Állatvilág.
Állatvilág.
Zemplénmegye állatvilága, éppen természeti viszonyai következtében, gazdagnak mondható. A hatalmas hegyláncz és az elég terjedelmes síkság, valamint a folyó és állóvizek igen alkalmassá teszik, hogy rajta számos állatfaj megtalálja a neki való helyet.
A gazdasági állatfajokkal más helyen bővebben foglalkozunk. A vadon élő emlősök közül, a más fejezetben bővebben tárgyalt, a vadászat körébe tartozó vadakon kívül, a síma és patkósorrú denevér, a tüskés disznó, vakondok, cziczkány, vadmacska, farkas, róka, borz, görény, közönséges menyét, nyest, hermelin, vidra elég gyakran találhatók; a medve csak az éjszakibb részen tartózkodik s a hiúz már a ritkaságok közé tartozik. Az őrlők közül a nyúl, mókus, pele, a házi és mezei egér, az ürge, hörcsög, poczok elég gyakoriak; a vándor-patkány egyes vidékeken már valóságos csapássá lett, annyira elszaporodott s éppen ezért a gyengébb fekete patkányt már végkép kiszorította.
A madarak közül a barna keselyű ritkán látható, de sasok, sólymok, héja, karvaly, kánya, ölyv elég gyakoriak, éppen úgy egyes bagolyfajok, mint pl. a lángbagoly, kuvik, sőt a nagy fülesbagoly is. A kúszók közül a zöld és tarka harkály, valamint a kakuk bőven látogatja a lombos erdőket. A gázlóknak és úszóknak, különösen a régebbi időben, a Bodrogköz valóságos birodalmuk volt, de a szabályozás után ezeknek a száma is igen megfogyott. A Bodrogközön lőtt kócsagról, daruról, búvárról s hattyúról a régebbi vadászok nagy elragadtatással beszélnek. A sárospataki főiskola természetrajzi gyüjteményében jelenleg is van egy körülbelül 45 évvel ezelőtt, a Bodrogközön lőtt hattyú. Ma is elég gyakori még a fehér gólya, ritkább már a fekete gólya, a dobos gém, bibor gém, szürke gém, vak varjú, törpe gém, haris, a vízi tyúk, szárcsa, bíbicz, szalonka. A vármegye déli részén, Harangod környékén, a túzok még elég gyakran kerül a vadász elé. Az úszók közül a vadlúd, a búbos vöcsök s a kárókatona igen ritkán láthatók, de a vadkacsák többféle faja s a halászkák vagy csérek elég gyakoriak. A tyúkok közül a házi tyúk több fajtáját tartják a házaknál. Ezeknek a tenyésztésével nagy hírre tett szert Bogyay Zsigmond sárospataki földbirtokos, a ki több baromfikiállításon szerzett legnagyobb kitüntetéseket a szárnyasaival. A pulykát általában tenyésztik, de a gyöngytyúk, sőt a páva is feltalálható egyes házaknál. A mezőn bőven van fogoly és fürj, az erdőben nem ritkán kerül puska elé a császármadár. A Bodrogközön egy pár éven át a talpas tyúk is látható volt néhány példányban. A galambokat számos fajtában tartják a házaknál. A vadgalamb és gerlicze az erdőkben elég gyakran 12fordul elő. Az énekes madarak közül a gébicsek, a fecskék, a kecskefejű, a lappantyú, a csóka, a szarka, a szajkó, a sárga rigó, a varjak, a seregély, a sármány, a pintyek, a czinkék számos faja, a pacsirták, a barázdabillegető, a pipiske, a fekete, éneklő és léprigó, a fülemilék, ökörszem, búbos banka általában elég gyakoriak és általánosan ismertek. Néhányszor újabb időben a rózsaszínű seregély is megjelent a vármegye déli részén s mint itt ritka madár általános feltűnést keltett.
A csúszó-mászók közül a mocsári teknős, a zöld, fürge és fali gyík, az úszó sikló, a réz- vagy síma sikló elég közönséges, míg a keresztes vipera ritkán fordul elő.
A kétéltűek közül a leveli béka, kecskebéka, a barna vagy gyepi béka, a veres hasú béka, a földi béka, a barna és zöld varangy elég közönségesek. Az árnyas erdőkben a Salamandra maculata s az álló vizekben a tarajos gőte gyakran található.
