Katonai követelések.
Katonai követelések.
Ferencz király 1821 április 4-én, 4298. sz. a. sajátkezű aláirásával kibocsátott rendeletével katonát követelt a vármegyétől. A helytartó-tanács ezt a rendeletet leküldvén a vármegyének, a közgyűlés tárgyalás alá vette. A közgyűlési jegyzőkönyv elmondja, hogy Szemerei Szemere István kir. tanácsos, első alispán, az elnöki székből „szívre ható ékes szólással” ajánlá a rendeknek, hogy teljesítsék a rendeletet. Erre a rendek közül többen felállván, hosszas beszédekben figyelmeztették egymást, hogy noha igaz az, hogy az 1813. és 1815 években országgyűlésen kívül adtak újonczot, a mire praecedensként most a helytartó-tanács hivatkozik, de akkor háborús idők jártak s a rendek a saját akaratukból hozták meg azt az áldozatot és ő felsége is igérte, hogy az alkotmányt különben épségben tartja; fájdalmas tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ez nem teljesült. A hazának azt a részét, a mely az 1808-iki békekötéskor az ország beleegyezése nélkül az ellenségnek adatott át, de utóbb törvényes fejedelméhez önként visszatért, a törvény ellenére az országtól elszakították, más tartományok törvényei szerint igazgatják és az ottani nemeseket megadóztatják, a kik így a saját hazájokban mintegy számkivetésben élnek. De egyébként is az ország beleegyezése nélkül új pénzügyi rendszerek hozatnak be, a só árát országyűlésen kívül felemelik, sőt oszággyűlést már egyáltalán nem tartanak. Ha tehát a vármegye meghajolna a király parancsa és a helytartó-tanács rendelete előtt, az alkotmánynyal jönne ellenkezésbe, a mitől minden hazafinak rettegnie kell, annál is inkább, mert ilyen eszközökkel forgatták fel 448más országokban az alkotmányt, veszedelembe döntve a trónokat és népeket. Különben sem tűnik ki a rendeletekből a mulhataltan szükség, a mely miatt az ügy az országgyűlésre ne volna halasztható. Az 1815-ben hozott határozat is az országgyűlésre kívánta halasztatni az újoncz-megajánlást. A rendek tehát most is azt határozzák, kéressék fel ő felsége az országgyűlés egybehívására. Az ő felségéhez intézett feliratban nem hallgatták el a rendek azt a fájdalmukat sem, hogy épen a törvény és az alkotmány védelmére felállított dicasterium (a helytartó-tanács) nem figyelmeztette ő felségét az 1791. 14. t.-cz.-re és nem intette a királyt a hadsereg kiegészítésének törvénytelen módjától. A feliratot felsőbb helyen ugyan nem vették figyelembe, de ez nem törte meg a rendek ellánállását.
