Intézkedések a kolera ellen.
Intézkedések a kolera ellen.
A kolera ellen való védekezésben a kormány jónak látta rendkívüli hatalommal ellátott királyi biztost kinevezni. Ilyen királyi biztosul gróf Mailáth Antal főispánt nevezték ki. A kór behurczolása ellen legfőbb, vagy talán egyedüli óvszernek akkor az érintkezés teljes megakadályozását s a közlekedés elzárását tekintették. Gácsország határszélére polgári biztosokat küldtek, a kiknek napidíjait, minthogy nemcsak Zemplén vármegyét, de az egész országot védték a járvány behurczoltatása ellen, a vármegye királyi kincstárból kérte fedeztetni, ez azonban megtagadtatván, az ügy az országgyűlésre sérelmül feljegyeztetett. Időközben azonban kedvezőbb hírek is érkeztek a járványról. Így május 5-én arra a hírre, hogy a kolera Gácsországban a határtól távolabb, Bukovina felé terjed, a közlekedési utakat megnyitották és a határőrizetet megkönnyítették. Ugyanakkor a helytartó-tanács értesítvén a vármegyét, hogy a járvány a tarnopoli kerületben megszünt, ott is felszabadították a közlekedést. Június 25-én azonban gróf Mailáth Antal királyi biztos azt az értesítést küldte, hogy az epekórság (így nevezték akkor a kolerát) a gácsországi Stry kerületből fenyeget; július 11-én pedig a helytartó-tanács értesítette a vármegyét, hogy a járvány már az ország többi részeiben is kiütött. A szolgabírák utasítást kaptak, hogy állandóan a kerületeikben lakjanak. Ugyanekkor a helytartó-tanács egy orvostudort és két seborvost küldött. Július hó közepén a járvány már Velejte vidékén és a Bodrogközön is terjedt. E hó 21-én a Velejtén tartott kisgyűlésen jelentették, hogy a közlekedéstől elzárt Újhely nemcsak a betegségtől, de az elzáratás miatt is sokat szenved; azért az újhelyi kolera-bizottság, melynek legtevékenyebb tagja Kossuth Lajos volt, a nyomor elhárítása és a támadható lázadás leküzdhetése végett pénzbeli segítséget kért s a várost – miután a járvány a körülfekvő községekben amúgy is dúl – az elzáratástól felmenteni kérte. Véleménye szerint a tehetősebb gazdáktól tíz pengő forintjával legalább 4000 p. frt segély szedendő a mit szüret után visszatérítenének. A bizottság különben a felelősséget a legrémítőbb következésekért magától elhárította. A rendek, noha meghatotta őket Újhely szomorú helyzete, nem menthették fel a várost az elzáratástól, mert azzal Újhely mit sem nyerne, míg ellenben a járványt a még addig nagy részben egészséges környékre rázúdíthatnák; felhívták tehát az újhelyi küldöttséget az Istenben való bizalomra és férfiúi állhatatosságra.
Újhelyben az első koleraeset június 28-án fordult elő. Hogy ez volt-e az egész vármegyében is az első eset, erre nézve nem találunk feljegyzést. A járvány-kórházakat Újhelyben szeptember 22-én szüntették meg; az iskolák megnyitását azonban a helytartó-tanács csak november elsején engedte meg, október 1-én pedig tudatta, hogy a Magyar- és Lengyelország között való veszteglést húsz napról tíz napra szállítja le.
Az első alispán az 1832. január 18-án tartott közgyűlésen jelentette, hogy a vármegye területén 40.439 kolera-eset fordult elő, s ezek közül 18.672 halálos volt.
