1. Szálkásfarkú cickányok (Crocidura Wagl.)
1. Szálkásfarkú cickányok (Crocidura Wagl.)
A felső egyhegyű fogak száma 3–3. A nemzetség további jellemzése az alább részletesen leírt házi cickány leírásában bentfoglaltatik.
A házi cickány (Crocidura russulus Herm.)
Alul a házi cickány (Crocidura russulus Herm.) fölül az erdei cickány (Sorex areneus L.).
Testének 11.5 teljes hosszából 7 cm esik a fejre és a törzsre, 4.5 pedig a farokra. Bundája felül barnásszürke, fiatal korában feketeszürke, alul éles elhatárolás nélkül világosabb szürke, az ajkakon és lábakon barnásfehér, a farkon fent világos barnásszürke, alul szürkésfehér. Albinók előfordulnak. Fogazatuk 28 fogból ll.
Észak-Afrikától kezdve Dél-, Nyugat- és Közép-Európában egészen Észak-Olaszországig van elterjedve. Előfordul Közép-Ázsiában, Északkelet-Szibériában, továbbá Blanford szerint Ladakban is találták; viszont azonban úgy látszik, Angliában, Dániában, Skandináviában és Hollandiában hiányzik. Blasius szerint bizonyos fokig a kerthez és mezőhöz van kötve, legalább is mindkettőt jobban szereti, mint az erdőszéleket, ahol néha találják. Rokonai közül egyik sem szokja meg oly könnyen az ember környezetét, mint ő, egyik sem jön oly gyakran az épületekbe, különösen csűrökbe és istállókba. Pincékben és éléskamrákban szívesen tanyázik, föltéve, hogy alkalmas búvóhelyekre talál. A szabadban reggel és este mindenfajta apró állat után vadász, a kicsiny emlőstől lefelé a gilisztáig; a házakban húst, szalonnát, olajat dézsmál meg. Erkölcse és szokásai minden tekintetben az erdei cickányéihoz hasonlítanak. A szabadban nyáron, meleg épületekben az őszi és téli hónapokban is vet 5–10 csupasz vak kölyköt, ilyenkor elrejtett helyen, meglehetős gonddal készíti el puha anyagokból fekvőhelyét. A fiak már hat hét után az öregek nagyságát érik el és önállókká válnak. Nem tekintve pákosztos természetét, a házi cickány is hasznos állat, mert sok kártékony rovart pusztít. Coester több ízben tapasztalta, hogy még az anya is fölfalja csemetéit.
A keleti cickány (Crocidura suaveolens Pall.)
Ennek az apró emlősnek első hazai példányát Méhely 1895-ben gyüjtötte Brassóban; újabban jászberényi, pusztapói tahii és esztergomi példányok alapján Éhik ismertette.
A fajból Vásárhelyinek sikerült legtöbbet gyüjtenie. De nemcsak gyüjtött, hanem huzamosabb ideig életmódját is megfigyelte, mind a szabadban, mind terárriumban. Sőt egy esetben sikerült párosítania, lefiaztatnia s a fiait fölneveltetnie is. Az ő leírásából közöljük az alábbiakat.
Ez az apró cickány nem tartozik a leggyakrabban előforduló apró emlősök közé. Szabadban trágya, szalma, széna, gabonakeresztek, tengeriszárkúpok nedves, rothadó, penészes alja alatt tartózkodik télen és nyáron egyaránt.
Télen néha szalmával az istállóba is bekerül s ilyenkor ott ki is telel. Jelenlétét (különösen, ha több van) jellemző csicsergésszerű hangjával árulja el.
A felsorolt helyeken szerezheti meg táplálékát a legkönnyebben. Mer itt mindig bőven akad rovar, ászka, százlábú s mesztelen csiga. De ezeken kívül megeszi a fiatal pockot, egeret, gyíkot, sőt a földön fészkelő apró madarak kis fiókáit is.
Megjegyzem, az ilyen helyek az összes cickányok kedvelt tartózkodási helye. Ezeken a helyeken szaporít is. Itt készíti finomra rágott növényi anyagokból lúdtojásnagyságú fészkét. Más állandó lakóhelye vagy fészke nincs is. Ott telepszik meg mindig, ahol legkönnyebben jut élelemhez. Télen 4–5 is egy helyre húzódik, de tavasszal, a tenyészidő bekövetkezte után, széjjelválnak, sőt egymás közelségét nem is tűrik. Kivétel csak a fiadzás előtti pár nap, mikor is a hím a terhes nőstény közelében tartózkodik, hogy fiadzás után azonnal párosodhassanak. De párzás után a nőstény a hímet harapásaival még a fészek tájáról is azonnal elűzi.
Mind minden cickány, ez is nagyon falánk. Egynapi koplalás után már elpusztul. Egy-egy ilyen apró jószágnak naponta két darab egérnagyságú állat, vagy 10–15 darab cserebogárlárva kell.
Erős szaga miatt a sün kivételével semmiféle emlős sem eszi meg. Ragadozó madarak köpetében, begy- s gyomortartalmában, csontmaradványait sohasem találtam.
Fogságban tartani elég könnyű; de terráriumukat gyakran kell tisztítani a sok ürülék miatt, s állandóan elegendő állati élelemmel kell ellátni. Vizet cickányaim fogságban sohasem ittak. Hideg iránt nem érzékenyek. Fűtetlen szobában vagy szabadban tartott terráriumban is kitelelnek, csak szénát vagy szalmát kell nekik adni búvóhelyül, sőt másfajta cickányokkal is együtt lehet őket tartani télen.
Vásárhelyi megfigyeléseiből kiderül, hogy a cickány, éppúgy, mint a pocok, a lefiadzás napján párzik. Vemhessége 28 napig tart, rendszerint 6 fiat szül. A fiókák 14 napig vakok, 22 napig szopnak.
