A zempléni önkéntes zászlóalj.
A zempléni önkéntes zászlóalj.
Minden kerületbe küldöttséget rendeltek, a katonaságra alkalmas oly egyének összeírására, a kik ez év szeptember 5-én tizenkilenczedik életévöket meghaladták. A miniszterelnök az önkéntes mozgó nemzetőrséget – az úgynevezett zempléni önkéntes zászlóaljat – Szolnokra rendelte és Görgei Arthur őrnagy parancsnoksága alá helyezte. Ugyanekkor megérkezvén Görgei Arthur őrnagy levele is, a vármegye elrendelte, hogy az összes önkéntesek szeptember hó 11-én Patakon gyülekezzenek és akkorra a zenekar is ott legyen, továbbá, hogy a tűzér-, útász- és hidász-szolgálatra alkalmas egyéneket az őrnagy számára azonnal küldje Szolnokra. Az önkéntesek itthon hagyott családai számára – ha szegények – naponként húsz pengőkrajczárt utalványozott a vármegye.
A lovas önkéntes csapat őrnagya, Vay Ferencz, az összevonás helyének és napjának a meghatározását kérte, valamint a vármegye házánál őrzött kardok és pisztolyok kiadását. A vármegye ennek a csapatnak is Patakra és 11-ére rendelte az összevonását, de utóbb e hó 19-ére, Terebesre küldte. A kardok és pisztolyok kiadatását szintén elrendelték. A Vay Ferencz lovacsapatát később Erdélybe vezényelték, a hol gróf Sztáray Ferdinánd parancsnoksága alatt részt vett a deési ütközetben, a melyből azonban az egész csapat – néhánynak kivételével – haza szaladt és a hadjáratban többé részt sem vett. Ott maradtak és rendes huszár-ezredbe osztattak be báró ’Sennyey Lajos, Vass Gyula és még néhányan.
A tisztviselők közül önkéntesek lettek: Horváth Tamás, Zábráczky László, Zalay Imre, Szepesy Péter, Kossuth Pál, Vass Gyula szolgabírák, Matolay Viktor alügyész, Diószegi József albeszedő, Fodor István, Fűzy Károly, Balog Sándor, Albert Pál, ifj. Kossuth Sándor, Nyitray József, Hegymegi Soma esküdtek, Kossuth Gusztáv irnok. Érdekes, hogy midőn 480ezeknek a helyeit betöltötték, a Kossuth Pál szolgabíró helyére atyját, Kossuth Jánost bízták meg a helyettesítéssel. – A vármegye az önkéntesek nyolcz krajczárnyi napidíját feljebb kívánta emeltetni, de a miniszterelnök ezt – az egyenlőség tekintetéből – nem engedte meg.
Az önkéntesek, századokba osztva, szeptember 17-én, a melyen a nagyobb ünnepélyesség végett, az alispán is jelen volt, magok választották tiszteiket. A 740 emberből álló csapat három századra oszlott. Az első század patakiakból telt, a másodikat az újhelyiek, bodrogköziek és az összes felvidékiek alkották, míg a harmadik század az alvidékiekből került ki. Az első század Pálkövi Antal főiskolai tanárt választotta századosul, főhadnagygyá Sebeczky András szűcsmestert, hadnagyokká Kun Dánielt és Balog Lipót ügyvédet. A második század századossá Farkas Lajos ügyvédet, főhadnagygyá Erős Ferencz szabolcsi birtokost, hadnagyokká pedig Kandó Tamást és Matolay Viktort; a harmadik század megválasztotta századossá Mezősy László tolcsvai közbirtokost, főhadnagygyá Zábráczky Lászlót, hadnagyokká Szepesy Pétert és Tan Gusztávot. A csapatot azonban csak október 4-én indították el és a mikor négy napi utazás után a három század szekereken Szolnokra ért, ott már sem Görgei őrnagyot, sem más tiszáninneni csapatot nem talált; minthogy pedig időközben Jellasics horvát bán az országba tört, az önkéntesek már nem a ráczok, hanem Jellasics ellen küldettek és vasúton érkeztek Pestre. Itt a csapat a budai fegyvertárból új gyutacsos fegyvereket kapott. A parancsnokságot, Belosics nemzetőri őrnagytól, gróf Andrássy Gyula főispán vette át és néhány erdélyi és nagybányai önkéntes csatlakozása után, a csapatot négy századra osztva, zászlóaljjá alakította. Pestről a zászlóaljat hajó vitte Gönyőig, úgy hogy a tisztek a gőzösön és a legénység két vontatott hajón volt elhelyezve, közöttük e sorok írója is. Gönyöről gyalog Győrbe érvén, a negyedik századot itt alakították meg. A szükséges tiszti helyeket most már kinevezéssel töltötték be. A negyedik század parancsnoka lett gróf Bethlen Ferencz százados, főhadnagya Kandó Tamás, hadnagyai Karsa Endre és Kossuth Pál.
