Mád.
Mád.
Mád, magyar nagyközség a Hegyalján. 654 házat számlál és 3681 lakosa van. Itt a vármegye összes hitfelekezetei képviselve vannak, de a legtöbb közöttük a római katholikus s ezek után következik az ev. ref. vallású. Ennek a két hitfelekezetnek van itt temploma is, melyek közül a római katholikus 1521–26 között, a református pedig 1828-ban épült. Ősrégi község, mely némelyek szerint már a honfoglaláskor keletkezett. Hajdan királyi birtok volt, a XVI. században még faluként szerepelt és a tállyai vár tartozéka volt, melynek akkor Alaghy Ferencz volt az ura. 1596-ban Alaghy Judit révén férje, Rákóczy Zsigmond kap rá kir. adományt. 1620-ban Alaghy Menyhérté, kinek magva szakadván, 1633-ban ismét a Rákóczyaké lesz. 1715-ben a Rákóczy-javak elkobzása után, II. Rákóczy Feencz részei a királyi kincstárra szállottak. Negyedrészének Klobusitzky Emilia grófné volt a zálogbirtokosa. Azután a birtok háromfelé oszlott. Fele a gróf Aspremontoké, negyede a gróf Szirmayaké és negyedrésze a báró Orczyaké lett. Azonban másoknak is voltak itt részbirtokaik. Így 1618-ban Kakas Erzsébetet és Mátyus Jánost, 1631-ben Erdődy Annát, 1634-ben Paczoth Sándort s 1658-ban a Barkóczyakat iktatták egyes részeibe. Nemesi kúriáik voltak még itt a királyi kamarának, a Hegyi, Tolcsvai Nagy, Szentiványi, Miskolczy és Splényi családoknak, míg a mult században gróf Wolkenstein Ferencz, gróf Andrássy Gyula, gróf Szirmay Ottó, báró Gréfly, a Semsey és a Czimmermann családok voltak az urai. Most gróf Andrássy Gyulának és Czimmermann Adolfnénak van itt nagyobb birtokuk. A városházán őrzik a község legrégibb jegyzőkönyveit, melyek 1590-ből valók. 1627-ig falu volt, de ez évben már mezőváros, vásárszabadalmakkal. Fejlett ipara is volt s különösen a bodnárczéh volt nagyon tekintélyes testület. Plébániája már a XIV. században fennállott. A vallási villongások alatt sok belviszálynak volt színhelye. Előbb a reformátusok foglalták el a katholikus templomot, 1670-ben Széchenyi György kalocsai érsek visszafoglalta tőlük, 1704-ben a reformátusok ismét elfoglalták, de 1711-ben ismét a katholikusoké lett. Volt rá eset, hogy a vármegye Mádon tartotta közgyűlését, mint a XVIII. század végén is. Az 1890-iki tűz alkalmával leégett, de ismét fölépült. Van itt temető-kápolna is, melyet 1736-ban Czakó Sándor esperes-plébános építtetett. A református egyház vert aranyból készült nagyértékű serleget őriz, mely II. Rákóczy Ferencztől származik s a kassai Rákóczy-kiállításon feltűnést keltett, a mikor értékét 10,000 koronánál többre becsülték. Mád 1667-ben a törököktől elpusztított helyek között említtetik. 1739-ben a pestis tizedelte meg lakosait. 1831-ben a kolerajárvány körülbelül 1000 lakosát ragadta el. Az 1890-iki s az 1901-iki tűzvész is sok kárt okozott a községben, míg 1885 és 1890 között a filloxera összes szőlőhegyeit elpusztította. 1849 január 22-én Schlick vert csapatai táboroztak a város alatt. A Rákóczy-féle pincze most gróf Esterházy Gyula tulajdona. A hajdani Batthyány-féle pinczére vonatkozólag itt az a hagyomány, hogy ott fedezték volna fel a Martinovics-féle összeesküvést. Ez valószínűleg oda módosítandó, hogy abban az időben itt foghattak el egyeseket, a kiket az összeesküvésben való részvétellel gyanúsítottak. Cziczvárnak neveznek a 80városban egy emelkedettebb helyen fekvő félemeletes lakóházat, a hol azelőtt a bortizedet szedték. Korábbi rendeltetésére nézve hiányzanak az adatok. A városban vastartalmú fürdő van, mely a Miller Edéé, továbbá takarékpénztár s törköly- és borpároló gyár, mely utóbbi a Stillman Lajosé. Borsay Miklós bornagykereskedőnek és szőlőtulajdonosnak itt csinos úrilaka és a legnagyobb borpinczéje van, s ez abban a tekintetben is nevezetes, hogy egyes részeiben teljesen elszigetelt öblösödések, ú. n. búvóhelyek vannak. Dűlői közül a Király és a Királyerdő nevezetűek a hajdani királyi birtoklást jelzik s az Úrágya és a Szent Tamás nevű dűlőknek is valamely jeletőségük lehet. A városban van posta és távíró, de a vasúti állomása Zomboréval közös és Mád-Zombor a neve.