Zemplén vármegye halakban még ma is gazdagnak mondható, pedig a Tisza és Bodrog szabályozása óta a halállomány igen megfogyott, minthogy megszűntek a Bodrogköz természetes haltenyésztő tavai és erei. Ezt a hajdani halgazdagságot tünteti fel a vármegye czímerében a négy hal, éppen úgy, mint gazdag szőlőtermelését a szőlőfürt, s földművelését a két kalász. Zemplén vármegye halait dr. Chyzer Kornél, a vármegye volt fáradhatatlan főorvosa, gyüjtötte össze és ismertette. (Chyzer K.: Adatok Zemplénmegye természetrajzi ismeretéhez. I. Halak. Magyarorsz. Kárpátegyesület évkönyve, IX. évfolyam, 1882.) A tüskés úszójúak közül előfordul e vármegyében: a sügér vagy singér (Perca fluviatilis) a Tiszában, Bodrogban, sőt még a Karcsában és a Ronyva-patakban is; a fogas süllő (Lucioperca Sandra) a Bodrogban és Tiszában olyan nagyra nő, hogy a halászok fogas helyett szállítják Budapestre; a kősüllőnek (L. Wolgensis) egy példányát látta Chyzer, melyet a pataki halászok fogtak és köszvényes süllőnek neveztek; a magyar buczó (Aspro Zingel), a vágó durbincs (Acerina cernua), melyet a bodrogi halászok görgécsének, a Karcsa körüliek pedig mérgesnek neveznek. A pataki piaczon igen közönséges az Acerina Schraitzer, melyet lezsév név alatt árulnak. A czifra különte (Cottus praecilopus) az északi magasabb hegyek patakjaiban él.
A lágyúszójúak közül a menyhal (Lota vulgaris) elég gyakori, különösen Bodroghalász körül, a parti lyukakban. Még gyakoribb a potyka (Cyprinus Carpio), a csuka; a kárász és czigányhal vagy czompó régebben a Bodrogköz mocsaraiban és ereiben igen el volt terjedve, de ma is elég közönséges a folyókban is. Elég gyakoriak: a harcsa, a márna, a dévérkeszeg, a lapos vagy lénakeszeg, a bagolykeszeg, a kardkeszeg, a balin, a sugárkardos, melyet a bodrogi halászok kaszahalnak, Tokajban pedig gardahalnak hívnak; a szélhajtó küsz vagy „fényes fehérke” (Alburnus lucidus), a ragadozó őn (a Bodrog mentén Bojig), a jász, a pirosszemű kele, a veresszárnyú konczér (pirosszárnyú keszeg), a fejes domolykó, a fenékjáró küllő. A szivárványos ökle ritkán fordul elő. A réti csík, melynek híres tanyája volt régebben a Bodrogköz mocsaras vidéke, s melyet a pataki és ujhelyi piaczokon hordókban, vízzel mérve árultak, ma már ritkán kerül eladásra nagyobb mennyiségben. A kövi csík és vágó csík szintén ismeretesek e megyében. A lápi pócz (Umbra canina) a Bodrogközön él. A pisztráng az északibb nagyobb hegyek vizeiben gyakoribb, de a Tolcsva-patakban is előfordul. Innen kerülhetett a Bodrogba az a szép példány, melyet 1899. évben fogtak (Buza I.: Természettudományi Közlöny.) A kecsege a Tiszában és Bodrogban is elég gyakran kerül hálóba.
Az ízeltlábúak közül a rovarok gazdag világát találjuk fel Zemplén vármegyében, a minek főokát a hosszan nyúló megye földrajzi fekvésében, változatos klimájában és talajában találjuk fel. Ebből magyarázhatjuk meg, hogy a megye minden egyes, földrajzi tekintetben feltünő részének megvannak a maga jellemző rovaralakjai.
