Növényzet.
Növényzet.
A vármegye kulturterületéről, gazdasági növényeiről, gyümölcstermeléséről és erdőségeiről más helyen lévén szó, azok ismertetése e helyen fölösleges.
Gyógynövények és mérges növények elég bőven fordulnak elő Zemplén vármegye területén, de tudomásunk szerint jövedelem-szerzés czéljából sehol sem gyüjtik azokat. Sárospatakon történt ugyan ily irányú kísérlet, különösen a borsos menta-termeléssel, de nagyobb siker nélkül. A hivatalos gyógyszerkönyvben felsorolt növények közül közönségesebbek: Cynoglossum officinale, Betonica officinale Polygala, Gratiola officinalis, Cichoria Intybus, Thymus Serpyllum, Erythraea centaurium, Achillea millefolium, Verbascum, Chelidonium majus, Pulmonaria officinalis Aristolochia Clematitis, Ononis spinoza, Valeriana officinalis, Asarum europaeum, Symphitum officinale. A mályva több faja. A harasztok közül az Aspidium Filix mas. A ricinust, fodormentát és izsópot inkább mint dísznövényt terjesztik a kertekben. Pemetefüvet Megyaszó körül, szíkfüvet a vetések között, Artemisia absinthiumot a réteken, gyepes helyeken; Tanecetum vulgare, Althea officinalis különösen a nedves réteken elég gyakori, valamint az Equisetum arvense is. A mérges növények közül az anyarozs, bürök, beléndek, maszlag, Solanum dulcamare, az Euphorbiák, Digitalis elég gyakoriak. Nadragulyát is lehet egyes helyeken találni.
A vármegye növényzete, általában véve, megfelel az ország éjszaki része virányának. Vannak egyes növények, melyek általában ritkábban találhatók, de Zemplénben előfordulnak, mint pl. a Parictaria erecta M. et K. Homonna mellett a Szkalkán. Aránylag, a terület nagyságához mérve, a legváltozatosabbnak és leggazdagabbnak a Hegyalját lehet mondanunk. Ennek a nagy változatosságnak az okát Hazslinszky F. igen helyesen a tokaj-hegyaljai hegyláncz fekvéséből, a hegyek sajátos csoportosulásából s a hegyek között levő számos völgy szétágazásából magyarázza meg. (Hazslinszky F.: A Tokaj-Hegyalja viránya. Mathem. és Természettud. Közl. IV. köt. Bpest 1866, 105. l.) „Hegyeinek folytonos összefüggése az ország északi tájaival levezeti az északi lapályok növényzetét magasabb lejtőire s a sóvári hegyek és völgyek virányát Erdőhorváti és Erdőbénye határába s részben a legdélibb magaslatokra, annyira, hogy a tarandzuzmó, a végső északnak ez a tulajdona, a tokaji hegy csúcsán éppen olyan buján tenyészik, mint ugyanezen hegység legészakibb csúcsán Sáros vármegyében. Más részről felhatnak a déli síkság sok sajátos növényei nemcsak a napnak fekvő lejtőkre, hanem mélyen be azokba a völgyekbe is, melyek a melegebb léghuzamnak nyitva s észak felé védve vannak, pl. a pontozott Galatella éppen olyan buján tenyészik az erdőbényei és mádi völgyet elválasztó hegyháton, mint a Bodrogközön, Vajdácska mellett s az Echium rubrum is szépen megél a tokaji hegy csúcsán.” Valószínűnek lehet elfogadnunk azt a véleményt is, hogy a Hegyalja forgalma, a régi híres szüretek alkalmával, szintén befolyással volt a növények változatosságára.
10Mint tömeg-növények feltűnőbbek a Hegyalján: az Amarant-félék. (A. Blitum, A. retroflexus), mint gyakori gyomnövények s egyes helyeken, mint p. o. Tolcsván, Sárospatakon és Sátoraljaújhelynél a Polycnemum arvense L; továbbá egyes Atriplex fajok mint pl. A. laciniata, A. littoralis, a melyek különösen a szikes talajon pl. Legyesbénye mellett, elég buján fejlődnek az A. nitens, A. hastata és A. microsperma társaságában. Nagy területeket borít Tarczal, Tokaj és Szerencs vidékén a Chenopodium-félékből a Kochia prostrata Schrad. Feltűnő a legyesbényei szíkes földön ebből a rendből a Camphorosma ovata W. K. is. Uralkodó gyomnövénynek mondhatjuk a Xanthium spinosumot, melyet a nép ezen a vidéken muszka-tövisnek nevez, behozatalát a szabadságharcz leveretésére jött kozákok lovainak tulajdonítván. Nem kevésbbé alkalmatlan tömeges gyom a Portulaca oleracea. Feltűnőbb csoportokban találjuk a Hegyalja déli részén a fehér pemete-füvet, melyet kellemes, átható illatáért a nép köhögés ellen házi szerül használ. A Hegyalja déli részén itt-ott feltűnő csoportos növény az Althaea pallida s érdekes a kedves Hibiscus trionum, valamint a Cephalaria transylvanica, a mely úgy látszik, hogy a tállyai határban érzi magát a legjobban. Szintén bőven díszlik itt a Xeranthemum annuum s az Onosma arenarium.
