Vasmegyének erdeje elegendő. Sok helyt nemcsak tűzre és épületre, de mint deszka és zsindely, kereskedésre is jut és a gubacs-termés, makkoltatás, hamuzsír- és szekérkenőcs-gyártás, valamint a szénégetés nem megvetendő ága a lakosok és uradalmak jövedelmének. A magasabb és terjedelmesebb hegységben az erdők szebbek, sűrűbbek, a keleti halmokon (sitkei, szelestei, Farkas erdő) ritkásak. A tótsági járásnak sok erdeje volna, kivált fenyvese, de a sovány földben a fa nagyra nem nőhet, sőt idő előtt elgörbül s megvénhed.
Erdészeti szempontból nevezetes itt a fenyveknek keverése a lombos fákkal, pl. Vép és Sárvár között, alacsonyabb vidéken is, a mi az erdőnek sajátságos külsőt és kellemet kölcsönöz. A sok szép erdődísztől a megye vidéke szép és egészséges.
A vasvármegyei erdők jellege az, hogy alkotó- vagy keverékrészei olyan fák (fenyvek, szelíd gesztenye, nyír, fürtös meggy [Prunus Padus]), melyek oly magasságban (a tenger színe fölött), mint Vasvármegyében, másutt a 516lombos erdőkbe be nem keverednek. Jellemző továbbá, hogy az erdők fái egész természetesen, maguktól is nagyon keverednek.
Legfőbb oka ennek az, hogy a fenyő a Nóri-havasokból oly alacsony területekre ereszkedik le, a minőre sehol másutt az országban, a szomszéd nyugati határmegyéken kivül. Lehet pl. egész a Rába völgyébe (Badafalva és a szent-gotthárdi Vártető közt, Rádócz és Körmend közt, a Pinus silvestris), egész a hegyek tövéig a kis Alföldre, olyan helyre, a hol különben a tölgy uralkodnék. A fenyves tehát itt a lombos erdők terjedelmét meglehetősen korlátozza. E vidéknek a tenger színéhez mért magassága azonban nem akkora, hogy a havasaljai magasságban uralkodó tiszta fenyő alkotta regio abietina a megyében kiképződhetnék, azért a Nóri-oldalról ide természetesen leereszkedő fenyő az alacsonyabb helyeken majd a bükkel, majd a tölgygyel keveredik, vagy ennek kellett hátrálni a hatalmasabb tűlevelű előtt, a fenyőknek kedvezőbb talajról.
Ez zavarhatta meg Vasmegyében a fák tenyészetének a magasság szokott övei szerint való elrendezkedését, mert helyenkint az erdő a hegyek aljától kezdve nem tölgy, mint másutt az országban, hanem mindjárt a fenyő. Bár néhol a fáknak a tető felé való sorakozásában van bizonyos rend, pl. Kőszegen a szőllő felett szelíd gesztenye, azután fentebb tölgy és bükk alkotja az erdőt, az Irottkő teteje felé pedig már az Albies Picea nagyobb számú a bikk között; de az erdőalkotó fák ily övek szerint másutt már a vidék nem tetemes magassága következtében sem szövetkezhetnek, sőt a fenyves sok helyen épen a bikk öve alá ereszkedik.
Élénk vonása Vasvármegye erdőtenyésztésének továbbá a gesztenyés és a nyíres.