trigonella Gladiata, Inula spiraeifolia stb).
5. Az ültetett idegen fának gyakran makacs szaporátlansága elárulja, hogy az idegen földön gyarapodni nem szeret (fügefa, trombitafa, eczetfa, orgonafa az északibb megyékben). Ellenben a jó gesztenye hazánk nyugati és délnyugati részeiben szemlátomást magától gyarapodik, csemetéit az erdőkben, emberi hajléktól messze találni, pl. a Stadelbergen Szottina mellett. A gesztenyét továbbá Kőszeg vidékén az evetke és varjú szokta széthurcolni és szaporitani.
6. Azért, hogy Nagy Károly a Rajna vidékén a gesztenyeültetést rendelettel sürgette, ebből nem következik, hogy nálunk már akkorában és még régebben a szelid gesztenye vadon ne nőtt volna.
E természetes viszonyok figyelemre méltatásából kiderül, hogy az Alpesek tövét dél felől is, nyugat és kelet felől is, a szelid gesztenye-erdő övezi, tehát Vasmegye s hazánk nyugati vármegyéi földje nevezetes növénygeográfiai jellemet szolgáltat.
