Rákócz.
Rákócz.
Rákócz, tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 167 házzal és 981, nagyobbára gör. kath. vallású lakossal. Saját postája van, távírója és vasúti állomása Bánócz. Már a XIII. században szerepel Rogolch alakban s a Rákóczyak itteni nemesi ágának ősi fészke és névadó községe. 1454-ben a Morvayaknak is van benne részük. 1455-ben a Gyapolyiak, 1463-ban a Csapyak is felmerülnek, 1456-ban pedig Buttkay Pétert iktatják némely részeibe. Azonban századokon át a Rákóczyak maradnak első birtokosai. 1508-ban Morvay Ambrus, 1521-ben Izbugyay Bernát is kapnak itt részeket. Az 1598-iki összeírás Rákóczy Györgyöt, Lajost, Ferenczet és Mihály özvegyét és Morvay Jánost említi birtokosaiként. 1750-ben, Rákóczy András halála után, Mária Terézia a rákóczi birtok egy részét Okolicsányi János kapitánynak adományozza, kit 1754-ben iktatnak be. Azután a Boronkayak, Szirmayak, Szulyovszkyak és Dercsényiek lesznek a földesurai. Most gróf Wengerszky Viktornak van itt nagyobb birtoka s kényelmes, régi kúriája, melyet még a Szirmayak építtettek. A jelenlegi tulajdonosnak Szirmay Pál volt a nagybátyja, kitől a gróf a kastélyt megvette. Van itt azonkívül még két más úrilak, melyek közül az egyiket a Boronkayak, a másikat a Szulyovszkyak építtették. 1866-ban az egész község leégett. Gör. kath. temploma 1760-ban épült. Az 1663-iki pestis Rákócz lakosait sem kímélte meg. E községgel volt határos hajdan Csuka-háza, mely már a XV. században szerepelt s ezen a tájon fekhetett a hajdani Aracs község, mely már 1247-ben a Bogáth-Radvány nemzetség osztálylevelében Pósa birtokaként szerepel. A község határában hosszan elnyúló földszakadék látható, melyből földalatti üregekbe és tágas folyosókba nyílnak bejárások. Ez üregek és néhol tágabb vagy szűkebb folyosók nagyobb része kemény sziklába van kivágva, számos kanyarulattal és oldalfolyosóval. Érdekes, hogy belül itt-ott a folyosók lépcsőzetesen le- vagy felfelé haladnak, néhol hirtelen meg is szakadnak, hogy meredeken le- vagy felfelé vezető lépcsőkön át újabb folyósokban folytatódjanak. A hagyomány azt tartja, hogy hajdan valamely vár alagútjai vagy pinczéi lettek volna; ennek azonban ellentmond az a tény, hogy e földalatti járatok fölött, de közelükben sem találtak soha oly nyomokat, melyek erre engednének következtetni. Valószínűnek látszik, hogy a tartárjárás után vájt búvóhelyekkel van dolgunk. E földalatti érdekes folyosók szikláit most egy vállalkozó repeszti s így azok mihamarább el fognak pusztulni.
