Rátka.
Rátka.
Rátka, a hasonnevű patak mellett fekvő magyar kisközség. Van 190 háza és 979, nagyobbára róm. kath. vallású lakosa. Postája és távírója Tállya s vasúti állomása Szerencs. Első birtokosaiul a Kállayakat ismerjük, a kik itt 1456-ban már szerepelnek. Ez időben Rathka alakban van említve. 1549-ben Kiskállói Bodon Györgyöt iktatják némely részeibe. 1552-ben a Puksai Unghy családnak is volt benne része. 1567-ben a törököktől elpusztított községek között sorolják fel. 1592-ben már Melczer Pétert iktatják birtokába. 1598-ban Rákóczy Zsigmond és Alaghy Ferencz a földesurai. 1647-ben III. Ferdinánd Rákóczy Györgynek és nejének, Lorántffy Zsuzsannának adományozza. Ez ideig a tállyai vár tartozéka volt, de 1674-ben Regécz várának adózott. 1754-ben Trautson herczeg birtoka lett, ki svábokat telepített ide, azután a kincstár kezelte. 1808-ban herczeg Bretzenheim Károly Ágostot iktatták birtokába, de a Melczer család, később meg báró Maillott György is földesura lett. Nevüknél fogva említést érdemelnek. Herczegköveshegy, Medgyes, Istenhegy, Vargapadi-hegy és Holtvölgy dűlői. Róm. kath. temploma 1807-ben épült. Rátkával együtt említenek némely XV. századbeli oklevelek egy Koldó nevű falut is, mely akkoriban a tokaji vár tartozéka volt. Ennek ma a Kódu nevű erdő tartja fenn az emlékezetét. 1456-ban részben a Kállayak birtoka volt.
