Rabmunka.
Rabmunka.
Helyén valónak találjuk itt, hogy a sátoraljaújhelyi királyi ügyészség fogházában meghonosított s az országban egyedül álló specziális rab-szőlőmunkára kitérjünk. A sátoraljaújhelyi megbecsülhetetlen kincseket érő szőlőhegyeket, a filloxera tudvalevőleg néhány évvel ezelőtt majdnem egészen kipusztította és a félig-meddig tönkrejutott szőlőbirtokosok csak nagy fáradsággal és emberfölötti munkával tudták az újraültetést eszközölni. A mikor azonban az amerikai oltványok meghonosítása már-már sikerült, újra nagy veszedelem fenyegette a szőlőket. Ez a veszedelem a Zemplén vármegyében közismert munkáshiány, a mi onnan származik, hogy a férfi munkások legnagyobb része Amerikába vándorolt ki. Ekkor jutott a kir. ügyészség vezetője arra az új és igazán eléggé nem méltányolható ötletre, hogy a foglyokkal helyettesítse a szőlőmunkásokat. Ezen a téren igaz, hogy a kezdeményezés érdeme Hlavati József volt kir. főügyészi helyettest illeti, a kinek munkatársa, Schveitzer János fogház-felügyelő volt; de a rab-szőlőmunka fejlesztése és teljes meghonosítása Somossy András dr. kir. ügyész nevéhez fűződik, a ki fáradságot nem ismerő hévvel és buzgalommal kezeli a nemzetgazdasági és különösen börtönügyi szempontból rendkívüli fontosságú ügyet.
245Somossy András dr. kir. ügyész érdemeit olyan kiváló büntető jogász, mint dr. Nagyiványi Fekete Gyula is kiemelte, a ki a „Congrés Pénitentiaire International de Budapest 1905, – Travaux Préparatoires” czímű munkájában többek között ezeket írja: „Most térjünk át a sátoraljaújhelyi fogházra, a hol jelenleg dr. Somossy András kir. ügyész vezetése alatt egy nagy eredménynyel űzött munka folyik. A sátoraljaújhelyi szőlőhegyek folytatásai azon szőlőhegyeknek, a melyek a „Hegyalja” neve alatt ismeretesek, s a melyek a filloxera által elpusztíttattak. Ott vált szükségessé egy igazi és új nemzeti munkaerő.”
Hogy miben nyilvánul a sátoraljaújhelyi rabok szőlőmunkájának rendkívüli fontossága, erre nézve elégséges nehány adatot közölni a dr. Somossy András kir. ügyész nagybecsű tanulmányából, a melyet a nevezett kir. ügyész az 1905. évi nemzetközi börtönügyi kongresszus számára dr. Nagyiványi Fekete Gyulának a felhívására dolgozott ki.
E jeles tanulmányból tudjuk, hogy az elítéltek egy-egy szőlősgazdához csoportonként rendeltetnek. Egy csoport 8–12 emberből áll. A csoport nagysága a megmívelendő szőlő terjedelmétől függ, valamint attól is, hogy azt reggeltől estig, hány ember, hány teljes nap alatt mívelheti meg. A fogházfelügyelő már ismeri a sátoraljaújhelyi szőlősgazdák szőleit s azokhoz mérten állítja össze a munkás-csoportokat, a mely összeállításnál mindig különös gondot fordít arra is, hogy egy csoport olyan legyen, a mely fölött a felügyeletet egy fegyveres őr nehézség nélkül láthassa el. A munkások napszámja rendeletileg van megállapítva. Az őrök díja egy közös pénztárban helyeztetik el és minden hónapban egyenlő arányban osztatik fel és pedig a szőlőkben nem foglalkozó őrök között is azért, mert ezek a fogházban a szőlőkbe kivezényelt társaiknál nehezebb munkát, illetőleg szolgálatot teljesítenek. Az így hónaponként befolyt összeg, egy-egy őrre, erős munkahónapban 30 koronát, máskor 8–10 koronát tesz.
A szőlőkben a rabok sem szeszes italt nem élvezhetnek, sem nem dohányozhatnak. Az élelmezést a rab a saját jövedelmének feléből javithatja 10 fillérrel. Egyébként egy rab kap tíz deka szalonnát, 16 deka túrót és 1 kilogr. kenyeret, este pedig rendes meleg vacsora várja a fogházban. Vasárnap munkaszünet. Rabok és foglyok egyformán kirendelhetők szőlőmunkára, tekintet nélkül szabadságvesztés-büntetésük tartamára. Csak a nagyon hosszú időre elitéltek alkotnak kivételt, a kik már ez okból is könnyebben szánhatják rá magukat a szökésre, s ezért megbízhatatlanok. A szőlőmunka csakis Sátoraljaújhely város határára terjed ki azért, hogy a rabok a fogháztól messzire ne távozzanak és estére mindig haza érjenek. Az újhelyi határon a kipusztult szőlők újjáépítése jórészt a rabmunkáltatás eredményének tekinthető. 1904. évi április hó 19-én például 25 őr felügyelete alatt 25 csoportban 229 rab dolgozott a szőlőkben. A fogház összes létszáma 306 volt, ebből 284 volt jogerősen elítélve, a többi előzetesen letartóztatott, vagy vizsgálati fogoly. Szőlőmunkát csakis elítélt teljesíthet. Nőket ilyen munkára nem rendelnek ki.
Az erősebb férfi-elítélteket Sátoraljaújhelybe, Beregszász, Eperjes, Lőcse, Miskolcz és Rimaszombatba küldik. Ha azonban a szükséges létszám a kassai kir. főügyészség területéről ki nem telik, más helyről is szállítanak ide rabokat. A midőn a szőlőmunka a raboknak engedélyeztetett, Zemplén vármegye gazdasági egyesülete az őröket a gazdasági titkárral vinczelléri ismeretekre taníttatta, s ezek egy erre rendelt bizottság előtt a megtanult ismeretekből le is vizsgáztak. Az azóta szolgálatba lépő fogházőrök gyakorlat útján sajátítják el a szükséges tudnivalókat. Az őr töltött fegyverrel kíséri a rabokat. Figyel; puskája kéznél van, bár le is teheti, de úgy, hogy a rab hozzá ne férhessen. Mindegyik rab egy külön szőlősoron megy. Csak ügyesebb, tapasztaltabb őrök használtatnak. Az őrök is kedvelik ezt a munkát. A felügyelet és fegyelem példás. Régebbi időben többen megszöktek. Somossy András dr. királyi ügyész azonban úgy intézkedett, hogy ebben az irányban minden csoport tagjait egymásért tette felelőssé. Az a csoport, a melyből valaki elszökik, többé a szőlőbe nem megy. Így tehát mindegyik rab egyúttal őrködik is a másikra; s ez a módszer bevált, mert a szökések megszüntek. A rabok ugyanis rendkívüli kedvet tanúsítanak a szőlőmunka iránt. Nemcsak kedélyükre hat kellemesen a szabadban folytatott munka, hanem gondolkozásukat 246is jobbá, nemesebbé teszi. Minden rab húsz fillért keres naponta, a mely pénz részükre a postatakarékpénztárban kamatozik a szabadúlásig, a mikor aztán a szegény rabnak egy kis tőkéje van, melylyel rendesen folytathatja a becsületes munkálkodást.
