A gr. Butler-féle alapitvány.
A gr. Butler-féle alapitvány.
Gróf Butler Jánosnak a Ludovikára tett alapítványáért a vármegye köszönetet szavazván, az 1835 szeptember 4-én tartott első választáson nyolcz pályázó közül Matolay Gábor táblabíró Viktor nevű fiát választották meg 17 szótöbbséggel a Ludovicába való küldetésre. Minthogy erre számosan jelentkeztek, utasíttották a követeket, hogy e nagy vármegye számára igyekezzenek még egy helyet kieszközölni; az első alispán pedig indítson gyűjtést új alapítványokra, hogy a vármegye több ifjút küldhessen a magyar katonai intézetbe. Az év végén különben a nádorispán értesítette a vármegyét, hogy a Ludovika Akadémia csak a jövő 1836/7. tanévben nyítható meg. Gróf Butler János a maga alapítványának Zemplén vármegyét illető részét, 6.666 frt 20 krt, a vármegye kezeihez lefizette, mely összeg, köszönettel vétetvén, a hadi pénztárba letétetett és a vármegye határozata szerint az alapitvány kamatai, addig is, míg a mult évben megválasztott ifjú a Ludovikában tényleg felvétetnék, annak neveltetésére fordíttassanak. Ellenértékül a kamatok élvezetéért a megválasztott Matolay Viktor – minthogy a Ludovika nemcsak 1836/7-ben, de 1848-ig sem nyílt meg – magánúton tanulta a katonai tudományokat és azokból vizsgázott is, s e körülmény hozzájárult ahhoz, hogy 1848-ban a „zempléni önkéntes zászlóaljban” hadnagygyá választották. A hadjárat alatt Matolay Viktor egy ideig Görgey Arthúr tábornok vezérkarában, a térképrajzoló osztályban volt alkalmazva; utóbb pedig Kossuth Sándor ezredesnek és ennek megsebesülése után Posta alezredes hadosztályparancsnoknak a segéde volt, immár századosi ranggal.
Az 1835. deczember havi közgyűlésen a sztropkói kerület szolgabírája jelentette, hogy a 34. számú Benczúr-gyalogezred egyik csapatával átvonuló Wolkwiczky főhadnagy Sztropkón garázdálkodott s minthogy a megrendelt előfogata késett, a tiszt a bírót elfogatta, megbotoztatta, a barátok szekerét önhatalmúlag elvette, a zárdafőnökkel az utczán gorombáskodott. Miután Tállyán és Terebesen is hasonló esetek fordultak elő, azok orvoslása végett a vármegye felírt a helytartó-tanácshoz; de a kért elégtétel elmaradt.
Kossuth András főjegyző a tiszántúli kerületi táblához neveztetvén ki, 1839 április 15-én a főispán Szemere Pétert főjegyzővé, Eperjessy Józsefet első alügyészszé, másod-alügyészszé pedig Füzesséry Józsefet nevezte ki. Ugyanekkor egy leérkezett királyi kézirat tudatta a vármegyével, hogy a főispán, mint alkanczellár, nagyon el lévén foglalva, főispáni czímének és méltóságának fenntartásával a főispáni teendőktől felmentetett és helytartójául 472Siskovics József, eddigi baranyai alispán, neveztetett ki. A helytartó a beiktatását május hó 13-án tartotta meg.
Miután június hó 2-ára királyi meghívó levéllel Pozsonyba országgyűlést hírdettek, a követválasztó közgyűlést Zemplén vármegyében május hó 16-ára tűzték ki, mely alkalommal Lónyay Gábor 524, Fáy Ferencz 519, ifj. Szirmay Antal 15, Péterffy Károly 7 szavazatot kapván, Lónyay Gábort első követül jelentették ki. Második követté, közfelkiáltással, Péterffy Károlyt választották meg.
