Szent-gotthardi csata.
Szent-gotthardi csata.
Délután egy erdélyi nemes és egy velenczei, a töröktől megszökve, Montecuccoli táborában jelentkeztek és hirűl hozták, hogy a nagyvezér, feladva Győr megtámadásának tervét, Mosonyon át Bécs felé készül. Montecuccoli erre egész seregét összevonta, a szentgotthárdi kolostort már megelőzőleg kiürítette, a malomnál helyüket oly kitünően megálló francziákat és Nádasdyt pedig a további támadástól eltiltotta. A császári sereg előnyomulván, elérte a Lapincs folyót, az őrgrófsági ezredek pedig a Rába és a Lapincs összefolyásánál helyeztettek el, míg a lovasság Nagyfalvánál (Moggersdorf) foglalt állást. A falu alatt egy puskalövésnyire levő átjárónál a birodalmi had táborozott, a szent-gotthárdi malomnál álló francziákhoz még a piemonti gyalogezred és egy század lovas rendeltetett.
KÜPRILI AHMED NAGYVEZÉR. Az orsz. képtárból.
A török hasonlóan egész Alsó-Szölnökig húzódott félkör alakjában, Nagyfalvával pedig, szemben a Rába kanyarulatánál, sánczokat ásatott.
Montecuccoli, a mint az a különböző nemzetek hadaiból álló seregnél alkalmasabb, az úgynevezett spanyol felállítási elvet alkalmazta: mindenik főbb nemzetet külön szárnyra rendelte, hogy ezáltal minden nemzet önálló működéi kört nyerve, a becsvágy, harczi vitézség minél fokozottabb mérvben működjék közre a győzelem kivívásánál.
A jobb szárnyon az összes császári ezredek, középen a birodalmi had, a balszárnyon a francziák, burgundiak és a magyar dandárok állottak.
A nevezetes ütközet előtti napon kiadott hadi parancs a következő:
1. A hadsereg fentjelzett rendben álljon fel.
2. Az egyes csapatok hatos sorban álljanak fel, még pedig 4 sor lándzsás és 2 sor muskétás; – ez utóbbiak elől.
3. Az egyes csapatok előtt 24–30 muskétás (puskás) álljon, akik, ha elsütötték puskáikat s az ellenség erősen támadna, vonúljanak vissza a legközelebbi zászlóalj mögé.
4. A muskétások, (puskások) sohase adjanak egyszerre tüzet, hanem egyszerre 1 vagy legfeljebb 2 sor lőjjön, hogy ezáltal a tüzelés folyton tartson. Mire az utolsó sor is tüzelt, arra az első sor puskáját megtöltve, ismét készen álljon.
2125. Ugyanerre ügyeljen a tűzérség is.
6. Mindenki helyét szem előtt tartsa s azt el ne hagyja sem az előnyomúlás, sem a hátrálásnál, nehogy a sorok felbomoljanak.
7. Harcz közben a nehéz lovasság ne távozzék a gyalogságtól avégett, hogy az először esetleg meghátráló ellenséget üldözze, hanem az egész csatarend egy vonalban támadjon rá ha azonban megszalad, úgy a könnyű lovasság az e czélból az egyes csapatok közt üresen hagyott tereken át törjön elő a szaladókra, nem várt ellenállás esetén pedig vonuljon ismét vissza.
8. Agyonlövetés terhe alatt tiltva van a zsákmányolás mindaddig, míg a csata egészen be nem fejeztetett és az ellenség teljesen le nem veretett.
9. Nem kell a támadó törökök lármájától félni, – az egész had gyülevésznépből és haszontalan csőcselékből áll.
10. A tartalékul hátrahagyott századok, mihelyest szükség lesz reájuk, haladéktalanúl siessenek rendeltetési helyükre.
11. Mindenki maradjon meg saját zászlója alatt. Főbelövetés terhe alatt tiltva van a podgyászkocsihoz visszavonúlni.
12. A tisztek buzdítsák katonáikat.
13. A meneteknél mindenki ügyeljen helyére, azt ne változtassa meg addig, míg az ellenségre nem törnek. A menetek vagy egymásután vagy csoportokban történnek, a szerint, a mint az utak szűk volta vagy térsége megengedi.
