Árvay József. Bokor József. Dezső Lajos.
Árvay József. Bokor József. Dezső Lajos.
Mint sajátlag pedagógus írót Árvay Józsefet szokták emlegetni. Árvay 1823-ban Kisráskán született, Patakon tanult és a papi pályára lépett. Azonban már 1851-ben gimn. tanárságot vállal Patakon és 1857-ben a kollégium keretében állított tanítóképző igazgatója lesz, majd 1869-től királyi tanácsos és Zemplén tanfelügyelője. Meghalt 1879-ben, elsötétült elmével, de nemes és a népnevelés szolgálatában töltött hasznos és eredményes pályafutás után. Mint író, sokat dolgozott a Prot. Népisk. Közlönybe, a Néptanítók Lapjába (1868), a Sárospataki Füzetekbe („Népiskolai tervezet”), a melynek egy ideig (1859–60) szerkesztője is volt; önálló művei közül igen sikerült és becses alkotás a „Népisk. tanterv a tiszáninneni h. h. egyházkerületben” czímű (Sárospatak, 1858). Azonban legnagyobb sikereit számos tan- és vezérkönyvével, küönösen számtaniakkal aratta, melyek országossá tették nevét s a 60-as években és a 70-es évek elején a maguk nemében elsőrangú alkotások. A későbbiek közül Bokor József (Egy középiskola, Sárospatak, 1882), azután Dezső Lajos, a pataki tanítóképző igazgatója (1875–1904) szerepel mint pedag. író, bár emez a lapokban közölt czikkein kívül terjedelmesebb dolgozataiban (Árvay József életrajza, Pozsony, 1887; Comenius Á. J. Magyarországon, Sárospatak, 1883) inkább a művelődéstörténetet szolgálja.
