Történelmi visszapillantás.
Történelmi visszapillantás.
Béla király névtelen jegyzőjének leírása szerint Sátoraljaújhely már a honfoglalás idejében települt hely volt s évezredes multjában első birtokosaként Árpád egyik vezérét, Rettel vitézt említi, ki a Satru-halmától a Tulsuva vizéig terjedő földeket nyerte fejedelmétől ajándékul. Ezzel a feljegyzéssel kezdődik az a hosszú vita, a melyet Ujhely legendás multja felett vívtak a történettudósok s vitatnak mai napig is. Előtérbe tolul mindenekelőtt az a kérdés, vajon az Árpád-korabeli város hol feküdt s mikor települtek át lakosai arra a területre, a hol a mai város fekszik? Egyes források szerint két vár is volt e helyen; az egyik a Sátorhegyen s ezt némely feljegyzés Castrum de Saturhyg néven említi; a másik állítólag a Várhegyen volt. A névtelen jegyző szerint 904-ben vette hatalmába Oloptulma, a Rettel vezér fia, s utána az Aba nemzetség birtokába ment át; de hogy miként öröklődött át másokra a következő században, arról sehol sem találunk említést. 1110-ben ismét felbukkan Saturhalma, a mikor azt Kálmán király az Apuliából ideköltözött gróf Ratholdnak adományozta. Ezt az adatot más okirat is megerősíti. Hogy mekkora helység, minő vár s milyen lakosokkal benépesült hely volt akkor Sátoralja, erre nézve szintén hasztalan keresünk a történelem lapjain adatokat. Egy évszázadnál több múlik el, míg ismét nyomára akadunk Zemplén vármegye e legrégibb városának. Ez az adat királyi okíratban foglaltatik, tehát kétségtelenül történeti. II. Endre egyik leveléről van szó, a mely 1221-ben a pálosok klastromának alapításáról tesz említést s a klastrom tornyáról Thurunynak nevezi a Saturhalma előtt elterülő földet. Húsz évvel később azután bekövetkezett a város életének legnevezetesebb fordulópontja, mint annyi más városnak ez országban. A gyászos emlékű tatárjárás ideje volt ez. 1241-ben a keletről jött vérengző hordák feldúltak, porrá égettek mindent. A pusztulásban rommá lett Sátoralja is; lakosai az erdőkbe menekültek és csak a végzetes pogánycsapás elmúlta után merészkedtek rejtekökből előkerülni. Házaik helyett azonban csak romokat találtak s a mindenükből kifosztott lakosok és a község, e siralom közepett, csak az akkor Sárospatakon lakott István, az ifjabb király, biztató szavára nyerték vissza fejlődési képességüket. A községet újra felépítették, de nem a régi helyén, a melyet a Ronyva és a Bodrog gyakori áradása áztatott, hanem áttelepültek arra az emelkedettebb helyre, a hol ma a város fekszik. Innen vette az új falu (nova villa) is a második nevét: Sátoralja-Újhely. Ennek az áttelepülésnek az évét pontosan nem lehet megállapítani; mindenesetre azonban 1256-ban már állott az új hely, a mint azt IV. Béla király 1256-ban kelt okirata tanúsítja, mely okirattal a pálosoknak Kis-Toronyán szétrombolt klastromát újra felépíttetni rendelé s a szerzeteseket nagyobb birtokkal (Petraho) is megajándékozá. Ekkor nyerte Újhelynek ez a ma legalantabb fekvő városrésze a Barátszer nevet. Sátoraljaújhely ettől fogva mindegyre gyarapszik. 1261-ben király kiváltságokat nyer, 1284-ben pedig több községet kap (Toronya, Borsi, Kovácsi, Obizliget) s 12991-ben III. Endre „városnak” (civitas) nevezi Saturalia Wyhel alakban. Hét évvel később a Rathold nemzetségből való István főispán fiát: Kokos mestert nevezi meg egy okirat Újhely uraként, de már a következő évben (129) János zodai 143ispán szerzi meg a maga számára. Húsz évvel később, körülbelül 1318-ban a leleszi konvent előtt Újhely uradalmát László és Donch mesterek Tamás ispánnal elcserélik Zemlien váráért. 1321-ben a Rathold nemzetségről a Micz bán családra száll át a birtok, de Micz bán fiai Újhelyt, a hozzá tartozó községekkel együtt, még ugyanez évben Purustyán váráért elcserélik Károly királylyal. Három évtizeden át királyi birtok marad az újhelyi vár, míg végre 1351-ben Nagy Lajos király, legyőzvén Keissutot, a lithvánok vezérét, kezesül magához vette Koriatovics Tódor lithvániai herczeget és megajándékozta az újhelyi várral. Ez a szláv herczeg telepítette Zemplén vármegyébe a ruthéneket s egy részüknek Újhelyt jelölte ki lakóhelyül, a hol templommal is ellátta őket, míg ő maga a Várhegyre erős várat épített, vagy mint más adatok bizonyítják, rekonstruálta azt a régi várat, a melyet még V. István épített oda.