14. A mennyiben az utak járhatók, a podgyász a csapat után szállíttatik.
Montecuccoli főeszméje, mint e hadi parancsból is kivehető, hogy a muskétásokat a lándzsásokkal összevegyítvén, a tüzelés folyton tartó és általános legyen úgy, hogy ha az ellenség lőtávolságba jön, folyton tartó sortűz fogadja.
A nagyvezér, híven a török taktikához, egy előcsapatot Stájerország felé küldött, melynek rendeltetése lett volna, hogy Gyanafalván átúszva a Rábán, oldalt támadjon. Montecuccoli azonban erről idején értesűlvén, báró Sporck altábornagyot a horvát ezreddel és a dragonyosokkal Badafalva és Raks felé indította, sőt, nehogy esetleg az ellenkező oldalról is hasonló támadásnak legyen kitéve, Nádasdyt, Eszterházy Pált és Batthyányt seregeikkel a Rába mellett menve, Körmendre küldte.
Nagy baj volt, hogy hiányzott a szükséges élelem. Zehentner élelmezési biztos, kötelességéről megfeledkezve, Gráczba távozott. A lovak már 3 napon át nem kaptak abrakot. A táborban különben is lehangoltság uralkodott s aggódva várták a hajnal pirkadását, nem igen bízva a győzelemben.
Augusztus 1-én, miután az éj csendjében a törökök tevebőrből készűlt tömlőkön átusztattak a Rábán, reggel 9 órakor nagy kiáltások közepett törtek Nagyfalvára.
Hohenlohe a magaslaton fekvő táborából ezt még idejekorán észrevette, s gróf Waldeck vezérlete alatt a badeni őrgróf seregéből egy gyalog és egy lovasezredet a birodalmi sereghez rendelt. Montecuccoli pedig a Schmidt-féle lovas, a nassaui és Kielmannsegg-gyalogezredeket a Rába kanyarúlatához vezényelte.
A törökök visszavonulást színleltek, mire a középen levő két frankezred, Bucher vezérőrnagy és Pleitner ezredes vezérlete alatt, meggondolatlanúl követi őket. Erre a már átkelt sereget mozgásba hozva, nagy kiáltás közepett tört a török a birodalmi seregre.
A török első támadása oly nagy félelmet és rettegést keltett a nagyrészt gyakorlatlan zsoldosokból álló seregben, hogy elhányva fegyvereiket, szanaszét szaladtak.
Hasztalan küzd a westfáliai ezred, kénytelen ő is a futók közé vegyűlni; hasztalan igyekszik Waldeck gróf és a holsteini herczeg a szász csapatokat rendbe hozni, még a tisztek is fejüket veszítve, hátrálnak.
Ezen zavar közben a török egész a táborkarig jut, elesik a sváb ezred parancsnoka, Fugger gróf, Pleitner, a frank ezred parancsnoka ezredével együtt felkonczoltatik, hasonlóan az alsó szász ezred is Ende ezredessel a csatatéren maradt s Durbach őrgróf is csak nagynehezen menekülhetett meg.
Montecuccoli nem ijedt meg, hanem a szétszórt birodalmi sereg védelmére a jobb szárnyról segélycsapatokat küldött. De a Rába kanyarúlatánál előre rendelt császáriak sem tanusítottak nagyobb ellenállást. Sultzbach pfaltzi gróf nem tudta a Schmidt-ezredet rohamra vinni; a 2000 lovasból álló nassaui sereg megsemmisült.
)
214A törökök így egészen befészkelték magukat a faluba és már csak egy pisztolylövésnyire voltak a birodalmi sereg táborától.
Montecuccoli, hogy a török egész erejével a helységre tört, Machau marquis-t küldte Colignihez segítségül. Hohenlohe parancsára von der Leiden báró és Waldeck gróf összeszedik nagy nehezen a szétszórt birodalmi sereget és ezekkel a faluba befészkelt törököket akarják kiszorítani, de ezek inkább bennégtek a házakban, semhogy megadják magukat; majd a török ismét minden erejével Waldeck gróf dandára ellen tör, ahol a lunenburgi gyalog- és a Pessi-féle őrgrófsági ezredben tett nagy kárt. Franczia zászlóaljak végre a falu melletti futó-árokból előtörve, nagy veszteség után visszaűzik a törököket.
HOHENLOHE FARKAS GYULA. Az orsz. képtárból.
