1. Négyszarvú antilopok (Tetracerus Leach.)
1. Négyszarvú antilopok (Tetracerus Leach.)
A négyszarvú antilop (Tetracerus quadricornis Blainv.)
Négyszarvú antilop (Tetracerus quadricornis Blainv.).
Nevét annak a kicsiny, csak 3–3.7 cm hosszú második elülső szarvpárnak köszöni, mely szemzuga fölött helyezkedik el. Ez az összes vadon élő patás állatoktól idegen bélyeg származástanilag nyilvánvalóan egészen fiatal szerzemény, ami abból tűnik ki, hogy ez a szarvpár, mint Duerst kimutatta, csak nagyon későn és azonkívül nem is minden egyénen jelenik meg. Hogy az ilyen, csenevész elülső szarvpárral bíró példányok külön alfajnak (T. q. subquadricornutus Elliot), avagy csak egyéni eltéréseknek tekintendők-e, még nincs egészen biztosan eldöntve. A hátulsó szarvpár a hátulsó szemzug fölött ül, gyengén előre görbül, alul gyűrűzött s 10–12.5 cm hosszúságú.
A négyszarvú antilop kecses állat. Hossza eléri az 1 m-t, farka a 12 cm-t, marjamagassága pedig a 60–65 cm-t. jellemző vonásai ezek: Fülei nagyok, lekerekítettek, szemgödöralatti mirigyei hosszant megnyúltak, orravége széles, csupasz, lábszárai hosszúak, szőrözete hosszú és merev, felül fakóbarna, alul fehér, a mindig szarvatlan nőstény színezete világosabb, mint a hímé. Amint látszik, Indiában általánosan előfordul és helyenként meglehetősen gyakori, ott, hol bokros és erdős dombok kényelmes tanyát biztosítanak a számára, azonban mindig csak egyedül vagy párosával él. Ceylonban ismeretlen és állítólag nem fordul elő a Bengáli öböltől keletre sem.
Nagy félénksége miatt szabadban való életét nehéz megfigyelni, és arról a kevésről, amelyet fogságban tartottak, szintén csak annyit tudunk; hogy idősebb korukban még a fiatalon elfogottak is meglehetősen vadakká lesznek. A hímek az ivarzás idejében annyira ingerülteknek mutatkoztak, hogy vakmerően nekimentek minden más háziállatnak és elszántan megtámadták még az ismert ápolót is, aki naponként etette őket. A Hardwicke által fogságban tartott példányok szaporodtak. A nőstény egyszerre két borjat ellett. A berlini állatkertben ápoltak is szaporodtak; vemhességük, Heinroth szerint, 7 1/2 hónapig tartott. Pecsenyéje száraz, azért nem sokra becsülik.
