Északi növények.
Északi növények.
Vasmegye a hidegebb éjszaktól jó messzire esik, mégis flórájában elég kirívó északi növényre ismerünk. Ezek alig észrevétlenül, vagy a vidék növényzete közé keverednek, vagy pedig a havasalji vidéken, mint szigetkék vagy északi formácziók tünnek ki. De azért vidékünket az éjszaki vagy baltmelléki flórával semminemű természetes összefüggésbe hozni nem akarjuk, mert egy része ezeknek a növényeknek természetes úton juthatott ide, az Erigeron Droebachensis könnyű pehelybóbitájával. Lehet, hogy némelyik északvidéki formáczió megfészkelődése a geológiai korszakokból ered, de némelyik a Havasaljáról is könnyen ide juthatott, mert az északi növények Európában dél felé a maguknak megfelelő analóg helyet leginkább a havasvidéken találják meg s innen ereszkedhettek le Vasvármegyébe. Viszont a Hieracium boreale, meg a H. Sabandum hamarább a délibb vidékről jutott Skandináviába.
A MURASZOMBATI PARKBÓL. Saját felvételünk.
Az északi polgárokat különben szorosan különválasztani bajos, mert a baltmelléki flóra nagyterjedelmű és többtagú s mert sok növény, mely az északi mezők lakosa, a délvidék havas vidékein itt otthon és jellemző lehet (Prunus Padus, Nardus, izlandi zuzmó, Lycopodium complanatum, Arnica, stb.). Az északiak közül említendő a fenyves, a magyar keleti színű flóra élénk ellentéte, az ericetum, vacciniumos és pirolás erdőtalaj a szederfajok sokfélesége: Rubus suberectus, R. Wahlbergi, stb., de más szeder itt inkább átalakúlva, mint helyettesítő faj (species varia) 515jelenik meg (R. appendiculatus Portenschl). Északi eredetű a rénzuzmó, a Carex Goodenowii, C. caespitosa, C. canescens, C. Buekii és más sás, a Polygonum Bistorta, a Hierac. tridentatum, a Potentilla Wiemanniana, Barbarea stricta, stb. Az északibb tőzegmoha ingoványának a viszonyok, főleg a kavicstalaj nem kedvezők, Pinkafő és Villámos körül kevés pusztuló tőzegmohat a harmati fű (Drosera rotuandifolia) jellemzi.
