Tisztújítás.
Tisztújítás.
A Szent István napján megtartott tisztújítás gróf Esterházy József főispán elnöklete alatt ment végbe. Küldöttségek jöttek Ungvár, Szabolcs, Abaúj, Borsod, Heves, Pest, Nógrád, Bereg vármegyékből és a Hajdúvárosokból. A megválasztott tisztikar a következő volt: első alispán (ismét) Szemere István, másodalispán (ismét) Szögyényi Ferencz. A főispán kinevezte főjegyzőül (ismét) Szirmay Ádámot. Tovább megválasztották hadi főbeszedőül Szirmay Józsefet, házi főbeszedőül Bodó Lajost, főügyészül (ismét) Dókus Lászlót. Főszolgabírákul a tokaji járásba Kaszner Jánost, a bodrogközibe Szentivány Károlyt, az újhelyibe Kolosy Józsefet, a sztropkóiba Bydeskuthy Mihályt, a homonnaiba Mauks Mihályt, a göröginyeibe Tomsics Istvánt. Alszolgabírákká: a pataki kerületbe Dókus Józsefet, a szerencsibe Pálóczy Mihályt, a zétényibe Bárczy Gáspárt, a gálszécsibe Görgey Antalt, a zemplénibe ifj. Bernáth Jánost, a sztropkóiba Bekes Antalt, a dobraiba Füzesséry Jánost, a nagymihályiba Vass Antalt, a sztakcsiniba Kolosy Károlyt, a zsalobinaiba Szemere Józsefet, a papinaiba Horváth Antalt; számvevővé Nemthy Gábort; alügyészekké, miután Szikszay János és Nagy Lázár egyenlő számú szavazatot kaptak, a főispán előterjesztésére első alügyésznek Szikszay Jánost, másodiknak Nagy Lázárt jelentették ki. Albeszedőkké a hegyaljai járásba Kozák Károlyt, a bodrogközibe Görgey Józsefet, az újhelyibe Marsalkó Józsefet, a sztropkóiba Mészáros Antalt, a homonnaiba Zelvey Istvánt, a göröginyeibe Vályi Antalt. Aljegyzőkké a főispán a rendek teljes megelégedésére a következőket nevezte ki: Kossuth Andrást első, Reviczky Jánost másod, Szemere Pétert harmad-jegyzőnek. Esküdtekül a hegyaljai járásba Kozma Andrást, Szentmarjai Imrét, Gergelyi Mátét; a bodrogközibe Lacsnyi Jánost, ifj. Boronkay Zsigmondot; az újhelyibe Kozma Miklóst, Balázsházy Tamást, Olcsváry Miklóst; a sztropkóiba Szeghy Imrét, Pandák Lászlót, Kulin Menyhértet; a homonnaiba Stépán Lászlót, Bernáth Józsefet, Füzesséry Dánielt; a göröginyeibe Ormos Károlyt, Záborszky Gáspárt, Vladár Pált. Szeldmájer 447József fő- és Kassay Sámuel allevéltárnokot a főispán hivatalukban megerősítette. Utak inspektorává kinevezte Körtvélyessy Istvánt, a vármegye alsó részében pedig Inczédy Sámuelt megerősítette. Továbbá megerősítette az eddigi csendbiztosokat; Nagy Józsefet és Makláry Mihályt. Végre kinevezte Püspöky Ferenczet t. alszolgabíróvá. Bodzay Sámuelt, a hajdúk hadnagyát és Geőcze Ferencz várnagyot hivatalukban megerősítette. Említésre méltó, hogy a főispán a tisztújítás első napján tiszteletbeli aljegyzővé nevezte ki gróf Mailáth Antalt (később Zemplén vármegye főispánja és kanczellár). A táblabírákká kinevezettek között találjuk Fábry Ignácz püspöki titkárt, utóbb kassai püspököt, továbbá Bernáth Zsigmondot, Szerencsy Istvánt, a ki később királyi személynök lett, Pálóczy Lászlót, báró Barkóczy László miskolczi plébánost, utóbb székesfehérvári püspököt, báró Bémer Antalt, a későbbi nagyváradi püspököt.
A november 29-iki gyűlésen felolvasták a király sajátkezűleg aláírt rendeletét, melylyel a főispánt saját kérelmére a hivatalától felmenti, de a czímét meghagyja s a teendők elvégzésére főispáni helytartóul báró Vicsapi Malonyay Nep. János kir. kamarást, táblai bírót nevezi ki.
1821 márczius 22-én felolvasták a helytartó-tanács figyelmeztető iratát arra nézve, hogy a vármegye a tisztújítás alkalmával tartsa magát ő felségének 1819 február 16-án közölt rendeletéhez s a helyett, hogy attól csak a legcsekélyebb mértékben is eltérjen, inkább hagyja abba a tisztújítást; a többi tisztségeket töltse be helyettesítéssel a főispán. Ennek a királyi rendeletnek világos volt a czélzata: közfelkiáltással való szavazás helyett azért rendelt névszerint való szavazást, hogy a választók, megúnva a hosszas szavazást, elszéledjenek és akkor már csak a hatalom emberei döntsenek; vagy pedig, hogy ürügy legyen a tisztújítás megszakítására s a tisztségeket a főispán tetszés szerint tölthesse be. A rendek még annak idején – 1819-ben – felirattal feleltek erre a rendeletre, hivatkozva arra, hogy bár semmi okuk sincsen bizalmatlankodni a főispán iránt, mégis évszázados szokásukba ütközik ez az újítás s ezt a rendek nem fogadhatják el. A korábbi feliratot tehát a rendek megismételték s újra kijelentették, hogy ragaszkodnak régi jogaikhoz és nem tűrhetik a főispán ilyetén önkényeskedését. Talán azért is történt a főispán felmentése, mert nem a helytartó-tanács rendelete szerint vezette a tisztújítást. Az akkori rendek már ennél a kérdésnél is megmutatták, hogy nem hunyászkodnak meg szolgailag még a király sajátkezű aláírásával adott parancsra sem; de nemsokára még újabb bizonyságát adhatták, sokkal fontosabb esetben, hogy készek az alkotmányt mindenek ellen megvédeni, ha azt valaki megtámadná.
