A vármegye katonai kormányzata.
A vármegye katonai kormányzata.
Tizenhat szomorú esztendőnek e történetéből felsoroljuk azokat a tényeket, a melyek szorosan összefüggenek Zemplén vármegye történetével.
Zemplén vármegyét és még más kilencz, vele földrajzi egységet alkotó vármegye-szomszédját, a kassai császári királyi katonai kerületbe sorozta Haynau 1849 augusztus havában; a kerület élére pedig császári-királyi hadikormányzóul egyik alteregoját, Marnaui Müllner főtábornokot nevezte ki. Erről a kinevezésről még az alkotmányos alispán, Cseley János, értesítette az 1849 szeptember 27-én kelt körlevelével Zemplén vármegyének I–XXI. kerületbe sorozott községi „bíráit és tanácsait” (O. L. D. 131. és 202. l.) a huszonegy kinevezett szolgabíró útján. (U. o. 174. l.) A kassai császári kerület Szepes, Gömör, Torna, Sáros, Abaúj, Zemplén (1823 óta szinte konokul „renitens” vármegye), Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyéket foglalta magában, (U. o. 254. l.), tehát nem kevesebb, mint 39,596 klm-t, vagyis egy harmad részszel nagyobb terület volt, mint Morvaország, a melytől a mintát vették. 486A kassai császári-királyi katonai kerület polgári osztályának éléről, egy zempléni mágnás, gróf Szirmay Sándor császári királyi kerületi főispán, a „zelosus Comissarius”, osztotta parancsait. Így ők ketten, Müllner és Szirmay, voltak közel 40,000 klm-nyi magyar föld fölött a kétfejű osztrák sas uralmának megszemélyesítői. Az egyes vármegyék élén pedig az ú. n. „méltóságos megyei elnök”-ök, afféle felemás kétlelkű lények, egy személyben főispán és alispán, az állami és a vármegyei elvnek megszemélyesítői, osztrák-magyar figurák büszkélkedtek.
