Mailáth György és Sennyey Pál. Gr. Sztáray Viktor főispán.
Mailáth György és Sennyey Pál. Gr. Sztáray Viktor főispán.
Az 1865. évi július havában Schmerling államminiszter megbukott. Utódává a felség gróf Belcredi Richárdot és cs. kir. kanczellárrá Mailáth Györgyöt, Zemplénnek is egyik nagytekintetű férfiát nevezte ki, a ki Bécsben az ú. n. megerősített birodalmi tanácsba belépett ugyan, báró ’Sennyey Pállal és gróf Barkóczy Jánossal együtt, de csak azért, hogy az agyafúrt bécsi alkotmányjogi irányzatokkal erélyesen szembe száljon. A helytartótanácsot régi hatáskörébe helyezte vissza a császár. Mailáth György ellenjegyzésével Bécsben, 1865 szeptember hó 17-én, ő császári és apostoli királyi felsége, „népeinek boldogítására törekvő atyai szívének őszinte óhajtása által indíttatva”, aláírta a magyar nemzethez és a vármegyékhez szóló fejedelmi levelét, melylyel deczember 10-ére „közországgyűlés”-t hírdetett Pest városába, Zemplén vármegyebeli „tisztelendő, tiszteletes, tekintetes és nagyságos, vitézlő és nemes, okos és érdemes kedvelt hívei’-nek is. Az ország boldogságának s anyagi érdekeinek előmozdítására őszintén törekvő császár levele, a mily váratlanúl (1865 szeptember 22-én) érkezett, épp oly meglepetést is ébresztett Zemplénben. Latolgatásra nem volt idő, mert a fejedelmi levél „komolyan parancsolván, kegyelmesen meghagyta” Zemplén vármegye közönségének is, hogy az 1848. évi V. t.-cz. alapján kihirdetett választórendszabály szerint, „béke és nyugalomszerető férfiak”-ból válaszszon halogatás nélkül az ország gyűlésére küldendő követeket. Lehoczky László főispán legott elküldötte a meghívókat felső és alsó Zemplén bizottmányi tagjaihoz, a 451 községbe és öt év multán most először újra bizottmányi közgyűlést hírdetett Sátoraljaújhelybe, 1865 október 19-ére. A közgyűlésnek két tárgya volt: az újonnan kinevezett alkotmányos főispánnak, gróf Sztáray Viktornak, ünnepies beiktatása és a képviselőválasztásokat intéző középponti választmánynak megalakítása. Gróf Sztáray Viktor főispán beiktatása símán ment végbe. A nemes gróf, az alkotmányhoz való ragaszkodásáról biztosítván a közgyűlés tagjait, „a fejedelem és hon iránti hűség érzelmeitől áthatott beköszönő ékes beszédet mondott”. (Jk. 1865. 1. sz. a.) Simán indult a második tárgy is, melyet azzal kezdettek, hogy a „bizottmányi gyűlés törvényes megalakulásához” jegyzőül Évva Andrást, tiszti ügyészül Karossa Endrét, szolgabíróul Vass Gyulát, esküdtűl Fodor Istvánt (neveiket ismerjük az 1860-ban alkotmányosan megválasztott tisztikarból is) helyettesítette a főispán. De a tárgyalásnak további menetén s mindjárt a császári levél felolvasása után nagy kavarodás támadt. A levél ugyanis nem állította helyre a vármegyei bizottmányoknak törvényhatósági teljes működéskörét, hanem azt csupán az országos követek megválasztásához szükséges előmunkálatok megtételére, főképp pedig csak a középponti választmány megalakítására korlátozta. A cs. kir. udvari kanczelláriának a fejedelem levelében kifejezésre jutott ama korlátozó rendelkezése, sértette az 1848. évi törvényeken alapuló nemzeti jogfolytonosságot. 501Épp azért az 1865 október 19-én közgyűlésezett Zemplén vármegye, „mint a törvénynek egyik őre”, az 1848. III. t.-cz. 26. §-a, illetve az 1848. évi XVI. és XVII. t.-cz. alapján, óvást emelt a levélnek netalán jogfosztó szándéka ellen és ugyanakkor jegyzőkönyvbe vétetni rendelte, hogy magát „törvényes jogai s kötelességei gyakorlatában korlátozva érezvén: tiltakozik a kormánynak törvénybe ütköző, mert a jogfolytonosság mellőzésével kiadott rendelete ellen”. A középponti választmány kiegészítéséhez és a követek megválasztásának útjába azonban, bizvást remélve, hogy jogainak sérelme az országgyűlésen orvoslást talál, akadályt nem gördített.
