Provizorium.
Provizorium.
Jött a „provizorium” ismét Lehóczky Lászlóval, most már mint főispáni helyettessel és tartott ez az ú. n. tisztiszékekkel való megyei kormányzat – melynek szándéka „az elnyomatás folytatása és a jogfosztás (Verwirkung) elvének következetes keresztülvitele volt” (U. o. 881. l.) – egészen a 1865. évi október 19-ére újból egybehívott „bizottmányi gyűlés”-ig, mely alkalommal már, a hétszemélyes táblához előbb váltóbíróvá kinevezett Lehóczky László helyett az újonnan kinevezett főispán, gróf Sztáray Ferdinánd elnökölt, a ki ugyanakkor tartotta ünnepies beiktatását új főispáni méltóságába.
Egyéb vonatkozó hivatalos irások híjával, az 1861/62. évi házi pénztári számadásból tudjuk meg, hogy e provizórium ideje alatt kik vállaltak közhivatalt és kik voltak az ügyvezető megyei tisztviselők Zemplénben.
Füleky György első alispán, egyszersmind törvényszéki elnök és Reviczky Imre másod-alispán voltak fejei Zemplénben a Schmerling-lovagjai gúnynévvel illetett provizorius tisztikarnak, melynek többi tagja, névszerint: Rozgonyi József főjegyző (a ki Draveczky Alajos megyefőnök távozása után, még 1850-ben, elnökjelölt is volt), Lehoczky Kálmán első aljegyző (a főispán fia), Szerdahelyi Károly másod-aljegyző, Eőry F. Miklós harmad-aljegyző, továbbá Stépán József, kezdetben alügyész, később tiszti főügyész, Gönczy Albert tiszti másod-alügyész, Ecsedy Tamás főpénztárnok, Fekete János árvapénztári ellenőr, Pehovics János főszámvevő, Pauer Milos alszámvevő. Politikai színehagyottság jellemzi a provizóriumnak megyei törvényszéki ülnökeit is. Neveik ezek: Albert Pál (1872-ben, a mikor Zemplénben is különvált a királyi törvényszék a megyei árvaszéktől, árvaszéki első ülnök), Antóny István, Fekete József (1872-ben kir. törvényszéki bíró), Hudich János, Kulin Pál, Nyomárkay József, Stanczl Károly, Steiner Ferencz és Vadnay György. Törvényszéki tanácsjegyző volt Krasznapolszky Gusztáv. Főszolgabírák voltak: Eperjessy István, Füzesséry Bertalan, Horváth József, Izsépy László, Ladomérszky Antal, Széchy Mihály (előbb ülnök a törvényszéknél) és Tóth Sámuel. Alszolgabírák: Bekes Ede, Bojtsik Endre, Gőcze Bertalan, Hunyor Sándor (1872-től törvényszéki bíró, később törvényszéki elnök Egerben), Kelemen Antal, Kigyóssy Albert, Kiss Károly (később törvényszéki biró), Kulin Gyula (később törvényszéki elnök Máramarosban), Kükemezey Péter (később járási közgyám), Olcsváry Bertalan, Petrassovits Sándor, Szenczy László (később szolgabíró), Szilágyi Pál (később számvevőségi irnok), Újfalussy Endre (később Újhelynek, mint nagyközségnek, utolsó főbírája) és Vadászy Dániel (időközben követte az alkotmányos, vagyis az 1860. évi tisztikar példáját és ő is lemondott). Az esküdtek száma huszonhárom, névszerint: Antalóczy Antal, Bencsik Sándor, Benkő Károly, Bistey Lajos, Eperjessy Imre, Fodor Napoleon, Fröhlich Gyula, Gerzanics Béla, Gőcze Tivadar, Kozma Pál, Labáth Béla, Makkay Miklós, Meskó Károly, Novák Gyula (később Tokaj főjegyzője), Oláh Gusztáv, Séra István (később szolgabíró), Simig Sándor, Schmidt Károly (később, a m. kir. honvédség újjászervezésekor, százados Újhelyben), Szabó Bernát, Szabó Mihály és Takács Sándor (később, Novák Gy. elhalálozásakor, Tokaj főjegyzője) és Treml Károly. Még a vármegye „földmérői” is változtak ebben a göröngyös Schmerling-világban. Közülök Szubszilvány István és Hansky László megyei mérnökök nevei maradtak fenn emlékeztetőül. Orvosokul a régiek maradtak meg, számukat csak a két állatorvos, Kemecsey Ferencz és Baksay Pál szaporítja. Jellemzi ezt a tentafogyasztó Schmerling-időszakot egyebek között az is, hogy 500Zemplénben akkor a megyei irnokok száma nem kevesebb, mint huszonöt (egy közöttük olyan, a ki mint törvényszéki bíró kevélykedett a Bach-időszakban). Négy tiszti hajdú, két posta-huszár, két kulcsos káplár, huszonnyolcz tömlöcz-hajdú – egy őrmesternek, mint tömlöcztartónak, kommandója alatt – képviselik a magyar sujtásos díszt ebben az időben, a Schmerling-lovagok kaputrokkos alakjai között. A várkapitány várhadnagya Vörös Vendel volt. (A vármegye 1861/62. évi számadásából).
Hogy fogalmat alkothassunk magunknak arról, mily tetemes pénzösszeget emésztett föl Zemplénben évente a provizórius közigazgatás, melynek költségeihez a sátoraljaújhelyi császári királyi adóhivatal kilencz részletben utalványozott évi 133,800 forinttal járult, ide iktatjuk ezt a kivonatot a házi pénztári számadásból: 1861/62-ben a vármegye bevétele, ide értve az állami javadalmazást is, összesen 134,601 frt 42 kr. volt. Ezzel szemben az összes kiadás 101,699 frt 37 kr., melyből a tisztviselők fizetése 60,713 frt 31 kr. (ebben az első alispán fizetése 1700 frt), csendbiztosok és 34 pandur fizetése 8,333 frt 25 kr., megyei huszárok és hajdúk fizetése 7,399 frt 34 kr., ugyanazok ruházata: 4,880 frt 51 kr. (a vármegye szabója előbb Boka Károly, később Sebeök Antal volt), útbiztosok és útkaparók fizetése 2,951 frt 59 kr., megyeház fentartása 2,320 frt, írószerek, nyomda, tüzifa 4,619 frt 31 kr., napidíjak, előfogati költségek 1,917 frt 19 kr., vegyesek 576 frt 70 kr., rabok élelmezése és tanúzási díjak 7,988 frt 17 kr.
