Az 1843-iki tisztújítás.
Az 1843-iki tisztújítás.
Elkövetkezvén a tisztújítás határnapja – szeptember hó 19 – a főispáni helytartó mindenekelőtt a 42 évet szolgált Szent-Ivány Károly első alispántól vett búcsút, a ki már tovább szolgálni nem kívánt. A tisztújítás során első alispánná közegyetértéssel Kazinczy Andrást választották meg. Másodalispán lett Szögyényi Imre. Főjegyzővé a főispáni helytartó továbbra is Rhédei Lászlót nevezte ki. Hadi főbeszedő lett Draveczky Alajos, házi: Somogyi 475János. Főszolgabírák: a hegyaljai járásban Szabó Gábor, a bodrogköziben Szerdahelyi János, a terebesiben Pilisy Menyhért, a varannaiban Reviczky György, a homonnaiban Füzesséry Ágoston, a nagymihályiban Füzesséry Dániel. Főügyész lett Buday András, számvevő Geőcze Károly. Első alügyész lett ifj. Szirmay József, tiszteletbeli főügyészi czímmel; második: Rozgonyi József. Kerületi alszolgabírák: a patakiban Füleky György, a gesztelyiben Szepesy Péter, a szerencsiben Zbáráczky László; újhelyi központi szolgabíró Rásonyi Pap Ferencz, a gálszécsiben Szepsy János, a zempléniben Dobos János, a lelesziben Balásházy József, a helmecziben Stépán Mihály, a deregnyeiben Stépán Dániel, a rákócziban I’sépy László, a mezőlaborcziban Szirmay László, a sztakcsiniban Szilágyi Pál, a zsalobinaiban Reviczky Imre, a dobraiban Tersztyánszky Illés, a sztropkóiban Horváth László. A főispáni helytartó tiszteletbeli főjegyzővé nevezte ki báró ’Sennyey Pált, első aljegyzővé Somogyi Istvánt, másodikká ifj. Dókus Józsefet, harmadikká Gógh Antalt; tiszteletbeli aljegyzőkké a többi között gróf Sztáray Viktort, gróf Andrássy Gyulát és Fáy Gyulát, tiszteletbeli esküdtté pedig Barthos Jánost. Táblabírákká Komáromi Józsefet, Hedry Ernőt, Kazinczy Gábort, Kolosy Jánost. Draveczky Alajos országgyűlési követ hadi főbeszedővé választatván, az egyik tisztéről le kellett volna mondania; de az iránta megnyilatkozott közbizalomnál fogva, nála kivételt tettek, olyképen, hogy arra az időre, míg a követséget viseli, főbeszedői fizetését nem húzhatja.
A vármegyéknél jelenleg dívó alispáni évnegyedes jelentéstétel szokását Zemplén vármegyében az 1845 április havi gyűlés határozta el, egyszersmind utasítva a főszolgabírákat, főjegyzőt, főügyészt, főbeszedőket, számvevőt és a pertári elnököt, hogy a saját hatáskörükhöz tartozó ügyekről évnegyedenként jelentésüket az első alispánnak nyújtsák be, a ki azokat a maga jelentése számára fölhasználja. A szeptemberi közgyűlésen az a kifogás merült fel, hogy időközben a főispáni helytartó a törvényszéken is elnökölt. A főispáni helytartó ugyan számos törvényre hivatkozott, hogy ebbeli jogát és kötelességét biztonyítsa, de a rendek ezt az érvelést nem fogadták el és megmaradtak tiltakozó álláspontjuk mellett. E szeptemberi közgyűlés során nevezték ki többek között táblabírákká gróf Széchenyi Istvánt, ifj. Mailáth György, baranyai főispáni helytartót, Moga János dandárnokot, báró ’Sennyey Pált, gróf Andrássy Gyulát, Sárosy Gyulát, Nyeviczkey Józsefet, Évva Andrást.
Nem tartjuk érdektelennek megemlíteni, hogy az 1843–44. évről felvett népszámlálás szerint a vármegye lakossága 199,187 volt.
