Követválasztás és követi utasítások.
Követválasztás és követi utasítások.
Ő felsége a király, Bergamóban, július 3-án kelt meghívó levelével az országgyűlést szeptember 11-re Pozsonyba kitűzvén, követekül közfelkiáltással gróf Schmiddegh Ferencz kir. kamarást és Szemere István kir. tanácsos első alispánt választották meg. A követi utasítás kidolgozásával a főispáni helytartó elnöklete alatt küldöttséget bíztak meg. A követi utasításokból kiemeljük a következő pontokat: „1. pont. A követek a nádorispán bölcs tanácsát kérjék ki. A királyi előadásokat – a nélkül, hogy tárgyalásukba ereszkednének – rendkívüli postával küldjék meg. 4. pont. Mondjanak köszönetet azért, hogy az országtól elszakított részeket ő felsége visszacsatolta. Kérjék Kraszna, Zaránd és Középszolnok vármegyéknek és Kővár vidékének visszacsatoltatását. 5. pont. Terjeszszék elő azon legfőbb sérelmeket, hogy országgyűlés jóval a törvényes időn túl nem tartatott, s az 1791. 19. t.-cz. ellenére segedelmek az országgyűlés nélkül követeltettek, udvari parancsolatokkal az 1813. és 1815. újonczok kiállíttatása s az adó aranyban és ezüstben való fizettetése követeltetett, ez több vármegyében fegyveres erővel végre is hajtatott, az igazságszolgáltatás szent helyeit katonaság szállotta meg, a haza polgárai és a testvér vármegyék egymással összeütközésbe hozattak, a vármegye tisztviselői a vármegye rendeitől elválasztattak, személyes és nemesi szabadságuk megsértésével, kényszerítő hatalom és fegyveres erő alá vettettek, a megyék 453levelei elfogattak, gyűlések nem tartathattak, hiteles jegyzőkönyvek összeszaggattattak, a vármegye rendei engedetleneknek és hűségteleneknek állíttattak, más megyékben a tisztviselők a tiszteiktől megfosztattak, más részről a rossz tanácsadók büntetés nélkül maradtak; de nem annyira ezek fájdalma emlékét kivánják feszegettetni, mint az ilyenek újabb megtörténtét törvénynyel lehetetlenné tétetni s így a katonafogadásról, segedelemről, országgyűléstartás helyéről és idejéről, és akik ezeket megsértik és áthágják, azok büntetéséről szóló törvényeket megújíttatni, hogy a három éven túl nem haladható országgyűlés idejét az országgyűlés tűzze ki, és hogy ez meg is tartassék, és a kik ily sajnos dolgokra okot szolgáltatnak, azonnal meg is büntettessenek; a törvényeket, különösen az I. Rész 9. czím, 1687. 3., 1715. 3. és 14., 1723. 7., 1790. 12., 123., 19., 1681. 12., 1599. 23., 1741. 8., 1791. 26., 807. 5. törvényczikkeket – a nélkül, hogy a törvényhozás útján kívül más parancsolatok és rendeletek által magyaráztathassanak – fentartani; minthogy az adókérdés az országgyűlés elé tartozik, az ott tárgyaltassék; a katonaság száma pedig leszállíttassék. 7. pont. A pénzügyekben az országgyűlésen kívül történvén intézkedések, jelentsék ki a követek a hazának és törvénynek ebben is történt nagy sérelmét; hozassék tehát törvény, hogy ilyen a jövőben ne történhessék és olyan törvény, mely a bíróságoknak a magán viszonyokban biztos alapot szolgáltasson. 8. pont. Úgy a kanczellária, mint a helytartó tanács törvénybe ütköző rendeleteket adtak ki, tehát sérelmet okoztak, nevezetesen: a harminczadok és vámok aranyban és ezüstben fizettetése, a tisztújításoknál a szavazatszedés módja, mértékek egyformasága, az 1807. 22. t.-cz felfüggesztése, külföldi újságok eltiltása, királyi városok szaporíttatása, idegeneknek az ország nemesi közé felvétele, a legfelsőbb bíróságok itéletének is felforgattatása, földesúri jogok megszaporíttatása, az alispáni hatalom csonkíttatása, az által, hogy a száraz vámokra hozott határozata a törvényszékhez rendeltetett áttétetni és azon újonnan felvett szokás, hogy a törvényhatóságokhoz pecsét alatt titkos rendeletek küldetnek, a melyek mindenütt csak ugyanazon egy napon bonthatók fel. Ezek és a többi sérelmek orvosoltatását, valamint az 1791. országos küldöttségek már szinte elavult munkálataik felvételét szorgalmazzák. 