A zászlóalj először a schwechati ütközetben volt tűzben és az ellenség előtt bátran állotta meg a helyét; de mivel a legénység nagy része, az előőrsi szolgálat fáradalmait és az időjárás viszontagságait, hideget, nélkülözéseket megúnta, a csapatot 1849 február hónapban feloszlatták.
A vármegyei agarász-egylet összes pénzét a haza oltárára ajánlotta fel és azt a vármegye a lovas önkéntes csapat felszerelésére fordította.
A német kormány 1851 július 20-án az 1617–1634. számú jegyzőkönyveket is megsemmisítette; megvan azonban az 1620. számú jegyzőkönyvi határozatnak az első alispán részére kiadott példány. Ez a miniszterelnöknek a főispánhoz intézett abbeli rendeletére kelt, hogy indítson azonnal toborzást a honvéd-zászlóaljak szaporítására; mire a vármegye azt határozta, hogy addig is, míg a vármegyére eső részt a kormány tudatná, másfél annyi újoncz állíttassék ki, mint a legutóbbi katonaállításnál volt kivetve és a számvevő számítsa ki, mennyi esik ebből kerületenként, mind a zsidókra, mind a keresztényekre és tudassa az illető szolgabíróval, a ki azután a kerületére eső számot az egyes községekre kiveti. A zsidók a rájuk eső számot csak saját hitsorsosaikból állíthatják ki.
Ugyanakkor megsemmisültek az 1660–1681. számú jegyzőkönyvek. Az 1660. számú azonban megvan a Kazinczy András első alispán példányában, a melyben őt kormánybiztossá nevezték ki. Megvan még az 1664. számú jegyzőkönyv is, a mely elmondja: miután az összes katonák és önkéntesek a vármegyéből ellenség elé küldettek, alakíttassék a belső biztonság őrizetére egy vadászcsapat, id. Bernáth József parancsnoksága alatt, a ki erre önként késznek nyilatkozott. A csapat 200 emberből álljon és abból száz felváltva mindenkor Gálszécsen legyen készenlétben.
Szeptember hóban a gróf Hardegg nevét viselő vértes-ezred – részben Zemplén vármegyén át – Baranyából Gácsországba ment. Ugyanekkor a porosz herczeg nevét viselő gyalogezred néhány százada Gácsországból Pest felé, és a gróf Leiningen nevét viselő gyalogezred két zászlóalja Gácsországból Temesvárra ment. Ez utóbbi azután ellenünk harczolt. A menettervek ekkor 481– a magyar hadügyminiszter alatt – még a vértes-ezred részéről is magyarul voltak kiállítva. A Vilmos-huszárokat innen Szolnokra vezényelték.
A zempléni millennáris bandérium képe.
(Boruth Andor eredeti festménye Zemplén vármegye számára.)
Kolosy János varannai főszolgabíró a lovas önkéntes csapatba lépvén, helyére közfelkiáltással Szemere Józsefet választották meg.
A kassai püspök helynök oly intézkedést bocsátván ki, melynek czélja a plébánosoknak és egyházi személyeknek a honvédségbe való belépéstől való eltiltása volt, a vármegye a vallásügyi miniszterhez e tárgyban feliratot intézett.
Vay Ferencz őrnagy jelentette, hogy lovas önkéntes csapata 62 főből áll, még pedig kizárólag zempléniekből, de a hozzá beosztott többi vármegyékből egy sem jelentkezett. Az illető vármegyéket nem nevezi meg, de e sorok írójával egy táborban voltak Ungvár és Bereg vármegye önkéntes lovasai.
Az 1700–1714. számú jegyzőkönyveket is megsemmisítették. Az 1700. számú, az akkori első alispánnak kiadott példánya, miniszterelnöki rendeletet tartalmaz, mely szerint a vármegyére azonnal kiállítandó 4624 újoncz vettetik ki; de a lelkészek, segédlelkészek, fegyverben álló határőrök, a család fenntartására szükséges egyének és az alkalmatlanok ki vannak véve.
