2. Csimpánzok (Pan Oken)
2. Csimpánzok (Pan Oken)
Afrikában két fekeszínű emberszabású majom: a csimpánz és a gorilla él. Ezek egymással közelebbi rokonságban vannak, mint az oranggal. Kettőjük közül a csimpánz: Pan Oken (Troglodytes, Anthropopithecus) ugyan a kisebbik és gyengébbik, az állatkertekben való nagyobb gyakorisága következtében azonban ő a sokkal ismertebb, sőt mondhatnánk a népszerűbb. Megelégedett s eleven lénye mindenkit lebilincsel. A csimpánznak hosszabb lába van, mint az orangnak, karja azonban rövidebb s alig ér a térden alul. Az öreg hímek testmagassága Hartmann szerint 1.70 m-ig is felmegy, a nőstények azonban alig érik el az 1.30 m-t. Általában kisebbeknek látszanak, mint aminők a valóságban, mert az emberszabású majmok módjára csak félig felegyenesedve, a behajlított kézujjakra támaszkodva, járnak a földön.
Koponyájukon az agyi rész már gyermekkorban is egészen lapos, ami Virchow Hans szavai szerint az orangéhoz viszonyítva, valami különösen állati külsőt ad nekik. Arcuk középső része viszont, főleg az orrtáj szélesebb volta folytán, ismét inkább emberies. A csimpánz lapos, alig kiálló orra külső megjelenésében lényegesen különbözik a gorilláétól az által, hogy nem határolják duzzadt orrcimpák. A két rézsútosan álló és behajtott orrlik együtt félholdakat ad. Felső szélük sohasem öblösödik ki felfelé, minek következtében hosszanti és haránt ráncokkal ellátott kidomborodó felső ajkuk még nagyobbnak látszik. Alsó ajkuk, éppúgy, mint a gorilláé, kissé előbbre áll a felsőnél. Mindkét ajkuk nagyon mozgékony, csucsorítható és jól előre tudják nyújtani. Agykoponyájukon még a hímeknél sem fejlődnek ki soha olyan erős csonttarajok, aminők a gorilláén és sok orangén láthatók. Ellenben állcsontjuk néha igen erősen előre áll s a fogak nagyon rézsútosak. Fogaik különben gyengébbek és rövidebbek, mint a gorilláé. Ugyanígy szemgödörfeletti duzzanatuk is gyengébb a gorilláénál, de erősebb az orangénál. Barna szemük meglehetősen nagy s kellemes kifejezése van. Fülkagylójuk nincs úgy visszafejlődve, mint a többi emberszabású majomé és az emberé. Magassága 7 cm, szélessége 5 ˝ cm, s a fejtől erősen elálló. Alakja azonban emberies, mert cimpája van.
A csimpánz koponyája arcélben. Hartmann után.
A csimpánz koponyája elülről. Hartmann után.
Végtagjaik s törzsük csontjai karcsúbbak, finomabbak, nem oly masszívak, mint a gorilláé. Az orangtól nemcsak a mellső és hátsó végtag, hanem a felkar és alkar arányaiban is különböznek. Utóbbiak a csimpánzon egyforma hosszúak. E jellegek, valamint az erősebben fejlett s hosszabb lábak arra vallanak, hogy a csimpánz bár túlnyomón, de már nem oly kizárólagosan van a fákon való életre utalva, mint az orang. Mell-, váll- és karizmai sohasem oly vaskosak, mint az öreg hím gorilláé s lábukon nincsen lábikra. Kezüknek keskeny, hosszú tenyere van. Ujjaik hosszúak, de az öreg állatokon igen vaskosak, erősek, ráncosak, közöttük pedig az első tő-perc közepéig kötőszöveti hártya van kifeszítve. Hüvelykujjuk feltűnően gyenge s annyira hátul ered a kézen, hogy kinyújtva hegye a mutatóujj tő-percének közepéig sem ér. Ha összehasonlítjuk az ember kezével, rögtön láthatjuk, hogy a többi ujjakkal való erőteljesebb együttműködésre nem alkalmas s világosan elárulja, hogy éppenúgy, mint más majmoknál, a csimpánznál is csökevényesedésben van. Ezzel ellentétben a láb öregujja hosszú, erős s mély bevágás választja el a többi ujjtól, melyekkel együtt igen erős fogódzó lábat alkot. Ezzel kapcsolatban megint a sarok csak gyengén fejlett. Körmeik kerekdedek, domborúak s feketés szarubarnák vagy egészen feketeszínűek.
A csimpánz keze. Hartmann után.
A csimpánz lába. Hartmann után.
A csimpánzok négy lábon járnak, miközben behajlított kézujjaiknak gumókkal ellátott felső felületére támaszkodnak. Lábaikat ugyanígy behajlított ujjakkal használják, de csupasz talpukon is járnak. A kétlábon való járást a csimpánz nem bírja ki sokáig. Közben mindig valami támasztékot keres kezei számára, vagy azokat kissé hátrahajtott feje mögött összeteszi, mintha csak az egyensúlyt akarná velük fenntartani.
Bundájuk aránylag ritka, főleg a hason és a mellen s a végtagok belső oldalán. Szőrük símaszálú, nem gyapjas, vagy bozontos; a vállakon hosszú, úgyszintén a háton, valamint a felkar és alkar külső oldalán és a combon és alszáron is. Bőrük színe sötétfekete. Szőrözetükről és színükről általában többet nem mondhatunk, mert mai ismereteink mellett úgysem volna az érvényes az összes csimpánzfajokra. Így pl. a fekete szín néha halvány vörösbarnába megy át, vagy pedig a szőröknek a hegyei a végtagokon, különösen öreg példányoknál szürkék, vagy rókaszínűek, ami azután e részeknek majd hamúszürke, majd fakóvörös színt kölcsönöz. Az alsó arc többnyire vékony, rövid, fehéres szőrrel van fedve s az emberi szakállhoz hasonlít. Ilyenféle a szőrözet a faron is, csak itt hosszabb és sűrűbb. A fej elülső és felső része szintén szőrözettel lehet fedve. Néha azonban kopasz fej is előfordul.
Jelentős színkülönségeket ismerünk ma már a bőrön is, különösen a csupasz részeken, mint az arcon, tenyéren és talpon. A bőr színe itt egyszer egészen világos, máskor egészen sötét. Mégis a szemtájon többnyire sötét, a száj környéke világos, a tenyér és talpak pedig foltosak.
