Morálstatisztika.
Morálstatisztika.
Az államnak is igen szépen jövedelmez a szőlőmunka; 1903. évben pl. 15,332 korona 34 fillér tiszta jövedelem volt minden befektetés nélkül. A rabokat egyébként az ügyész és fogházfelügyelő ellenőrzi. A fogházfelügyelő 5% jutalékot is kap s 7 korona napidíjat, az ügyész csak 8 korona napidíjat. A szőlőmunka februártól novemberig tart. Téli időben a fogházban szőlőszállító és másfajta kosarakat készítenek a rabok. A sátoraljaújhelyi szőlőmunkára vonatkozó 1783/1897., 25,3171897. és 936/1903. sz. igazságügyminiszteri rendeletekben egyébként bő adatok találhatók.
A morálstatisztikai adatok feljegyzése szorosan összefügg a törvénykezéssel. A bűntettek pontos feltüntetése ugyan tudvalevőleg igen nagy nehézségekbe ütközik, mert a bűntett minősítése még az új, tökéletesebben formulázott bűntető-törvény mellett is gyakran nagy probléma. Mindazonáltal szorgos kutatás és közvetetlen észlelet alapján sikerült néhány érdekes adatot összegyűjteni, a sátoraljaújhelyi bíróság (bűntető törvényszék) előtt lefolytatott bűnügyekből, a mely adatok természetesen az egész vármegye törvénykezésének képét is alkotják. Ezek szerint általános tapasztalat, hogy Zemplénmegyében a bonyolódott, úgynevezett szenzácziós bűnperek száma vajmi kevés. Legtöbbnyire egyszerű ügyekben, leginkább testi sértés, hatóság elleni erőszak és lopás miatt folyik az eljárás. Szemérem elleni bűntettek gyéren fordulnak elő. Az uzsora, csalás igen ritka. A vagyon elleni deliktumokat leginkább tót nemzetiségiek követik el. A magyarság többnyire verekszik. Vallásra egyenlő arányban szerepelnek a vádlottak. Másrészről feltűnő jelenség, hogy a férfibűnösök száma jóval több, mint a női, noha a vármegyében – az általános statisztikai adatoknak megfelelően – több a nő, mint a férfi. Erre nézve az 1902. évi büntető gyakorlatból igen érdekes kimutatás szolgál, a mit a következőkben közlünk:
Az 1902. évben a sátoraljaújhelyi kir. törvényszék, mint büntető bíróság, előtt összesen 55 bűnügyben szerepeltek nők, vádlottakként. Ebban az 55 ügyben 64 vádlott volt, kik a következő bűncselekmények miatt állottak vád alatt: Hatóság elleni erőszak 5, lopás 27, gyermekölés 3, megvesztegetés egy, magánlaksértés egy, súlyos testi sértés 7, hamis vád 2, gyermekrablás egy, gondatlanságból okozott emberölés vétsége 6, hamis tanúzás egy, orgazdaság 4, csalás egy, gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétsége 2, életveszélyes szer beadása (btkv. 309. §-a) egy, rágalmazás 2. Valamennyi vádlott ügyét főtárgyaláson bírálták el. A főtárgyaláson az eljárást megszüntették 13 vádlott ellen, felmentettek 16 vádlottat, elítéltek 35 vádlottat.
A lopás miatt vádoltak többnyire cselédek voltak. Némelyek éhség miatt élelmiszert loptak. A gyermekölés bűntettét szerencsétlen leányok követték el, kivéve egy esetet, a mikor egy lengyel származású parasztasszony, vadállati kegyetlenséggel pusztította el a gyermekét. Ezt sújtotta a törvényszék a legnagyobb büntetéssel az összes vádlottak között: kétévi börtönt kapott. A többi vádlott mind kevesebbet érdemelt.
