Magyar faj.
Magyar faj.
A legelők megszűkítése következtében mindinkább fogytak e marhafaj létföltételei. A tejfogyasztás gyors emelkedése arra bírta a kisbirtokosokat is, hogy bővebben tejelő marha után nézzenek. A vasutak kiépítésével életbe lépett borjúkivitelhez, nagyobb súlyú árúk kellettek, melyeket jól megfizettek, de ilyeneket a magyar faj nem szolgáltatott. Az ökrök tenyésztése, melyeken csak 4, vagy éppen 5 év után lehetett túladni, a tenyésztőt nem jutalmazta a kívánt haszonnal. Nagyobb hizlalók számára csaknem kizárólag nyugati marhákat keresnek; így állt be magától, szinte észrevétlenül, a fajváltoztatás, úgy hogy nemcsak a nagyobb uradalmakban, de a kisbirtokosoknál is, a kik előbb csak magyar fajt tenyésztettek, most már színes marhát is találunk. Ez az átváltozás még folyamatban van és már csak idő kérdése, hogy a magyar marhafajta csak a Tisza mentén legyen a maga tisztaságában föltalálható. Most magyar marhát (magyar, erdélyi fajta) a Bodrogközön, Szerencsen és a tokaji kerület egy részében tenyésztenek; a sátoraljaújhelyi és gálszécsi kerületek tenyésztése vegyes s túlnyomólag keresztezés; a három felső kerületeké piros-tarka és riska. Az idei összeírás szerint a magyar marha az egyes kerületek között így oszlik meg: bodrogközi került 79.2, szerencsi 74.6, tokaji 66, a sátoraljaújhelyi 44, nagymihályi 14, gálszécsi 8, varannó-homonnai 5.6 százalék.
Az állatnem milyensége a kisbirtokosoknál mindig az ugyanazon vidéki nagybirtokos állatállománya szerint igazodik s úgy van ez itt is a marhaállománynyal. A bodrogközi négy nagy gulya: a páczini, perbenyiki, bélyi és ricsei, döntő befolyással volt a környék marhaállományára s ezért találjuk a Bodrogközben a legjobb magyar marhát. A zombori gulya (gróf Andrássy Gyula tulajdona) befolyása a szerencsi és tokaji kerület egy részére szintén félreismerhetetlen. Ezt a kilenczven–száz darab tehénből álló gulyát még mindig tisztán és gondosan tenyésztik; mezőhegyesi tenyészbikák is innen vannak. Évenkét tizenöt darab fiatal bikát hat–hétszáz koronájával vesznek a községek.
Az utóbbi években még a nagybirtokok is csökkentették a magyar marha tenyésztését; így herczeg Windischgraetznek egykor híres, százötven tehénből álló gulyája teljesen föloszlott. A nagymihályi uradalom gulyája, melynek háromszáz tehén állománya volt s így számszerint a legnagyobb volt, szintén teljesen föloszlott; az idén keltek el a legutolsó darabok.