E vármegye bogarait dr. Chyzer Kornél gyüjtötte össze s a gyüjteményt Biró Lajos rendezte és ismertette a magyar orvosok és természetvizsgálók Debreczenben 1882. évben tartott XVII. vándorgyűlésén. Szintén ő gyüjtötte össze, a lehető legnagyobb szorgalommal, Zemplénmegye legyeit is, melyeket Kowarz Ferdinánd határozott meg s ezek jegyzékét is ő közölte. Ebből a két ismertetésből látjuk, hogy Chyzer e megye területéről 2001 faj bogarat és 13mintegy 300 nemhez tartozó 754 faj dipterát gyüjtött össze. Ez két ismertetés külön lenyomatban is megjelent. (Adatok Zemplénmegye természetrajzi ismeretéhez. II. Dr. Chyzer K. gyüjteményének bogarai. Irta Biró L. Kowarz F. III. dr. Chyzer K. gyüjteményének zemplénmegyei legyei.) Rajta kívül Mocsáry Sándor nevét említhetjük fel, a ki 1874-ben, különösen Homonna környékén, tanulmányozta e vármegye rovarvilágát, kiválóan a Hymenopterákat s tanulmánya eredményét az Akadémiához beadott jelentésében ismertette. (Mocsáry S.: Adatok Zemplén- és Ungmegye faunájához. Math. és Természettudományi Közlemények. XIII. köt. 1875. 143–185. l.) Chyzer gyüjteménye érdekes példákkal szolgál a fentebbi állítás igazolására. Így pl. a tokaji, tarczali, mádi és szerencsi hegyektől határolt alföldi síkságnak e vármegye területéhez számított részén jellemző fajként említhető fel a Chlaenius festivus és Zabrus blaptoides, a mely fajok a megye nagyobb sík területén, a Bodrogközön már nem fordulnak elő. A tokaji hegy rovarai között nevezetes a délkeleti Európában honos Myrmecocystus viaticus hangyafaj, valamint az Eucera Perézi Moct. méhfaj s Stenus bifoveolatus nyugateurópai rovar. Szintén érdekes és jellemző az éjszaki szelektől védett Tolcsvavölgy rovarvilága, ezek között van a Hypocyptus laeviusculus, melyet hazánkban itt találtak először. Nemkülönben feltünő a zempléni szigethegység is, melynek egészen új rovarfaja a Homalota Chyzeri Epp. Nevezetes e tekintetben a Vihorlát is, melyen a nyugateurópai rovarfajok közül az Ochthebius exsculptus, Homalota validiuscula, valamint az éjszaki Oroszországban honos Stelidota sexguttata is előfordul. Érdekes a Bodrogközön talált Coprophilus piceus, a mely a zempléni felfedezés előtt csak Dél-Oroszországból volt ismeretes. Általában véve Chyzer gyüjteménye mintegy 27 olyan bogárfajt tartalmaz, a melyeket hazánkban először Zemplénmegyében találtak.
A hártyaszárnyúakat Mocsáry Sándor tanulmányozta Zemplénmegyében. Tanulmányozásának eredménye az, hogy összegyüjtött 19 faj levéldarazsat 4 faj fadarazsat, 15 faj fürkészt, 1 fémfürkészt, 8 faj fémdarazsat, 3 másnejű darazsat, 6 díszdarazsat, 18 fajhangyát, 72 faj méhfélét. Tanúlmánya körébe a többi rovarokat is felvette, gyüjtvén majdnem 100 faj kétröpűt, 38 egyenesröpűt, 12 faj reczésszárnyút, 70 félröpűt, mintegy 70 faj lepkét s több mint 30 faj pókot (Mocsáry S. Adatok Zemplén- és Ungmegye faunájához. Math. és Természettudományi Közlemények. XIII. köt.) Később a magyar fauna fémdarazsairól szóló munkájában (1882) már 27 zempléni faj van ismertetve s ezek közül az Ellampus coerulescens hazánkban azelőtt ismeretlen volt. Chyzer érdeme az is, hogy a Thysanura faunának 18 faja, az álskorpiók közül pedig 16 faj ismeretes Zemplénmegyéből, annyival inkább, mert az utóbbiak közt 4 egészen új faj. (Dr. Tömösváry Ö.: 1. Adatok hazánk Thysanura-faunájához. 2. A magyar fauna álskorpiói. Math. és Term.-tud. Közlemények. XVIII. köt. 1882.)
Részletekbe bocsátkozni nem tartván alkalomszerűnek, még csak azt említjük fel, hogy a Myriapodák közül a Scolopendrella anacantha Töm. fajt szintén Chyzer fedezte fel Zemplénben (Kolozsvári orvos-természettudományi értesítő, 1883). Elégnek tartjuk felemlíteni továbbá, hogy a puhatestűek több faja él e vármegye száraz földjén és vizeiben, de a rákok, pióczák, melyek hajdan még kereskedés tárgyai voltak, igen megfogytak s a vizek szabályozása óta a mételyféreg is ritkábban szedi áldozatát.
