A zsidó-kérdés.
A zsidó-kérdés.
A zsidó-kérdés is fölmerült ez időtájt. 1815 deczember 14-én érkezett a helytartó-tanács leirata, a melyből kitünik, hogy már előbb történt intézkedés a Gácsországból beözönlő zsidók kiutasítására. A helytartó-tanács azt kérdezte a vármegyétől, minő határnapot tűzött ki a kiutasítandó zsidók számára? A vármegye erre azt jelentette, hogy a téli fagyra való tekintettel, tavaszig meghagyja őket. A kiutasítás különben nem nagy szigorral történhetett, mert másfél évvel később a szolgabírák még egyre-másra kapják a rendeleteket, hogy írják össze valahára a zsidókat és utasítsák ki az eliminandusokat (a kiutasítandókat). Ez az intézkedés természetesen nem zsidógyűlöletből történt, hanem nemzetgazdasági tekintetből, mert hiszen ma is kötelesek a határszéli járások főszolgabírái a Gácsországból beözönlő, munkát kereső és vagyontalan zsidók kiutasítására, nehogy az idegen emberáradat a magyar munkás elől a munkát elvegye. Vámbérlettől a zsidók általában a legújabb időkig el lévén tiltva, a szolgabírák a helytartó-tanács rendeletére 1818 április 2-án utasítást kaptak, hogy erre különösen ügyeljenek és ha valahol zsidó vámbérlőt találnak, erről nyomban jelentést tegyenek.
A vallási türelemről tanúskodik a következő eset. A helytartó-tanács 1818 október 15-én közli a vármegyével ő felsége rendeletét, a mely 1. a vármegyének hibáúl rója fel, hogy nemesi jószágoknak zsidókra való átruházását hathatósan nem ellenezte, 2. zsidók ezentúl nemesi birtokokat, sem zálogba, sem haszonbérbe ne vehessenek, sem azok kezelésébe személyesen, vagy mások révén be ne folyhassanak; az ilyen kötéseket előttemező, vagy azokba befolyó tisztviselők hivatalaiktól elmozdíttassanak, 3. a felekkel már megkötött és fennálló ilyen szerződéseket jó móddal bontsák fel, 4. ő felsége azonban nem idegen attól, hogy a regale beneficiumok bérlésében meghagyassanak. A vármegye erre hozott határozata szerint „fájdalmasan esett a megyének” ő felsége rosszalása, holott sem a törvény, sem felsőbb rendelet a nemteleneket és zsidókat nem tiltotta a birtok zálogba, vagy haszonbérbe vételétől. Sőt a vármegyének joga sem volt ahhoz, hogy magánosok között kötött szerződéseket felbontson, annál kevésbbé, mert az 1802. 22. t.-cz. a nem nemeseket is a birtokukba visszahelyeztetni rendeli, ha abban megháboríttattak. Zsidókat a törvényczikk külön nem említ, sőt több zsidó felsőbb helyen repositiót is nyert. Más részről hálával fogadja a vármegye ő felsége atyai gondosság keresztény adófizető jobbágyai iránt, a mennyiben – tapasztalván, hogy a zsidó haszonbérlőktől a jobbágyok sok méltatlanságot szenvednek – az ezektől való megoltalmazás czéljából, a zsidók a faluknak, vagyis a keresztény jobbágyoknak kiárendálásától eltiltattak. Egyébként utasította a vármegye a szolgabírókat, hogy a királyi rendeletet hirdessék ki, a már megkötött szerződéseket hagyják érintetlenül, de azokat – nehogy a kikötött időn túl terjesztessenek – írják össze. Tapasztalván továbbá, hogy a zsidók, különösen a dézmánál sok visszaélést követnek el, a dézma bérletétől is eltiltatnak.
A deczember 14-iki közgyűlésen egyik főszolgabíró bemutatja a kiutasított gácsországiak névsorát, melyet azután a helytartó-tanácshoz küldöttek. Ugyanekkor tárgyalták a zsidóság kérelmét, a melyben közbenjárást kérnek ő felségénél, hogy zsidó is bérelhessen nemesi birtokot és vásárolhasson aszúszőlőt. A vármegye azonban ezt a kérelmet megtagadta.
A 1819 márczius 12-iki jegyzőkönyv szerint a sárospataki főszolgabíró jelenti, hogy a pataki uradalomban zsidó az inspector. A főszolgabíró erre utasítást kap, hogy azt ettől, büntetés alkalmazásával, tiltsa el. Deczember 13-án az összes szolgabírák bemutatván a birtokot bérlő zsidók összeírását, megtiltatott az illetőknek, hogy a bérletek lejárta után, jövőre birtokot, vagy dézmát béreljenek.
Az 1815 november 28-iki jegyzőkönyvből tudjuk, hogy Kribel János przemisli kerületi főnök Magyarország történetének megírásával foglalkozott s ezért a nádorispán felszólította a vármegyéket, hogy Kribelnek abban segítségére 445legyenek. Zemplén vármegye erre Kazinczy Ferencz elnöklete alatt küldöttséget rendelt ki. Ez ügynek azután további jegyzőkönyvekben nyoma vész.
Hogy 1816-ban Zemplén vármegyében – nyilván Nagymihályban – katonanevelő intézet volt, kitűnik a levéltárban őrzött közgyűlési jegyzőkönyvből. De hogy tényleg Nagymihályban volt-e? s mikor szűnt meg? azt nem tudtuk kipuhatolni.
