A földesúri jogok szabályozása.
A földesúri jogok szabályozása.
Utóbb ismét foglalkozván a rendek a követeknek adandó utasításokkal, az úrbér ügyében az 1790-iki országos küldöttség munkálatánál a következő észrevételeket tették: ha az elköltözni akaró jobbágy, vagy zsellér, megkapta az alispáni bizonyságlevelet, a földesúr ne hátráltathassa. A házhelyek eladatásánál szokásos taksák töröltessenek el. A ki telekhez tartozó földet vesz, veszítse el a pénzét. Adás-vevéseknél és korcsma-bérlésnél a földesúri elsőséget nem tartják helyesnek. Az úrbéri legelő állandóan adassék ki. A tartható marhaszám telkek szerint határoztassék meg. Az úrbéri legelőn a földesúr ne legeltethessen, a jobbágy pedig azt bármire szabadon használhassa. A vízimalom ugyan kizárólag földesúri jog, de szél- és száraz-malmot, taksa mellett, bárki állíthasson. A vásári taksákat a földesuraság részére a vármegye állapítsa meg. A földesúri hatalommal visszaélő, kegyetlenkedő földesúr, csekélyebb esetekben száz frt bírsággal, súlyosabb esetben tömlöczczel büntettessék. A jobbágyi árván állapotát és gondviselését mutató lajstromot a földesúr – a helytartó-tanácshoz leendő felküldés végett – félévenként mutassa be. A munkára nézve azt kívánják kimondatni, hogy a jobbágyok ugyanannyi és ugyanolyan marhával teljesítsék azt, mint mikor maguknak dolgoznak. Szakmány-munkára a jobbágyokat ne szorítsák. Munkájokat csak természetben dolgozzák le, megváltásra ne kényszeríttessenek, csak ha makacsságból nem dolgoznának s ez esetben a munka árát a vármegye határozza meg. Ha ellenben többet dolgoznának, azért nem a bizonyos esetekre meghatározott 20, illetőleg 10 krajczárt, de a vármegyétől meghatározandó illő árat kapják. Ha a földesúr jobbágyát egy év alatt, tartozásán túl 1/4 részen felül kényszerítené munkára: ellene fiscalis actio indíttassék. A hosszú fuvar legfeljebb 10, jövet-menet 20 mföldre vehető igénybe; azon túl csak alku szerint.
A május 22-én tartott közgyűlésben a követek jelentése került tárgyalás alá, mely szerint a király megengedi ugyan a törvények magyar szövegét a törvény tábláiba iktattatni, de azt hitelesnek nem tartja. Ezt a rendek szomorúan veszik tudomásul és utasítják a követeket: követeljék erélyesen, hogy a magyar szöveg tartassék hitelesnek.
A nem annyira a vidék adófizetőinek tehetségéhez mérten, mint inkább az ország rendeinek nagyobb buzgóságából megajánlott négy millió pengő forint adó aggodalmat kelt a vármegyében, igyekezzenek tehát a követek, hogy legalább a királyi válaszokban igért kedvezmények adassanak meg.
Az 1826 augusztus havi közgyűlésre leérkezett a helytartó-tanácsnak a hegyaljai zsidóság panaszára kelt rendelete, a melylyel a „törvényen kívül kirótt büntetéseket” felfüggeszti. A vármegye e rendeletet sérelmesnek 456találta és feliratában kijelentette, hogy ragaszkodik a határozataihoz, mert fel sem tehető, hogy nem a törvényes szokás szerint szabná ki a büntetéseket, holott igazságszolgáltatásában zsidó és keresztény között különbséget sem tesz.
A vármegye rendei ismételve felszólalván azon sérelem ellen, hogy az adóösszeírásba az úrbéri telekkel bíró nemesek felvételét is elrendelték, követeik ez ellen szóló tiltakozásukat jegyzőkönyvbe vétették. Hasonló tiltakozással élt Nógrád vármegye is, de ennek az lett a következménye, hogy oda királyi biztost küldtek. Zemplén vármegye közgyűlése ennek hírére azt az utasítást adta a követeinek, hogy „mivel a vármegyék testvéri szeretettel egybekapcsolt testet” alkotnak és a király biztosság, melynek megszüntetését több ízben sürgették, éppen az országgyűlés együttléte alatt újabban is kineveztetik, ezzel pedig a szólás és határozás szabadságát megszorítják, eszközölje ki a követek, többi követtársaikkal összeállva, a nógrádi királyi biztosság megszüntetését. A sérelmek tárgyalása alkalmával hozott határozatok közül kiemeljük a következőket: a só felemelt árának hovafordításáról kimutatást kívánnak; a piaristák dotácziója állandóvá tétessék; a katonatisztek kihágásai fölött katonai és polgári vegyes bizottság ítéljen. Miután a magyar nemesi alkotmányt gúnyoló iratok jelentek meg nyomtatásban, az ezeket czáfoló munkák kinyomatása is engedtessék meg. Minthogy megdorgáltatás végett a király elé való idézést büntetésnek minősítik, hozassék törvény arra nézve, hogy előleges kihallgatás nélkül ez ne történjék. A görög ünnepek egyesíttessenek a római katholikusok ünnepeivel és a sátoros ünnepeken kívül, a többit vasárnapra tegyék. A vegyes házasságból született gyermekek az apa vallását kövessék, a törvénytelenek az anyáét; a lelencz pedig annak a vallását, a ki megkereszteltette, vagy a meg nem keresztelt azét, a ki gondviselésébe veszi. A kiváltságok megszűntetendők. A zsidó türelmi taksák, a hátralékokkal együtt, töröltessenek. A városok is magyarul intézzék az ügyeket. A vármegye szabadon választhassa a jegyzőit.
