Magyarizsép. | Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai

Magyarizsép.

Magyarizsép, a Helmecz-patak mellett fekvő kisközség, körjegyzőségi székhely, 187 házzal és 1095, nagyobbára tótajkú és gör. kath. vallású lakossal. Posta van a faluban; táv és vasúti állomása Upor. A Bogáth-Radvány nembeli Isépyek ősi birtoka. 1229-ben már Isepy János az ura. 1247-ben a Bogáth-Radvány nemzetség osztálylevelében Pósa birtokaként szerepel. 1284-ben Isyp János comes nevében is említik az egykorú iratok. 1405-ben az Isépy, Cseley és Dobi családok a birtokosai. 1424-ben, a mikor Isep alias Churvgeh alakban van említve, Cseley Annát, Barbel Jánost, egy évvel később pedig Beke Mártont és Ricsei Ambrust iktatják egyes részeibe. 1434-ben Zádorházi László és János, 1435-ben pedig a Dobi és Monaky családok szereznek itt jobbágy-telkeket. 1479-ben Rákóczy Gáspárnak és Menyhértnek s ez időtájt a Lengyel családnak is van itt birtoka. 1511-ben az abarai földesurakat iktatják itt be, 1564-ben Zeremy László és a Cseleyeket. 1570-ben Isép is, Cservégh is külön van említve. Az előbbinek részeibe a leleszi konvent Isépy Sebestyént, az utóbbiba Lippay Jánost iktatja. 1571-ben Persey Miklós, 1575-ben Isépy Ferencz, András és Sebestyén kapnak részben újabb birtokokat, 1583-ban Koncz János és Fekete Péter is földesurai közé tartoznak. Az 1598-iki összeíráskor Isépy György és Márkus, Dobó Ferencz, Monaky Péter és Ferencz, Lelkes László, Gönczler Albert és Vendéghy Péter vannak felsorolva. Azutána Monakyakkal együtt Rákóczy György, 1610-ben Misley András és a Telekessyek is birtokosai. Újabb korban az Aspremont, Hollegancz, Reviczky, Sárossy, Horváth, Tahy, Rozgonyi, Ormos, Cserépy, Némethy, Liszkay, Kozma, Püspöky, Pandák, Fekete, Payzsos, Palásthy, Kolossy, Kácsándy, Bánó, Balogh, Bessenyey, Bydeskuthy, Kovács, Erdődy, Széchenyi, Karsa, Kepes, Szánky és Básthy családok voltak a földesurai. Most gróf Szechenyi Sándornak van itt nagyobb birtoka. Az Isépyek közül az ősi birtok egy részét Isépy Géza, a család nesztora, tartotta meg. 1663-ban a pestis, 1831-ben és 73-ban a kolera pusztította lakosait, kik részt vettek az 1831-iki pórlázadásban is. 1862-ben csaknem az egész falu leégett. Három temploma közül a görög katholikus 1793-ban, a római katholikus 1799-ben s az ev. református 1808-ban épült. A görög katholikus egyháznak 1751-ből származó úrasztali kelyhe van, a református egyháznak pedig egy tányérja és kelyhe 1828-ból. Ide tartozik Bércz-puszta, mely a XV. században községként van említve. Az újabb korban a báró Fischer családé volt, ma pedig báró Vécsey Alfonznak van itt nagyobb birtoka, ló- és agártenyésztése és csinos úrilaka. Sóskút nevű dűlőjén a XV. században Sóskuth község állott fenn, melynek birtokosai szintén az Isépyek voltak. Nevét onnan vette, hogy konyhasós vízforrása van, a mely oly meleg, hogy télen sem fagy be. A község határában avarkori, gyűrűalakú erőditmény maradványai vannak, a hol szántás közben római sisakról való Minerva-fejet is találtak, mely a kassai muzeumban van.