A nagymihályi ménes.
A nagymihályi ménes.
Hogy még csekély pénzáldozattal is, következetes és czéltudatos eljárással mit érhet el az ember a lótenyésztésnél, azt bebízonyította a nagymihályi uradalomnak, fájdalom, korán elhalt birtokosa, gróf Sztáray Antal. Az 1869-ben föloszlott báró Betmann-féle ménesből Hostoviczán (akkor homonnai kerület) vett három kancza érdemelte meg először az anyakancza elnevezést. Noha az első telivér födözőmén: Novis, nem hozott szerencsét, egy jól 178választott ménnel s alkalmilag szerzett kanczákkal aránylag rövid idő alatt arra a színvonalra emelte tenyészetét, mely már ménesnek volt mondható. Sok jó, nehéz, teher alá való, vadászló, jeles, kemény, kitartó kocsiló és számos kincstári födözőmén került ki ebből a ménesből. A nevezett birtokos volt az első a vármegyében, a ki – igen öreg kanczák kivételével – a többi lovait, a telivéreket is megfelelő munkára használta s kezelése mellett a szopócsikók kitűnően fejlődtek. A tenyészés irányzata erőscsontú és nehéz, teher alá való angol félvér volt, noha nem éppen kevés angolarab is díszítette a ménest. Számra nézve sem volt ez a ménes jelentéktelen; évenként negyven-ötven kancza volt födözve, azonban most ez a szám csökkent. Az alkalmazott telivér-mének, melyek után számos ivadék maradt s azzal a ménesre bizonyos jelleget nyomtak, voltak a King of Kars (1870), Rothschild (1879), Kravarn (1884) és ennek csikaja Laborcz. Kravarn után még most is megvan a legtöbb ivadék a ménesben. Legjobban sikerültek az ivadékok a Rothschild-kanczáktól és Kravarn csődörtől. A kincstárral 1894-ben kötött szerződés, mely szerint hároméves csődöröket ezerötszáz koronával fizetett az állam, a mostani birtokos 1902-ben fölmondta, mert az állam az eredeti megállapodásokat meg akarta változtatni.
