A deregnyői ménes.
A deregnyői ménes.
A közvetetlen legidősebb a deregnyői ménes, mely a harminczas években alapítva, 1851 óta törzskönyvezve van. A kanczák gróf Buttler hevesmegyei erdőtelki, Józsa György ugyancsak hevesmegyei kócsi és gróf Van Dernáth zemplénmegyei hóri, régi, magyarfajú méneséből vásároltattak. 1842. évben négyéves kanczák vétettek báró Bornemisza erdélyi (keleti) fajjellegű méneséből.
Tenyészménekül szolgáltak: 1835–1840 egy báró Wesselényi Miklóstól vett, 3/4 vér angol csődör. – 1840–1845 Lónyay Józseftől vett félvér „Radikál” (mogyorópej), melynek ivadéka még ma is két kitűnő kancza, melyeken fölismerhető a szín is. – 1861–1869 báró Prónaytól (Nagykáta) vett ľ vér volt alkalmazva tenyészménkép. A hetvenes évek kezdetével a kisbéri telivér Tibald (Teddington) jött alkalmazásba, de ez nem sikerült; minthogy pedig a kancza-anyagon még mindig sok volt a keleti tipus, 1875–1887 között Majestoso, Gidran és Schagya volt használva, 1887–1893 a telivér: Vezér-Ostreger födözött, mely rányomta tipusát az ivadékára. A későbbi telivérekből csak Czímer érdemel említést, mert a többi nem volt hasznára a ménesnek.
1902. évig évenként kb. huszonnégy kancza volt födözve és ez időtől leszállott az állomány tizenkét kanczára.
A ménes könnyű, de igen kemény, kitartó hátas és kocsilovakat szolgáltatott, azonkívül pedig jelentékeny számú födözőket, melyeket a kincstár részint egyéves, részint harmadfű-csikókul vett át s ily módon, még csere útján is, az ausztriai tartományokba jutottak.
