Taktaharkány.
Taktaharkány.
Taktaharkány, Szabolcs vármegye határán fekszik. Magyar nagyközség, 259 házzal és 1942 lakossal, kiknek nagyobb része evangélikus református. Saját postája, távíró és vasúti állomása van. Vidékét a névtelen jegyző Tokota néven említi. A község hajdan Borsodhoz tartozott. Nevét, így irva: Horkyan, említi a Váradi Regestrum 1219-ben. Első birtokosaiként 1405-ben az Isépi, Cselei és a Dobi családokat ismerjük. 1435-ben a Dobi és Monaki családok a földesurai s a Monakiak birtokuk egy részét 1450 táján a Kornis családnak adják zálogba. 1469-ben, a mikor Harkály néven van említve, a Dobiak és Monakiak birtokuk felét a diósgyőri pálosoknak adományozzák. 1567-ben a törököktől elpuszított községek között van felsorolva. 1191598-ban Rákóczy-birtok, de Keczer Andrásnak is van benne része; azután Rákóczy-jogon a birtok negyedrésze a gróf Aspremontoké negyede a királyi kamaráé és fele az Almássyaké. Most egy része a királyi közalapítványé, a másik része pedig báró Harkányi Frigyesé, kinek itt gazdasági szeszgyára is van. A reformátusok temploma 1793–1806 között épült. Ide tartoznak Bondorka- és Csatt-tanyák, Homokhát-, Jajhalom-, Rónahát-puszták s a Dohány- és Bazsi-majorok. Ez utóbbi hajdan virágzó község volt s a Bask család birtoka. 1352-ben, a mikor Bás néven szerepel, I. Lajos a Czudar családnak ad rá adományt. 1440-ben a Czudarok elzálogosítják a Rozgonyiaknak, azután a Monakiaké lesz s később a sajóládi pálosoké. Ez időben Boos néven is említik az oklevelek. 1603-ban Rudolf császár Rákóczy Zsigmondnak adományozza, de 1690-ben ismét a pálosoké. 1766 óta azonban közalapítványi birtok. Hajdani templomának alapkövei itt-ott még most is felszínre kerülnek.
