Az 1827-iki inség.
Az 1827-iki inség.
A gyér aratás 1827-ben éhinséget okozott, minek következtében a rendek felírtak a helytartó-tanácshoz, hogy a vármegyében elhelyezett katonaságból legalább két lovas századot más vármegyébe helyeztessen át; továbbá intézkedtek, hogy a szolgabírák a termés mennyiségét és a lelkek számát írják össze, a korcsmai zenélést tiltsák el, lakodalomtartást huszonnégy órán túl ne engedjenek. A katonaság elhelyezését a rendek újra megsürgették 1828-ban. Az éhinség ezalatt egyre terjedt; márczius 12-én küldöttség jelentette, hogy a sztakcsini, dobrai, sztropkói és papinai kerületekben már elviselhetetlen az éhség. Az inségeseket, a kik gyors segítségre szorulnak, össze is számlálták, még pedig a sztakcsini kerületben 1550, a dobraiban 844, a sztropkóiban 548, a papinaiban 677, a homonnaiban 87, összesen 3706 lelket, ide nem számítva a göröginyei és zsalobinai inségeseket, a kik a nemesi felkelési alapból már 10.000 frtot kaptak. A sztakcsini kerület részére 4000, a sztropkói részére 1400, a dobrai részére 2000, a papinaira 1250, a homonnaira 150 frtot irányoztak elő. Az éhinség terjedésével a betegségek is járványszerűekké váltak, miért is az orvosok és seborvosok utasitást kaptak, hogy a járásokat beutazzák és tapasztalataikról jelentést tegyenek. Ujabb felirat ment a helytartó-tanácshoz, hogy a királynál is közbe járjon és a katonaság elvitelét eszközölje ki. De a helytartó-tanács válaszában községenkénti kimutatást kivánt és a földesurakat adakozásra serkentette. A küldöttségek javaslata következtében a vármegye így határozott: „Éhség idején csak harmadnapos kenyeret szabad enni. Életneműből pálinkát főzni tilos. Jó termés idején minden egész telkes 2–2 köböl, minden zsellér egy véka életet adjon közraktárba és ha szükség nem áll be, aratáskor ez vissza adassék. Burgonyát jókor kell beszerezni s kemenczében szárítani, nehogy megromoljék. Mindenféle répát reszelve kell szárítani s harmad részt liszttel keverve, abból kenyeret sütni. Az éhezőknek Rumfold-levest kell főzni. Bikkmakkból liszttel, vagy magában is, pogácsát kell sütni. Őszkor galagonyatermést szedni s hordóban fülleszteni; azután meleg kemenczében megszárítani, őrölni s harmad részt liszttel keverve, kenyérnek sütni. Bikkmakkból olajat ütni és azzal enni.” Úgy látszik, hogy egy évi szünet után az inség veszélye ismét fellépett, mert 1830. őszén a főispán figyelmezteti a vármegyét a rossz termés miatt várható szükségre, melynek elhárítására a korábbi intézkedéseket megújították.
Az árvizeken és kétszeri inségen felül ez időben a vármegyét még más csapás is sújtotta: ú. m. a marhavész és az 1825. évi nagy jégverések. A pestis csak ijesztgetett, környékezett, de be nem jött Zemplénbe.