A jobb szárnyon, a Rába kanyarulatánál levő zegzúgos területen, a császári ezredek küzdöttek változó szerencsével, míg a császári tűzérségnek a magaslatokra vont két ágyúja inkább a birodalmi seregre bocsátotta lövegeit.
A délután egy óráig tartó küzdelemnek hirtelen keletkező zivatar vetett véget, mire mindkét fél, megmaradva hadállásában, kénytelen volt a további küzdelemmel felhagyni.
A szünet alatt megtartott hadi tanácsban Montecuccoli azt kívánta, hogy, tekintettel a gyalogság kimerült voltára, sánczolják el magukat. Hohenlohe ellene nyilatkozott ennek, azt mondván, hogy, ha a Rába mint természetes sáncz nem volt képes őket megvédeni, miként fogja egy uj földhányás megoltalmazni, melyet alig tudnak békében elkészíteni. Coligni, hivatkozva fejedelme parancsára, mely seregének lehető kímélését hagyta meg, szintén a csata felhagyása mellett nyilatkozott. Hohenlohe erre azt felelte, hogy, ha holnapig időt engednek a törököknek, úgy még a hegyekből is ki fogja őket űzni, szabadon használhatja könnyű lovasságát, s akkor, úgymond, fejünk a török abrakos-tarisznyájában fog pihenni. Ez hatott és maga Coligni is hozzájárult a csata folytatásához.
Mivel azonban az időközben elállott zivatar után a törökök ismét mozogni kezdtek, így a késedelmeskedés csak veszélylyel járt volna, a vezérek azonnali támadást javasoltak.
A hadsereg újból csatarendbe állott a következő rendben:
A jobb szárnyon: La-Croy, Spick, Pio őrgróf és a Tassó-féle gyalogezredek két hadoszlopban. Ezek fedezésére a Schmidt-, Rappach- és Schneidau-dragonyosok rendeltetett ki.
A középen: A württembergi gyalogezred, mely a csata alatt védett helyen állván, nem volt kimerülve, pirkenfeldi (Birgfeld) pfalz gróf; a bajor ezred Nicola ezredes és a frank 215lovasezred Zobel ezredes parancsnoksága alatt. A birodalmi sereg fenmaradó részével gróf Waldeck képezett egy dandárt, míg a többi rész van der Leiden vezérőrnagy alatt előőrsül rendeltetett ki. A lüneburgi ezred két százada pedig parancsőr-szolgálatra küldetett a császári ezredekhez.
A balszárnyon: Tourenne, Lafert, Gransey és Espaigni gyalogezredek, 3 zászlóaljat képezve, közvetlen a Hohenlohe fővezérlete alatt álló birodalmi sereg mellett. Fedezetül Beauvise- és Fourneau-féle lovasság 6–6 századdal a falu ellen állíttatott fel.
)
A küzdelmet Hohenlohe nyitja meg, kinek sikerén felbuzdulva, a francziák Feuillade gróf vezérlete alatt heves rohammal a Rábához szorítják a törököket, a császári ezredek pedig a jobb szárnyon törnek az ú. n. „Au”-ba (bokros, ingoványos földterület).
A törökök e váratlan rohamok következtében, két oldalról a folyó partjára 216szoríttatnak. Míg a bátrabbak egy ideig ellenállanak, a többiek a két gázlón át igyekeznek a túlpartra jutni, azonban a megáradt folyó habjaiba vesznek. Küprili nagyvezér a visszavonulás miatt éktelen haragra lobbanva, a menekülők ellen saját ágyuit irányítja, azonban hasztalan, mert egyes merészebb franczia katonák már a túlpartra is átvonultak s az elnémult török ágyukat beszegezik vagy a vízbe dobják.
A török könnyü lovassága az ingoványos, iszapos talajban teljesen képtelen volt mozogni s örült, hogy vesztett csata árán bár, de legalább életét megmenthette.
A csata esti 8 órára befejeztetett, a török sereg zöme ezen időre már a szent-gotthárdi kolostor és Kéthely felé vonult vissza.
A török sereg színe-java ott feküdt a harcztéren: öt pasa, közte Kaplan, Janicsár és Mehemet basák, 30 aga, 5–6000 janicsár és albán hullája fedte a csatatért. A török összes veszteségét, a Rábába fúltakkal együtt, mintegy tízezerre tehetjük.
