Viharos alispánválasztás.
Viharos alispánválasztás.
A Dókus Lászlónak királyi táblai bíróvá történt kineveztetése miatt megüresedett első alispáni szék három év óta betöltetlen lévén, a vármegye fölkérte a főispáni helytartót a tisztújítás napjának kitűzésére. Ez a tisztújítás, a mely kellemetlen emlékezetű, 1839 november 14-én tartatott meg. Az akkori törvényes gyakorlat szerint az alispánságra mindenkor négy egyént kellett kijelölni, még pedig úgy, hogy azok között római katholikus és protestáns is legyen. Ha a megválasztott első alispán római katholikus volt, a másodiknak protestánsnak kellett lennie, vagy megfordítva. A főispáni helytartó az első alispánságra Szent-Ivány Károlyt, Szirmay Tamást, Kolosy Józsefet és Vass Antalt jelölte ki. A felkiáltásokból a főispáni helytartó Szent-Ivány Károly nevét értvén, őt megválasztott első alispánnak jelentette ki. Ebből azonban rengeteg kavarodás támadt; a rendek Lónyay Gábort óhajtották megválasztani, a kit viszont a főispáni helytartó nem akart. A zűrzavarban a fölháborodás annyira fokozódott, hogy a főispáni helytartót csak Marschalkó József várkapitány mentette meg a tettleges inzultustól. A nyomban feloszlatott közgyűlés terméből a főispáni helytartó a szobáiba menekült és éjtszaka titkon elutazott. E jelenet következményeként királyi biztos jelent meg a vármegyében, a ki azonban simán elrendezett mindent. A királyi biztos, Tajnai Tajnay János árvamegyei főispán, 1840 január 15-ére előleges közgyűlést hívott össze, a mikor mindenekelőtt az előbbi csonka tisztújításon megválasztott első alispánnal letétette a hivatali esküt, a tisztikar többi tagjait pedig a tisztújításig hivatalaikban megerősítette; a gyűlés’ folytatását pedig másnapra tevén át, annak további vezetésével az alispánt bízta meg. Másnap – a történtek hatása alatt – a rendek utasították a követeket, hogy még ezen az országgyűlésen eszközöljenek ki törvényt a tisztújításokra; a királyhoz pedig kérő felirat ment hogy a királyi biztosságot szüntesse meg s az annak támogatásául iderendelt katonaságot távolíttassa el, a vizsgálatot pedig bízza a vármegyére. A felirati kérelem támogatására felkéretett a kanczellár főispán, valamint a királyi biztos is, a kit még arra is fölkértek, hogy a magával hozott katonaságot nyomban távoztassa el. A királyi biztos kedvező választ adott. A közgyűlés során még azt a határozatot is hozták a rendek, hogy ha az országgyűlés Pestre tétetik: a vármegye készséggel fedezi a szállásbéreket, ellenben ha tovább is Pozsonyban tartatik, megtagadja.
E közgyűlés alatt érkezett a királyi leirat, a mely megengedte, hogy a hozzá intézett feliratokat ezentúl magyar nyelven irhassa a vármegye.
Az 1840 február 4-én tartott követválasztáson Fáy Ferenczet választották meg, kinek utasításul adatott, hogy a budapesti állandó hídon nemes és nemtelen egyenlően részesüljön szabad átkelésben.
Az 1840 június hóban tartott közgyűlésen a fogságából már kiszabadúlt Kossuth Lajos is résztvett. Ezen a gyűlésen az első alispán jelentvén, hogy az országgyűlést a múlt hó 13-án a király berekesztette, a követek is megjelentek a rendek előtt és személyesen tettek jelentést.
1840 június 24-én este óriási szélvihar látogatta meg a vármegyét, különösen a Hegyalját, a hol egész fedeleket tépett le házakról és sodort több ölnyi távolságra. Olaszliszkán és Olasziban minden torony tetejét lerombolta a vihar. A Felvidéken, a szélvészszel vegyes jégeső és zápor, mintegy ötven község lakosságát mindenétől megfosztotta. A bodrogközi járásban fél millióra becsülték a kárt.