Jellemző növényekül említhetjük fel a Hegyaljáról a hanga-mondolát (Amygdalus nana) az Acer tataricumot, továbbá az Irisek közül az Iris pumilát, melyet virágágyak körül szegélyként kertekbe is ültetnek és az Iris hungaricát, a mely a tokaji hegyen, a tállyai várhegyen, a sárospataki hosszúhegyen, de más helyeken is előfordul; azután a kékszínű, fürtösvirágú Phyteuma canescenst Tolcsva és Tokaj környékén, a Waldsteinia geoidest, a Dictamnus albát Erdőbényén és Tolcsván, a Vicia pannonicát és V. cassubicát, a sárgavirágú Adonis vernalist, a Saxifraga bulbiferát, a Galium pedemontanumot, a Viola pratensist. A szikes talajt kedvelők közül az Alsinemediát, a Statice Limonumot, a Taraxacum tenuifoliumot, az Artemisia monogynát, továbbá az Arenaria mediát. A Szerencstől dél felé terjedő rónaságon feltünnek: az Aster Tripolidum, Heliotropium europaeum, Althaea officinalis s az Abutilon Avicenna, a mely elvétve Sárospatakig is felhatol, s az Eryngium campestre, melynek elszáradt bokros szárát ördögszekér név alatt ismeri a nép.
Érdekesen tünteti fel Hazslinszky Frigyes a Tokaj-Hegyalja, általában Zemplén déli részének növényzetét, az északi Szepesség virányával összehasonlítva, noha összehasonlítása nem teljesen helyes, minthogy például a Majanthemum bifolium, Vaccinium Myrtillus s még néhány olyan növény fordul elő a Hegyalján, melyeket Hazslinszky összehasonlítása alkalmával az északi Szepesség növényei közé sorol. Ebből az összehasonlításból kitűnik, hogy Zemplén vármegye déli része egyetlen növényövben, egyenlő felszinti kiterjedés mellett, nagyobb változatosságot mutat, mint a felső Szepesség, három alsó növényövében, megjegyezvén, hogy a Cryptogamok tenyészésére a Hegyalja kevésbbé alkalmas s így fajokban is sokkal szegényebb, mint az északi Szepesség; de ezek közül is képviselve van Zemplénben a Lycopodium, Selaginella, Marsilia, Salvinia, Pteris aquilina, Asplenium, Cystopteris, Aspidium, Polypodium, Equisetum és a mohok számos faja, a melyek az erdők fáit és talaját, valamint a réteket is elég bőven borítják. A zuzmók a fákon és sziklákon s a moszatok az álló vizekben éppen olyan közönségesek és gyakoriak, mint más hasonló természeti viszonyok közt levő megyékben.
Az ehető gombák közül leggyakrabban kerülnek a piaczra: az Agaricus campestris, Boletus edulis, Clavaria flava és a Cl. Botrytis, melyet a nép itt szarvasgombának nevez, továbbá a csirkegomba (Cantharellus cibarius), a bokros gomba (Polyporus frondosus), Lactarius stb. A mérgesek, úgy a Boletusok, mint az Agaricusok közül, elég gyakoriak. A Chantharellus aurantiacussal is tudomásunk szerint több mérgezés történt. Hatalmasra növő pöfetegekkel és taplógombákkal is elég gyakran találkozhatunk. A gazdálkodásra káros Peronospora viticola a szőlőt, a P. infestans a burgonyát, az üszög különféle fajai a búzát, árpát, kölest, kukoriczát s a rozsda szintén a búzát gyakran erősen megtámadja. Az anyarozs (Claviceps purpurea) egyes években a rozskalászokban bőven fejlődik. A lisztharmat itt-ott szintén fellépett már a Hegyalján, de feltűnőbb kárt nem okozott, pedig nem igen szoktak ellen védekezni. 11A szilvafákon a Puccinia pruni s az Exoascus pruni Fuckel., a diófákon a Polyporus squamosus Fr. és a Pleorotus pulmonarius; az őszi baraczkon az Exoascus deformans is igen gyakran élősködik. A körteragyát a Fusicladium pyrinum Lib., az almaragyát pedig a F. dendriticum Wallr. okozza. Különösen új épületek padlózatában s ajtófeleiben igen sok kárt tesz a könnyező fagomba (Merulius lacrimans), mert ezeket sokszor 1–2 év alatt tönkreteszi.
Növénytani szempontból is egyik érdekessége volt Zemplén vármegyének, a Tisza-Bodrog szabályozása előtt, a Bodrogköz. Érdekes ez még ma is, noha a régi növényvilágnak úgyszólván már csak a maradványaival találkozunk. A gyékény, káka, nád, melyek itt hajdan egész nádasokat alkottak, már csak egyes megmaradt tavakban fordulnak elő. A piros virágú Butomus umbellatus, a sás nőszirom, az aranysárga virágú Senecio Sadleri mindig ritkábban látható. A sulyom, melynek sajátságos alakú tüskés termése hajdan a sárospataki és az ujhelyi piaczokon kedvelt csemegeárú volt, ma már háborítlanul éldegél, meghúzódva néhány tóban. Egyes, még most is jó nagy erek mellett elhaladva, gyönyörködhetünk a szép fehérvirágú nimfában (Nymphea alba) s ritkábban a sárgavirágú Nuphar luteumban és fogalmuk lehet azokról az igazán csodaszép úszó virágszigetekről, a melyek a hajdani Bodrogköz ékességei voltak. Megfogyatkozott a tüskés levelű kolokán, a három fehérszirmú Hydrocharis, a hajszál-levelű Utricularia vulgaris, a Potamogeton, a Sagittaria, a hinár, a Lemna stb. Az érterületeken most már legfeltűnőbbeknek mondhatók: a hatalmas bokrú Euphorbia palustris, a Lythrum virgatum, Pulicaria vulgaris, a Mentha Pulegium és a Gratiola officinalis.
