2. Félpáncélos orrszarvúak (Dicerorhinus Glog.)
2. Félpáncélos orrszarvúak (Dicerorhinus Glog.)
[Más neve: Ceratorhinus.]
A többi délkeletázsiai fajon, – s ezek a legkisebbek valamennyiük közül – a tökéletlen nyak- és ágyékredők a páncélszerű bőrt övekre tagolják, de pajzsokat nem alkotnak. Ismertetőjelük a homloktól kezdve lejtősödő, hosszúranyúlt, fej, az orr, illetőleg arcrészen két, aránylag rövid, egymás mögött álló tülök, a széles, gömbölyű fülek, a kerekített alsó ajak. A felső állkapocsban egy-egy középnagyságú, összenyomott, az alsóban egy-egy hegyes metszőfogat találunk.
A szumatrai orrszarvú (Dicerorhinus sumatrensis Cuv.)
Szumatrai orrszarvú (Dicerorhinus sumatrensis Cuv.).
A szumatrai orrszarvú (D. sumatrensis Cuv.) csupán 1.2 m magasságot és 2.1 m hosszúságot ér el, e mellett mégis aránylag karcsúnak látszik, hosszabb lábai és kevésbbé kifejlett bőrredői miatt. Az általában síma bőrön csak helyenként találhatók alig észrevehető, csillagszerű bibircsek. Az egész testen szétszórt sörteszerű feketebarna szőrözet a nyakon és a hasoldalon a legsűrűbb; ez az oka annak, hogy az állat erősen szőrös és sötétszínűnek látszik. A közepes hosszúságú farok ritkás bojtban végződik. Közepes nagyságú füle szélének belső oldalán tömött szőrcsomó áll, belül sűrű vöröses pillaszőrök fedik. A száj elülső részét félgömbalakú, szarunemű, páncél-csuklya fedi, amely csaknem eltakarja az orrlyukakat és csak az ajak legalsó peremének enged szabad mozgást. A hátsó tülök, úgylátszik, mindig kicsi, az első valószínűleg igen változó nagyságú. Ward Rowland „Record”-jaiban 81 cm és 69 cm hosszúakat említ, a következő méretek azonban már csak 38, 28 és 15 cm.
Az állat hazája, Szumatrán kívül, a Malakkai félsziget, ahol azonban a folytonos pusztítás következményeképpen már kihalóban van; Szumatra szigetén Rosenberg még 2000 m magasságban is ráakadt csapájára. A borneoi orrszarvút mostanáig ugyanehhez a nemhez tartozónak vélik; az északnyugati Szaravak tartomány múzeumának anyagából Bartlett által közölt adatok szerint („Proc. Zool. Soc.”, 1891) legalábbis ugyanahhoz a csoporthoz számítható. Lehetséges azonban, hogy a már szintén igen ritka borneoi orrszarvú a szumatraihoz éppúgy viszonylik, mint a Sclater által külön fajnak leírt rojtosfülű orrszarvú (Dicerorhinus sumatrensis lasiotis Scl.). Trouessart ezt a Hátsó-India nyugati részeiben, különösen Tenasszerim és Arakan környékén található állatot alfajnak írja le; csakhogy a londoni állatkertnek egy példányán hosszú életén át mind világosabban volt kimutatható, hogy a rojtosfülű orrszarvú csak a szumatrainak valamivel nagyobb, kontinentális képviselője. Oldfield Thomas az állat kimúlása után ezt alaposaban bebizonyította. („Proc. Zool. Soc.” 1901.)
Rojtosfülű orrszarvú (Dicerorhinus sumatrensis lasiotis Scl.).
