A zempléniek, az ungvári követválasztáson.
A zempléniek, az ungvári követválasztáson.
Ez időben a szabadelvű fiatalság, Kazinczy Gábor és gróf Andrássy Gyula elnöklete alatt politikai társulattá tömörült, oly czélból, hogy az ellenzék eszméit mind itthon, mind – ha lehet – a szomszéd vármegyékben is diadalra juttassa. Zemplénben a követválasztás teljesen ellenzéki szellemben sikerült; Ung vármegyében pedig a választás néhány nappal későbbre lévén kitűzve, tudták, hogy ha Ung vármegyét magára hagyják, ott Horváth Simon királyi tanácsos, kormánypárti lesz a követ; elhatározták tehát, hogy a követválasztásra elmennek. El is mentek mintegy hetvenen, gróf Andrássy Gyula vezetése alatt. Az itteni czigányzenekart – mely ilyen alkalmaknál igen fontos tényező – másfelé lévén lefoglalva, nem vihették magokkal, hanem csak egy kürtöst – a ki, midőn Ungvárra értek, kürtölésével nagy feltűnést keltett. Így foglalták el a „koronához” czímzett emeletes fogadót 477tanyául és midőn a Horváth Simon párt egy része zeneszó mellett előttük elvonúlt, a czigánybandát ügyes fogással elkanyarították tőlük s magokhoz bevitték. Ettől kezdve a korteskedés már sikeresebben folyt. Egyszerre csak, midőn a fogadó nagy termében javában szól a zene és ropog a táncz, nagy tömeg élén, megjelenik Szilágyi csendbiztos, hogy őket megostromolja. A zemplénieknek alig volt idejök a kaput bezárni s a lépcsők védelméről gondoskodni, mert a támadók már megérkeztek. Nagy kövekkel zúzták be az ablakokat, a kaput betörték s már a lépcsőt ostromolták, a hol Kazinczy Bálintot le is ütötték, a ki azonban utóbb magához tért. A védelemben legjobban kitűntek: Marschalkó Tamás, utóbb honvédőrnagy; Zöldi Antal, utóbb százados; Éles Géza, utóbb honvédhadnagy; Bajusz József, utóbb honvédfőhadnagy és mások.
Ez ostrom alatt gróf Andrássy Gyula véletlenül nem volt közöttük; de megtudván, hogy a zempléniek veszedelemben forognak, hamarjában embereket fogadott s azokkal az ostromlottak segítségére sietett. Az ostromlók ekkor már felhagytak meghiúsult kísérletökkel és a zempléniek maradtak a helyzet urai, még a másnapi választásnál is, habár még ekkor is ólmosbotok és kések ellen kellett védekezniök. Bosszujokban még azt a különben talán kissé gyermekes tréfát is elkövették, hogy a „patkány-prémes konsiliariust”, mint Horváth Simont nevezték, a vármegyeháza udvarán állott kád vízben mártogatták meg.
Az eredmény az lett, hogy Horváth Simon megbukott s mind a két párttól felkarolt népszerű Tabódy Pál mellett, a szabadelvű Bernáth Zsigmondot választották meg követté. Egyúttal tárgyalás alá vétetvén a követutasítások, ezek is a zempléniek szellemében készültek és adattak át a megválasztott követeknek.
Deczember 6-án olvasták fel a közgyűlésben a követek első jelentését, a mely elmondja, hogy a király magyar beszéddel nyitván meg az országgyűlést, nádorrá István főherczeget választották.
