Az 1849-iki tisztujitás.
Az 1849-iki tisztujitás.
Május hó 15-én tartották meg a főispán elnöklete alatt a részleges tisztújító közgyűlést, a melyen a megüresedett helyeket töltötték be. Első-alispánná közfelkiáltással Cseley (előbb Kolosy) Jánost, másod-alispánná Horváth Tamást, főjegyzővé Évva Andrást, első aljegyzővé Dókus Józsefet, másodikká Vályi Istvánt választották meg. Hadi főbeszedő közfelkiáltással Füleky György lett, a bodrogközi járásban főszolgabíró Kossuth Pál, a hegyaljaiban Szepesy Péter, alszolgabírák: Fogarasy György, Vadnay György, Fekete Pál tiszteletbeli főszolgabírói czímmel, a gálszécsi járásban szolgabíró Albert Pál, a gesztelyiben Kún Dániel, a zempléniben Diószegi József, a zsalobinaiban Jekelfalusy Sándor lettek.
Az újabb honvéd-zászlóaljak állításakor a sátoraljaújhelyi 42. zászlóalj vezetését Szende Béla, későbbi honvédelmi miniszter vette át.
483Az éjszak felől várható betörések ellen az éjszaki határon hadmegyéket alakítottak. Ezek egyikét Bereg, Ungvár és Zemplén vármegyék együtt alkották és hadmegyei parancsnokká Lázár Vilmos utász-őrnagyot nevezték ki. Segédje e sorok írója lett.
Ekkortájt jött Beniczky Lajos ezredes – a losonczi hős – Kassára, Gácsországból pedig Vogel osztrák tábornok nyomúlt Sárosba és már Eperjest is elfoglalta. Beniczky tehát kérte Lázárt, hogy hozzon neki segítséget és jőjjön hozzá a Vogel elleni hadműveletek megbeszélésére. Lázár őrnagy Nagymihályon és Gálszécsen át egy osztály (azaz 2 század) 35-ik zászlóaljbeli honvéddel, egy csapat vadászszal és 3 három fontos ágyúval Kassára ment, a hol Beniczkyvel megbeszélte a tervet és másnap a vadászokkal visszatért Zemplénbe, segédcsapatúl ott hagyva a Zrinyieket (ezt a nevet viselte a 35-ik zászlóalj), a kik azután csak hetek múlva kerültek vissza hozzá. Az Eperjesre intézendő támadás napján Lázár a Zrinyi-zászlóalj többi részét, Burián János százados vezénylete alatt, Varannóról a zamutói hegyeken át Sóvár felé küldte, azzal az utasítással, hogy az osztrák sereget balról oldalba támadja, de csak akkor, ha ágyúzást hall. Burián azonban hiába várta az ágyúzást, Kakasfalvánál a tervezett támadás elmaradt, de szerencsére el nem árulta magát és így a járatlan hegyi utakon bántatlanul jöhetett vissza.
Mialatt Lázár Varannón várta az Eperjes elleni hadművelet hírét, magánlevelet kapott egy 22-ik zászlóaljbeli honvéd-altiszttől, a ki arról értesítette, hogy Basko osztrák tábornok Gácsországból Beregbe ütött és az ott parancsnokló Martini Frigyes őrnagy hátrál előle. Beregben Bangya Miklós és Martini Frigyes őrnagyok voltak, emez a 22-ik, amaz a 35-ik Zrinyizászlóaljjal. Ők azonban duzzogtak, hogy Lázárt nevezték ki hadmegyei parancsnokká: Bangya beteget jelentett, Martini pedig nem tett Lázárnak hivatalos jelentést. Az említett levél következtében Lázár minden összeszedhető csapattal Bereg felé indult, Ungvárról csapata egy részét, Pribék Miklós őrnagy vezérlete alatt ágyúk nélkül a hegyeken át Polenára irányította, hogy a szembe támadott ellenség hátába kerüljön, esetleg visszavonulási útját elzárja, maga Lázár pedig Szerednye felé sietett; de elkésett, mert időközben Martinit mégis rábeszélték az ellenállásra és Podheringnél Baskót legyőzvén, ez az országból sietve kitakarodott.
A kormány most – elég szerencsétlenűl – gróf Dembynski Henrik altábornagyot nevezte ki és az ő rendeletére Lázár őrnagy kisebb dandárt alkotó csapatokkal a hadmegyéből kivonulva, Szvidniken, Sáros vármegyében, az ő táborához csatlakozott.
Magyar csapat ez után a vármegyén már nem vonult át, csak a 89-ik zászlóalj egy osztálya, Zöldi Antal százados vezérlete alatt, a ki Forrótól 2 négyfontos, úgynevezett selmeczi ágyúval küldtek ki Tokaj megszállására, vagyis inkább azért, hogy a Scseodajeff hadtestének, a IV. orosz hadtestnek, a Tiszán való átkelését, a meddig lehet, akadályozza meg. Feladatának meg is felelt emberűl; két ágyújával oly sűrűn tüzeltetett, hogy az ellenséget néhány órán át feltartóztatnia sikerült és csak a midőn egy kozákcsapat a Tisza vizén át a tulsó partra igyekezett, volt kénytelen meghátrálni, de Lázárhoz többé nem csatlakozhatott. Két század magyar gyalogság két ágyúval állott tehát egy egész orosz hadtesttel szemben. A „Feldzug in Ungarn und Siebenbürgen” osztrák mű a 181 és 186. lapon az ottani magyar erőt 3–400-ra teszi, az oroszokét eddig 48.500 emberre, 176 ágyúval. Az orosz hadtest egy része Zemplén vármegyén át Tokaj felé vonult, a hol azután igen sokan haltak el kolerában. Újhelyben is több napon át időztek.
Zemplén vármegye ekkor már az egész hazával együtt szomorú időket élt: a nemzeti zászlókat a tornyokból gyakran kellett bevonni és sárga-feketét tűzni ki helyettük, míg végre a világosi fegyverletétel híre érkezett, Sátoraljaújhelyt megszállotta egy gyalog-zászlóalj a Fürstenwärther ezredből bizonyos Puchiera őrnagy parancsnoksága alatt és ezzel kezdetét vette a honfiak üldözése.
Mailáth Antal.
’Sennyey Pál.
