Vasmegyében a dombos és hegyes vidéken nagyobb mocsár vagy tó, a hol önálló és jellemző növényzet alakulhatna, nincsen. Itt-ott, pl. Sárvár és Asszonyfa között, Sennyeházán, Sárvár és Kis-Sitke közt, az erdőben van kisebb, egészen tisztavizű medence, mintegy esőviz-tartó vagy vízálló, de sekély; feneke, valamint a partja is, kemény, kavicsos, azért sem benne, sem körülötte nincs sok növény, sőt nyáron, mint pl. a Vasvár fölött levő hegyi pocsolya, egészen kiszárad vagy a sarában heverésző sertés minden növényzetét elpusztitja. Itt-ott nyújtódzik a víz tükrén egy-egy Potamogeton natans nevű hínár, a parton az Eupatorium, de nádasból, gyékényből és sásból, Phalaris arundinaceából, Agrostis stoloniferából stb. szövetkezett sűrű, terjedelmes és magas növénytakaró vagy nincs, vagy csak jelentéktelen általában a kavicsos, dombos vidéken, meg a hegyen, a mocsári vegetáczió nagyon korlátozott. Élénkebb mégis, kivált tavaszszal az a hely, hol a talaj felső rétegét a csermely vize mintegy eláztatja, pl. a kőszegi stájer-házaknál, vagy Fehér-csárda és Felső-Szénégető között, a Szt-Vitushegy tövébben, vagy a hol a kaszáló talaja nagyobb darabon állandóan süppedős, pl. Bozsok mellett.