A Flora norica saját növényei.
A Flora norica saját növényei.
Részenként tekintve elegendő számú itt az olyan növény, a mely Vasvármegyére, tehát a Flora Noricára nézve is jobbadán jellemző, mert, legalább mostani tudomásunk szerint, a Noricum-nak keletre hanyatló vidékéről kelet felé tovább nem igen terjed, a kárpátvidéki flórával nem keveredik.
Jelentéktelenebb alakokat (edényes virágtalanok), színbeli eltéréseket nem tekintve, melyek az ország kebelében s kelet felé is teremhetnek, de idáig talán fel nem jegyezték, az ellenkező természeti viszonyok és alakító hatás bizonyságai itt a következők:
Avena planiculmis var. microstachya Borb.
Avena pratensis var. macrostachya Borb.
Sesleria varia var. angustifolia
Festuca pseudo-ovina var. subpruinosa.
Festuca pallens var. minoriflora.
Koeleria cristata L. (K. ciliata Kern.) var. pubiculmis Hack.
Melica nutaus var. paniculata.
Carex Fritschii Waisb. Kőszegen.
506Alnus viridis var. demissorum.
Knautia arvensis var. dipsacoides.
Centaurea Scabiosa var. sublucida, C. extranea G. Beck (Kőszeg), C. Castriferrei Borb. et Waisb.*
S. preudophrygia × stenolepis. Jobban hasonlit a C. stenolepishez, de a virág fészke szélesebb. rostjai pedig egészen szétterpednek, az egész függelék hátrahajlik, a pikkelyeket elfödi. Andhodiis dense congestis, foliis subtus canercentibus, denticulatis Centaureae stenolepi similior differt anthodiis latioribus, fimbriis, patentirrimis, appendicibus omnino reflexis, squamas occultantibus.
Cirsium Castriferrei Borb.
C. erisithaloides Hut. (C. Waisbeckeri Simk.)
Gentiana castenetorum.
Menthák, köztük M. Kuncii, M. Sencyana, M. Hollósyana, M. globiflora, M. Waisbeckeri, M. Piersiana, M. Steffekiana Borb.
Oryganum vulgare var. chlorophyllum.
Thymusok, közte Th. Castriferrei, Th. Radói.
Galeopsis flavescens.
Stachys silvatica var. pycnotricha (var. tomentosa Waisb).
Veronica Kovácsii.
Euphrasia Roskoviana var. minoriflora, E. perincisa.
Odontites macrocarpa.
Heracleum macranthum.
Sempervivum adenophorum.
Thalictrum litorale, Th. subsphaerocarpum.
Ranunculus Frieseanus var. napelloides, – Caltha rostrata.
Helleborus dumentorum.
Viola stichotricha, V. commutata, V. castanetorum, V. leucoceras.
Thlaspi Goesingense var. cochleatum, var. truncatum, Thlaspi alpestre var. stenopetalum, var demissorum, Th. umbrosum Waisb. (Th. montanum var. obordatum. G. Beck?)
Tilia suberiocarpa.
Malva Alcea var. subtrichocarpa.
Erodium cicutarium var. adenotrichum.
Epilobium hybridjai és alakjai, köztük E. pycnotrichum, E. Radói (E. super-collinum × Lamyi) Borb., E. Borbásianum Hausskn. (E. roseo-adnatum).
Circaea Lutetiana var. subglabra.
Rózsák, mint egészen, vagy csak az országra nézve ujak, köztük Rosa victeria Hungarorum R. Kuncii R. Zalana, stb.
Szedrek, köztük Rubus Hunfalvyanorum, R. Berthae, R. Frehi, R. Haynaldianus, R. Clusii, R. Kőfalvyanus, R. Styriacus, R. Borbásiellus, R. porphyropetatus, R. Salisburgensis Focke (R. Ginsiensis Waisb.), R. peracanthus Borb. et Waisb., R. trichomorus Borb. et Waisb., R. appendiculatus, R. lasiaxon Borb. et Waisb. Több szeder alakja a R. Salisburgensishez húz.
Potentillák, köztük P. serpentini Borb., P. Sadleri Rchb., P. Ginsiensis Waisb. (P. arenaria × glandulifera), P. Castriferrei Borb. et Waisb. (P. permista Waisb.; P. rubens × glandulifera: Vörösvágás), P. pseudoserpentini, (P. serpentini × glandulifera), és P. lancifolia Waisb., Borostyánkő körül.
Lathyrus silvestris var. lineifolius. Ezek nagyobb részének, legalább máig, Noricum a szőlőföldje, nyugotibb magyarföldi (endemicus) növényeknek tekintendők. Egyikét-másikát 1887. óta Beck Günther bécsi tanár jelezte Alsó-Ausztria flórájából.*
Flora von Nieder-Österreich 1890–93.
