Török beütések.
Török beütések.
Az ellenkirályokkal kezdetét veszik a török beütések.
Mikor Szulejmán Bécs ellen indúlt (1529.), egyes portyázó csapatok pusztították a Stájer határszéli várakat, különösen sokat szenvedett Borostyánkő.
A következő évben (1530.) az ellenkirályok hívei küzdenek egymás ellen. Szombathelyt ez évben Zápolya hívei szállották meg, akik betörtek a kőszegi várba és kirabolták a várost, mire Kőszeg Ferdinándhoz fordúlt segélyért, a ki Teuffel Mátyást küldi sereggel az őrség megerősítésére.
János király ügye már ekkor hanyatlóban volt, mert mig az október 30-ára hirdetett Zápolya-párti országgyűlésre nem küldött a vármegye követeket, addig az ezen évi pozsonyi országgyűlésen a Ferdinánd-párti főurak közt Batthyány Ferencz vasmegyei főispán főszerepet játszik.
Ez országgyűlés kísérletet tett az ellenkirályok között az egyesség létrehozására, de ez, miután a két ellenkirály híveit visszatartotta, sem az 1531-iki márczius 31-én Bélaváron megtartott értekezleten, melyen Batthyány Orbán és Ferencz vettek részt, sem a május 18-ára Veszprémbe hirdetett gyűlésen nem sikerült. Az 1532. ápril 21-iki pozsonyi ülésre a vármegyéből Sibrik Gergely és Ostffy László küldettek. Az ellenségeskedés ezalatt tovább folyt. Jurisics Miklós megtámadta Szombathelyt, de a várat bevennie nem sikerült, mire Bécsből kért ágyúkat az ostrom folytatására.
Azonban ebbe a tervébe beleszólt a török.
Szulejmán ugyanis 1532-ben János király szövetségében, 138,000 fegyveresből álló, útközben még 115,000 emberrel felszaporodott és három részre osztott seregével betört az országba, de Székes-Fehérvárnál váratlanúl oldalt fordúlt, úgy látszik, ismét Bécs ellen szándékozott menni. Miután Ibrahim fővezért előre küldte, a ki Pápán át julius 28-án ért Sárvárra, három napi menettávolságra a derékhaddal követte őt.