Arra a jelentésre, hogy a nádor külön tanácskozáson igyekezett rábírni a követeket az 1790-iki adó megadására, a rendek aggodalommal látják, hogy ilyen fontos kérdést az országgyűlés nyílt tanácskozásától el akartak vonni. Fájlalják, hogy a király a törvénytelenül behajtott adót nem számíttatja be a megszavazott adóba s kijelentik, hogy teljességgel nem hajlandók négy milliónál többet megajánlani. A vármegye figyelmezteti a követeket arra a sérelemre, hogy az alispáni hatalmat a száraz vámok fölötti udvari parancsokkal akarják korlátozni.
1827-ben azt jelentik a követek, hogy a testőrök gyarapítására megajánlott 100.000 frt. ellen felszólaltak s azt jegyzőkönyvbe is vétették. Jelentik továbbá, hogy a királyné koronázási ajándékából Zemplén vármegyére 1024 3/4 arany, a testőrseregre tett ajánlásból pedig 2049 frt 21 1/8 kr. esik. Ez alkalommal a rendek ragaszkodnak utasításaikhoz és követeiknek elismerést szavaznak.
Az országgyűlésről hazajött követek nevében, a szeptember 20-án a főispáni helytartó elnöklete alatt tartott közgyűlésen, gróf Schmiddegh Ferencz mondott köszönetet a maga és követtársa nevében a bizalomért; a másodalispán pedig visszaadta a visszaérkezett első alispánnak a vármegye pecsétjét. Schmiddegh Ferencz ez alkalommal követi díjaiból ötszáz frtot a felállítandó kórház javára, a többit pedig a szolgabíró és esküdtek által a saját jobbágyai között akként kérte felosztatni, hogy az tőke gyanánt kezeltessék, kamatai pedig tetszésök szerint jó czélra fordíttassék.
A nádor értesítvén a vármegyét, hogy a koronázási ajándék, arany helyett, ezüstben és bankóban is fizethető, de ez esetben minden száz frtra még öt frt adandó; ezt a rendek a jövő országgyűlésre sérelemül jegyzik elő, mert az arany-pénz a külföldre vándorol. Kivánják továbbá a rendek, hogy a pótlék követelése vonassék vissza, de a fizető hivatalok utasíttassanak, hogy aranyakat 4 1/2 frtjával minden nehézség nélkül adjanak ki.
Királyi kézirat értesítette 1830 április 26-án a vármegyét, hogy gróf Esterházy József főispán elhalván és Szilassy József a helytartói állástól feloldoztatván: főispánná gróf Mailáth Antal helytartósági tanácsost nevezték 457ki. Erre 38 tagú küldöttséget s köztük 13 főrendet bíztak meg azzal, hogy a főispánt hivatalának mennél előbb való elfoglalására kérjék fel. A főispán beiktatása, Mailáth György kir. személynök elnöklete alatt, augusztus 5-én ünnepséggel ment végbe, a melyen a zemplénvármegyeieken kívül Hont, Szabolcs, Borsod, Abaúj, Ung, Sáros és Szepes vármegyék, Kassa, Eperjes városok és a helybeli kegyesrendi gimnázium küldöttségeik is részt vettek. Az ünnepi közgyűlésen táblabírákká neveztettek ki: Mailáth György, gróf Teleky József és László, Bónis Sámuel, gróf Dessewffy Emil és Marczel, Ürményi József.
