Közigazgatási intézkedések 1817-től.
Közigazgatási intézkedések 1817-től.
Az 1817 május 2-iki közgyűlés egy tűzeset alkalmával azt a határozatot hozta, hogy a házakat, különösen a keskenyebb házhelyeken ne építsék keresztbe, a tűzveszedelmes, rossz kéményeket pedig a szolgabírák azonnal huzassák le.
Érdekesek azok a feljegyzések, a melyek arról tesznek bizonyságot, miként állapították meg 1816 végén a vármegyei tisztviselők napidíjait és utazási költségeit. A deczember 13-iki jegyzőkönyvből látjuk, hogy az alispán 3, a többi tisztviselő 2 postaló-díjat számíthat fel; a kocsis borravalója mérföldenként, kocsijavítás czimén 15 kr., két mérföldenként pedig hájra 17 kr. Napidíjak tekintetében következő volt a beosztás: a főispán 13 frt, az első alispán 8 frt, a másodalispán 6 frt, a főjegyző, főszolgabírák, főügyész és főbeszedő 5 frt, számvevő, levéltárnok, aljegyzők, ügyész, szolgabírák, albeszedők, orvos, mérnökök 4 frt, esküdt, biztos, seborvos, irnok, vármegye hadnagya, várnagy, ménlovak inspektora, bábák 2 frt. Ezek – átszámítva – a mai korona értékben: a főispán napidíja 11 korona 15 fillér, az első alispáné 6 kor. 31 fill. és így tovább.
Abban az időben nem annyira a ragadozó madarakat, mint inkább a magevőket tekintették kártevőknek, s ilyen irányban intézkedtek, olyképpen, hogy az 1817 deczember 2-án hozott határozattal, nyílván régebbi intézkedés szigorításául, minden községnek kötelességévé tették, ugyannyi csóka, szarka és varjúfejet, továbbá két annyi verébfejet, a hány forint adót fizet, márczius 1-ig bemutatni. Az a biró, a ki ezt nem teljesítené, testileg is megfenyíthető; a farkasokra pedig, ha a földesúr nem teszi, a szolgabírák rendezzenek vadászatot.
1818 április 3-án a helytartó-tanács közli a vármegyével ő felsége parancsát, hogy tisztviselőkké csakis jó birtokos nemesek választassanak és ezek a tiszt elvállalására törvényes büntetéssel is kényszeríttessenek. Hogy erre a rendeletre miért volt szükség, az nem tűnik ki a jegyzőkönyvből, de 1819 május 10-én a helytartó-tanács ismét oly leiratot közölt a vármegyével, mely a vármegye autonom jogába ütközött s azt követelte, hogy egyes tisztviselők választásánál ne felkiáltással, hanem egyenként szavazzanak. A vármegye erre a rendeletre felírt ő felségéhez és ősi jogára hivatkozva, megtagadta az újítás elfogadását.
