Piros-tarka faj.
Piros-tarka faj.
A legrégibb tisztafajú piros-tarka tehenek Szerencsen gróf Szirmay György kuhländerjei, a melyeket, nem kárukra, szimenthaliakkal kereszteztek. Az állomány hetven darab tehén, a tej értékesítése sajt és vaj alakjában történik; de a czukorgyár fölállítása óta a tejforgalom sokkal nyereségesebbé lett.
A kuhländereknek szimentháliakkal való keresztezése által a tejbőség kissé csökkenhetett, a helyett azonban a tenyészet tömegében nyert s igen jó hizlalni valókat szolgáltat. A tehenek fölhíznak hétszáz, az ökrök nyolcz–kilenczszáz kilogrammra s a bécsi piaczon kelnek el. Évenként tíz darab tenyészbika hat–hétszáz koronával kel.
Számra nézve a piros-tarka szarvasmarha tenyésztése a parnói uradalomban a legkiterjedtebb, háromszáz darab tehén több majorban van elosztva. Egy részök tiszta szimenthali, a többi pedig oly közel van a tiszta vérhez, hogy az egészen tiszta fajtól alig lehet megkülönböztetni. Szép, értékes 180marhaállomány, dúsan tejel, jó igás ökröket ád és hizlalni való is. A tejértékesítés sajt alakjában történik s vajkészítésben. A borjakat nem az anyatejjel nevelik föl, hanem a túrókészítésnél megmaradt savóval s ezzel igen jól táplálkoznak.
A nagymihályi uradalomban is nevezetes színes marha-állomány van: háromszáz darab tehén; nem tiszta faj-marha, hanem különféle színű tehenek, szimentháli bikákkal keresztezve. A tejet részint piaczra viszik, részint sajttá dolgozzák föl.
Tiszta szimenthali marhatenyésztés van Perbenyiken, Bélyen és a Czigándhoz tartozó báró ’Sennyey-féle pusztán. Ezek az állományok kisebbek, s Perbenyik kivételével, csak tejelés végett házi használatra szolgálnak. A szimentháli marha első nagyobb behozatala az újvilági báró Harkányi-féle uradalomba történt. Kitűnő, lehet mondani, első minőségű anyag volt; minthogy azonban a tej értékesítése nehézséggel járt, a báró már évek előtt átvitette a tehenészetet Abonyba. Most Baranyában, Zalában és Somogyban évenként kétszáz egyéves, piros-tarka borjakat vásároltat s azokat fölnevelteti.
Jellemző ez uradalmakra nézve, a hol annak idején csak magyar marhát tenyésztettek, az a tény, hogy a szerencsi kerület számos kisebb-nagyobb birtokosai és bérlői általában nem tenyésztenek, hanem egyéves tarka borjukat vesznek és házilag nevelik föl azokat.
Szép és értékes innthali-állomány van Bodrogolasziban. Az 1896-diki millennium alkalmával az I. díjat a bodrogolaszi kiállítás ezért a fajért kapta meg. Az állományt az utolsó években leszállították; most csak negyven darabból áll, de ismét föl fogják emelni. A tej a sátoraljaújhelyi piaczra megy.
Szép, noha kisebb, de tiszta állománya van ebből a fajból Vladár Emilnek Kladzánban. Ott látható az is, hogy mily jelentékeny nagyságot tudnak elérni a keresztezések s milyen munkabíró ökröket lehet az innthaliakból kapni.
Tiszta innthaliakat tenyészt Kossuth Lajos is Bodrogszögön. Az állomány negyven tehén s mind egyfajú. Még hat évvel ezelőtt pirostarkákat tartott a birtokos, melyek a szimenthaliakhoz és berniekhez nagyon közel állottak. A fősúlyt a tejgazdaságra fektette s minthogy a szimenthaliakkal számadását meg nem valósíthatta, az innthaliakkal tett kísérletet s ez oly jól sikerült, hogy különben szép piros-tarka állományát eladta s helyette innthaliakat alkalmazott, melyekkel egészen meg van elégedve.
Nagyobb faju, tiszta pinzgaui tehenészete (húsz tehén és két bika), van gróf Lónyay Gábornak, deregnyői gazdaságában; ezt abból a szándékból hozatta, hogy negyven–ötven darabra emelje föl. A házi használatból megmaradt tejet a sajtosok kapják; a fölnevelt bikaborjakat, a tenyészet fölügyelőjének közvetítésével, a községek veszik meg.