Augusztus 11-én érkezett a király levele, a melylyel az országgyűlést szeptember 8-ára Pozsonyba ismét összehívja. Első követül egyhangúlag báró Vay Miklós első alispánt és követtársul ifj. Szirmay Antal táblabírót választották meg. Az utasítás kidolgozására nagyszámú küldöttséget alakítottak, melynek Kossuth Lajos táblabíró is tagja lett. Az uj követi utasítások között a következőket találjuk; a vallásszabadságról szóló 1790/1: 26. t.-cz. a Dalmát-, Horváth- és Tótországokban lakó evangélikusokra is kiterjesztessék, a megkoronázandó trónörökös lakjék az országban, a nemesség fegyverben gyakoroltassék; az újonczállításra nézve megjegyzik a rendek, hogy az 1715: 8. és 1741: 60 t.-cz. szerint az ország állandó katonaság fentartására nem köteles, az 1802: 8. t.-cz. is csak három évre vállalata, azt nem tiltják azonban, hogy a követek az újonczajánlásba bocsátkozzanak, de a kiállítás módjára várják be az újabb utasítást. Sürgessék a több helyen állítandó katona-nevelőintézeteket. Hozzák föl sérelmül a követek, hogy a papirpénzt nem vonták be, sőt még újabbakat is kibocsátottak. Kivánjuk továbbá, hogy a vámokat szüntessék meg, Pesten országházát építsenek és az országgyűlést ott tartsák; a nemzeti szinház ügyét pedig karolja fel az országgyűlés.
Az első és második követjelentés alkalmából a következő utasításokat adta a vármegye: „Az országtól elszakított részek, ezek között Dalmáczia, Galiczia, Lodoméria visszacsatolására az országgyűlés küldöttséget nevezzen ki. Hozassék törvény, hogy a király halála esetén féléven belül országgyűlés hívassék össze. A most megkoronázott király lakhelyére országosan ajánlatok tétessenek és áldozatok hozassanak. A vármegye helyesli ugyan, hogy az 1790 országos küldöttségi munkálatok kinyomatásáért és közöltetéséért köszönetet mondottak; de nehogy ebből jövőjére következtetés vonathassék, jegyzőkönyvbe iktattani kivánják, hogy az országgyűlésen minden ilyen tárgy csak akkor vétethessék tanácskozás alá, ha azt előbb a vármegyékkel is közölték, mert ezzel vélik az országgyűlés függetlenségét is biztosítani. A megajánlott adóra nézve pedig annak a kimondását kivánja a vármegye, hogy az adó csak három évre – sőt ha előbb hívatnék össze újabb országgyűlés – csakis addig van megszavazva. A követek csak 28.000 újonczot szavazzanak meg és háború esetére se igérjenek semmit. Az iskolai és kerületi igazgatókra gond fordíttassék, hogy tanulják meg a magyar nyelvet. A sérelmek tárgyában a legméltóbb bánat, közfájdalom és elkeseredés fogván el a vármegye rendeit, hogy a királyi válasz a sérelmekre oly kevéssé kielégítő, ezt a követek hathatósan terjeszszék elő, hogy a legnagyobb hűség, készség és buzgóság bebizonyítása után szomorúan tapasztalt megtagadó válasz más részről is hasonló megtagadást származtat s ezért újabb hathatós előterjesztést tétessék Ő Felségének; és hozassék törvény, hogy a királyi előterjesztések ezentúl elő ne vétessenek, míg a sérelmek nem orvosoltatnak és addig az adóajánlás is függesztessék fel.” A kir. kincstár szüntesse meg a kis lutrit.
1831 január 24-én a követek, megbizatásuk lejártával haza térvén, személyesen tesznek jelentést és bemutatják írott jelentésöket is. A rendek az újonczállításnál jobban szerették volna „a humánusabb sorshúzás általános behozatalát, de mivel ennek előkészítése több időt kiván, maradjon az eddig mód; a szerencsi kerületben azonban a már eddig is követett sorshúzás tartassék fenn.”
A közelgő újabb országgyűlésre kidolgozandó utasítás tárgyában nagy számú küldöttséget választanak. Végre a követek, megköszönvén a beléjök helyezett bizalmat, az első követ, úgyis mint első alispán, búcsút vesz a vármegyétől, mert főispáni helytartóvá nevezték ki Borsodba.
458Köztudomásra jut, hogy az újonczmegajánlási kérdésben báró Vay Miklós, a vett utasítás ellenére, a kormánynyal szavazott s ekként az utasítás szerint szavazó Szirmay Antal követtársának szavazatát ellensúlyozva, a vármegye szavazatát megsemmisítette. A vármegye rendei ezért elhatározták, hogy országgyűlési követnek mágnást többé nem küldenek. Szerencsére ezt a határozatot 17 évvel később, vagyis 1847-ben már elfeledték, a midőn néhai gróf Andrássy Gyulát egyhangúlag követnek választották. Vay akkor a kivánt újonczokat feltétlenül akarta megajánlani, Szirmay pedig nyilván a többséggel szavazott, a mely azt kivánta, hogy a korona kellőleg indokolja a kivánságát, mert fegyverkezésre nem látszott semmi ok.