De a keresztény sereg vesztesége sem volt csekély. Az egykoru irók 3000 elesettről tesznek említést, de e szám, ha az egész seregre vonatkozik, kevés. A gróf Nassau-féle és a frank ezred tökéletesen megsemmisült, pedig ezeknek az ezredeknek mindegyike 2000–2000 emberből állott, hasonlókép az alsó szász ezred java is a csatatéren maradt és nagy veszteséget szenvedtek a svábok is. A birodalmi sereg vesztesége azon oknál fogva sem állapítható meg pontosan, mert a törökök első támadása által szétszórva, egész csapatok szöktek meg a csatatérről.
GRÓF NÁDASDY FERENCZ. Az orsz. képtárból.
Montecuccoli mindjárt a döntő ütközet után Bécsbe küldte Massurne alezredest, hogy megvigye a győzelmi hírt. Montecuccolit kivéve, a többi vezér nem igen találta magát bele a győző szerepébe.
Mert nem is volt az győzelem.
A puskapor-készlet, pár font kivételével, elfogyott; a táborban kiütött járványos betegségekhez most még az éhség is járult, úgy, hogy még a tisztek sem kaptak élelmet. A folytonos esőzés az utakat élelem szállítására járhatatlanokká tette, a sereg a legnagyobb nélkülözéseknek nézett elébe. Ezért nem is fogadták el Coligni indítványát, a ki a török üldözését indítványozta. Hohenlohe, aki nem titkolja levelében az egész had sanyarú helyzetét, nem tekintette a szent-gotthárdi csatát döntő küzdelemnek, mert Lipót Vilmos badeni herczeg megbizásából, a német birodalmi fejedelmektől 217táborozást kért elrendelni, hogy a sereget kiegészíthesse. Montecuccoli is ujabb támadástól tartott, miért is a felső-magyarországi császári hadakkal szándékozott egyesülni.
A másnap megérkező Batthyány a holtak eltakarítását teljesítette csapatai s a környékbeli jobbágyok segélyével. Ott temette el a hősöket a falun túl, a Rába folyó és a Nagyfalváról Badafalva felé vezető út által határolt térségen.
)
A folytonos esőzések folytán egyik fél sem tudott mozdulni; Batthyány csapatait 4-én a szent-gotthárdi hídon átküldte portyázásra, ezek egy török foglyot és több gazdátlan lovat hoztak magukkal.
Augusztus hó 5-én a törökök hirtelen felkerekedtek, mire Montecuccoli, nehogy a Rábán átkeljenek, Nádasdy grófot Eszterházyval együtt előre küldte a török szemmel tartására. Csapatához a horvát és a Görtz-féle dragonyos ezredet adta segélyül, maga pedig a császári ezredekkel hosszú menetben megindult Csákány felé. A török a folyó túlsó partján előbb Csörötneknél, majd Csákánynál állapodott meg, azonban alig mutatkoztak a folyó túlpartján Nádasdy csapatai, csakhamar felszedte táborát és Körmend felé vonult.
Eközben a franczia sereg is megindult, Montecuccoli pedig seregének egy részét Körmenden és Szombathelyen, a másik részét pedig a Pinka völgyén át Kőszegre küldte, honnan Sopron felé ment.
A török sereg ezalatt elhagyta Vasmegye területét; Sümeg, majd Veszprém ellen intézett sikertelen támadást, onnan pedig Székesfehérváron át Budára vonult.
Még Körmendnél, augusztus 10-én Reminger Simon császári meghatalmazott és a nagyvezir között létrejött megállapodás a felette hátrányos vasvári békére vezetett, melyet Lipót szeptember 27-én megerősítvén, az annyi áldozat árán szerzett eddigi hódításairól minden kárpótlás nélkül, mondhatni veszteséggel, lemondott.
E béke, az akkoriban elhiresztelt szent-gotthárdi döntő győzelem hatása alatt, a külföldön is visszatetszést, Magyarországon pedig elkeseredést keltett és elegendő volt arra, hogy a nemzeti elégületlenség a későbbi belháborúk szülőoka legyen.
A LEFEJEZETT NÁDASDY KARDJA. Bezerédj Adorján (Rum) tulajdonában levő eredeti után. Saját felvételünk.