A nő-vádlottak 98 százalékban a pórnépből kerültek ki. Csak elenyésző számban tartoztak az intelligens osztályhoz. Vallásra nézve sajátságos aránytalanságot mutattak (ellentétben a férfi-vádlottakkal). Volt közöttük: 3 zsidó, 8 ev. ref., 2 ág. ev., 12 gör. kel., 13 gör. kath. és 26 róm. kath. Családi állásra nézve volt 27 férjes asszony, 5 özvegy és 32 leány. Korra nézve volt négy 16 éves, hét 17 éves, két 18 éves, hat 20 éves, öt 21 éves, öt 27 éves, tizenkét 28 éves, öt 29 éves, két 32 éves, egy 36 éves, hat 38 éves, három 40 éves, öt 43 éves és egy 45 éves.
Ha már most ezeket az adatokat csak úgy általánosságban összevetjük a férfi-vádlottakra vonatkozó adatokkal, s ha figyelembe veszszük, hogy 55 bűnügygyel szemben majdnem 400 olyan bűnügyet tárgyaltak le, a melyben mind férfi volt a vádlott, s hogy a férfi-vádlottak száma az ötszázat is meghaladta, nyilvánvaló, hogy a női vádlottak csak kis részét szolgáltatták a bűnösöknek.
247Az eljárást – mind a büntető, mind más ügyszakokban is – igen megnehezíti az a körülmény, hogy az Amerikába való kivándorlás miatt sok pört a büntetőben teljesen befejezni nem lehet s így aránytalanul nagy számmal bocsáttatnak ki a B. F. 470. §-a alapján a nyomozó-levelek.
A zemplénvármegyei kir. bíróságok nemcsak kvantitative, hanem kvalitative is, a kassai kir. ítélő-tábla területén, a legjobb hírnek örvendenek, úgy hogy az összes bíróságok teljes kurrencziában vannak. A helybenhagyó ítéletek pedig jóval meghaladják a 60–70%-ot.
Mint érdekes adatot említjük itt fel, hogy a vasúti sztrájkból folyó bűnügyekben a sátoraljaújhelyi kir. törvényszék hozta az első ítéletet, a mely szerint a m. kir. államvasúti alkalmazottat köztisztviselőnek minősítette. Ez a kérdés nagy jogi viták után akként dőlt el, hogy a m. kir. Curia is kimondotta a vasútas köztisztviselői jellegét.
A sátoraljaújhelyi kir. törvényszék már régi időben is feladatának magaslatán állott, melynek bizonyítására felemlítünk egy 1871. évi bűnpert, a mely bűnperben hozott ítélet indokolása nemcsak a tiszta judicium, de a bírói bölcseség igazi példányképe.
A hamis tanúzás és csalás bűntette miatt vádolt A. E. és társai ellen lefolytatott bűnügyben 1871. évi márczius 6-án hozott ítélet indokolása a következőleg kezdődik: „Egy, a közhitelt erősen megrendítő s erkölcsi s ez által anyagi hatásába is a közforgalomra kártékonyan ható hamis bukás és csalási bűnügy fekszik előttünk. Az ipar és kereskedelem felvirágzásának és ezzel kapcsolatban az anyagi jóllétben gyökerező szellemi fejlődésnek közvetítésére szolgálandó eszköz, a pénz aljas kezelése s különféle czímek alatti behálózással egész családok buktatása – szomorú képleteiben naponta merül fel közéletünkben. A nemesebb erkölcsi tekinteteket mind nagyobb mérvben elhomályosító meggazdagodás utáni törekvés – nem válogatva módozatait – mind nagyobb terjedelmet kezd nyerni nemzetünk jellemében…”
A bölcs bíró indokolásának eme bevezetése igen kevés változással a mai viszonyokat is híven festi. És most is igaz az, hogy: „Legyen a bűn bármily szövevényesen alakult, nem lehet annak kezdő szálait oly mélyen rejteni, hogy azokat vagy a véletlen, vagy a kedvező körülmények az igazságszolgáltatás sujtó kezébe ne játszák!”