9. pont. A rövid úton való visszahelyezési pereknél sérelmet látnak abban, hogy az 1802. 22. és 1807. 13. t.-cz. ellenére az itéletek végrehajtása felfüggesztetik, a pereket a kanczellária újra felülvizsgálja, ő felsége elébe terjeszti és gyakran ugyanazon ügyben különböző parancsolatokat adatnak ki. Különösen hozzák fel a követek erre nézve a Kormáromy-féle esetet. 11. pont. A vármegyék egymás között való levelezése az 1790. 14. t.-cz. ellenére megtiltatván, sőt épen a katonaállítás és az adókérdésben felforgott fontos tanácskozások alkalmával ilyen levelek el is fogatván, eszközöljenek e részben újabb törvényt. 15. pont. Minthogy ez az egektől megáldott ország elszegényedett, mindazon akadályok, melyek a nemzeti szorgalomnak e hazában, mely különben a külső tudósítások és újságlapok szerént, az országoknak többé számában sem fordul elő, okai valahára háríttassanak el; magyarországi terméseknek szabad s meg nem szorított kivitelök engedtessék meg, a harminczadok oly eszközökké, melyek által a magyarok munkás iparkodása mintegy zabolán és féken tartatik, ne válhassanak s a többiek is, melyek ezen ország és a határos külső tartományok között vannak, az ország közereje s tehetsége öregbítésének ártalmára ne legyenek.” A 16. pont a borkereskedést tárgyalja. „Az ezen megyét egészen elöntő zsidóságnak utolérhetetlen s több próbatételek után is meg nem gátolható fortélyai által egészen megcsökkent s a szőlők már pusztulni kezdenek, a követek tehát eszközöljék, hogy e tárgy az országgyűlésen mulhatatanul felvétessék, a bor a többi tartományokba és más államokba szabadon vitethessék, a zsidók a Hegyaljáról kitiltassanak, vagy legalább a vármegye 1820. november 10-iki határozatai foganatosíttassanak.” A 17. pont a magyar nyelvre vonatkozik s a követeknek kötelességévé teszi, hogy a törvénykönyv magyarra való fordíttatását kieszközöljék. A 18. pont a köznevelést tárgyalja s a köznép gyermekeinek a tanulásra való kényszerítését kivánja. 20. pont. A királyi fiscusra szállott jószágokat a kamara idegen kézre juttatja, a miért is az 1741. 19. t.-cz. megújíttatását és szoros megtartását szorgalmazzák. 21. pont. Hajdan virágzó családok külföldön pazarolván 454jövedelmüket, a birtokok idegen kézre kerülnek s így a vérszerinti rokonok jogaikban csorbulnak, igyekezzenek tehát a követek ezt törvény által meggátolni. A 22. pont a katonai nemzeti főiskola megnyitását sürgeti. A 23. pont országos tébolyda felállítását kivánja. A 26. pont azt kivánja, hogy a görög ünnepek egyesíttessenek a római kath. ünnepekkel. 30. pont. „A mely tárgyakra jelen utasítás nem terjed ki, azokba a követek újabb utasítás kikérésére és bevárása nélkül ne ereszkedjenek, hanem mind azokra, mind közönségesen az országgyűlés egész folyamatára nézve legfeljebb is minden 14 napok alatt, a haladást nem szenvedő tárgyakban pedig addig is hitelesen tudósítsák a megyét; és átalján fogva díszes követségökhöz s a törvényhozó test méltóságához képest a megye bizodalmának megfelelve, többi követtársaik iránt is hazafiúi egyetértéssel legyenek.”
Az 1825 szeptember hó 26-án tartott közgyűlésben felolvasták az országgyűlési követek első jelentését; ennek alapján a vármegye rendei utasítják követeiket, hogy az 1791-iki országos küldöttségek munkálatait, továbbá az adóra és katona-állításra vonatkozó 1793-iki munkálatot igyekezzenek azonnal érdemleges tárgyalás alá vétetni és ne engedjék meg, hogy azokat ismét küldöttségeknek adják ki. A pénzügyi kérdésben igyekezzenek a kényszer-forgalmú papiros-pénz eltöröltetését és annak arany- és ezüstre való felváltását keresztül vinni.
A legközelebbi közgyűlést október 19-re tűzték ki. Az esetre azonban, ha időközben is szükség volna a követeket újabb utasítással ellátni, ezt húsz tagból alakított küldöttségre bízták, a melynek Ujházy László is egyik tagja lett. Az októberi közgyűlésen a követeket figyelmeztették arra a sérelemre, hogy országgyűlésen kívül történtek honfiúsítások.
Minthogy a fegyveres fölkelés a nemesség kötelessége s ez az alkotmány megerősítésének főeszköze, a nemzeti lelket és buzgóságot eleveníti, az ifjúságot az elpuhulástól és a közrendű nemességet az elaljasodástól megmentheti és felemelheti, a nemzetnek pedig díszt, tekintélyt, méltóságot szerezhet, a királyi széknek erejét és felséges voltát gyarapíthatja: azt kívánják a rendek – kellő óvatosság mellett – hogy a nemesség évenként három héten át fegyverben gyakoroltassék. A birtokosok pedig buzdíttassanak ménes-tartásra, lovak nemesítésére, hogy – a mikor kell – a szegényebb nemesek alá lovat adhassanak.
Ismételve figyelmezteti a vármegye a követeket, hogy utasítás nélkül tárgyalásokba ne ereszkedjenek. A só árának mázsánkénti két krajczárral történt leszállíttatása nem kielégítő, fontokra szét sem lehet vetni: sürgessék tehát a követek annak a törvénybe iktatását, hogy a só ára fölött kizárólag az országgyűlés határozhat.
Az időközben érkezett királyi leirat pénzt és újonczot követelvén a vármegyétől, a rendek kijelentik, hogy arra magukat kötelezetteknek nem tartják, ajánlásba nem bocsátkoznak, sőt ellenkezőleg, az adó leszállítását kívánják. A törvényekhez való ragaszkodás miatt több vármegyébe kirendelt királyi biztosságok megszüntetését kívánják. A katona-állítás iránt adott parancsok vonassanak vissza és jövőre nézve ez ellen törvény hozassék. A helytartó-tanács köteles legyen a törvénynyel ellenkező rendeletet felfüggeszteni és az ellen felírni; az ilyenekre szolgáló tanácsadók, biztosok, vármegyék, tisztviselők büntettessenek meg.
A deczember 13-án tartott közgyűlésben felolvasták a leérkezett követjelentést arról, hogy a nádor sikeres közbenjárására a király oly leiratot bocsátott ki, mely szerint országgyűlésen kívül segélyt és katonát szedni Ő Felségének czélja nem volt (?). Ez a leirat a rendek aggódását némileg enyhíti; de hogy aggodalmuk teljesen megszűnjék és a jövőre ilyen elő ne fordulhasson, azt kívánják, hogy „minden legkisebb kétség és összeütközhetés felhagyatása nélkül ’s jövendőre semmi magyarázatokra alkalmatosságot nem szolgáltatható világossággal a’ Törvények Táblái közzé is beiktattatni.” Továbbá „nehogy a’ most újabban érkezett visszaírás egyedül csak a közbenjárásra és kérésre, nem pedig a’ törvénynek törvényes ősi alkotmánynak egyenes és világos következésében adatott volna ki, hasonlóképen beiktathatni ’s feljegyeztetni kívánják a’ megye Rendei.”
455A követek 1826 február 14-én felolvasott jelentésükben tudatják, hogy a fentebbi utasítást német fordításban Metternichnek megküldték. Meghagyatott a jegyzői hivatalnak, hogy a sós-források betömésére vonatkozó iratokat a levéltárból előkerestetvén, időnyerés végett eredetiben küldjék meg a követeknek. Az utasítás tárgyalásánál felhozták, hogy miután Magyarország és a hozzá tartozó részek területe a birodalom többi tartományait meghaladják és csak népesedés tekintetében maradnak azok mögött: a puszták birtokosai serkentendők, hogy lakatlan területeiket, földesúri joguk sérelme nélkül, benépesítsék, a posványokról a vizeket lecsapolják, csatornákat ássanak és erre országos biztosság is rendelendő, a mely meghatározná, kinek szerezne hasznot a lecsapolás, ki viselje tehát a költséget. Idegen települők – ha egésze községet alkotnak – tíz évre, hazabeliek hat évre adó- és katonamentesek lennének. Mindemellett a zsidókat a Hegyaljáról kiutasíttatni kívánják; további bevándorlásukat a harminczadi tisztek is akadályozzák meg, a benmaradók pedig bizonyos életmódot válaszszanak, vagy mezei munkára kényszeríttessenek; a nemesi jószágok és jobbágyok bérbevétele, sőt korcsmai bérlése zsidóknak meg ne engedtessék; gyermekeiket magán úton ne taníttathassák, hanem keresztény iskolába járassák és a kik ilyen iskoláztatásban nem részesültek, ne is házasodhassanak. Szerződéseken zsidó írás meg ne engedtessék. A zsidók katonai szolgálatra is kényszeríttessenek. Mindamellett nem vélik helyesnek a rendek, hogy az itt megtűrt zsidók türelmi adót fizessenek; a kiutasítandók azonban fizetésért s tűressenek meg.
