1. család: Kakashalak (Zeidae)
1. család: Kakashalak (Zeidae)
A laposhalak csoportjának első családját a kakashalak (Zeidae) alkotják, amelyeket részarányos testalkatuk, előre nyújtható szájuk, valamint páratlan úszóik jól fejlett tüskéi jellemeznek. A Zeus Art.-nemzetség legfontosabb képviselője:
Szent Péter hala (Zeus faber L.)
Szent Péter hala (Zeus faber L.).
Régi, jámbor monda szerint Péter apostolnak egy ízben valami adót kellett volna megfizetnie, mivel azonban nem volt pénze, belenyúlt a tengerbe és egy halat fogott ki belőle. Kinyitotta az állat száját és kivette belőle a szükséges pénzt. Az apostol a halat a nyílt tengerből halászta ki, s jól megfoghatta, mivel a monda szerint azóta ennek az állatnak két oldalán 1-1 sötét folt alakjában máig is láthatók ujjának lenyomatai. Ez a legenda volt az alapja annak, hogy ezt a fajt ma is Szent Péter halának nevezik. Ez a név azonban nem mindenütt használatos. A görögök Krisztus, a spanyolok pedig Szent Márton halának nevezik. Észak-Németországban „heringkirály”, az angoloknál „Dory” és „John Dory”, a franciáknál „dorée” és „poule de mer”, az Adria olasz partjain „Sanpiero”, a horvát tengermelléken „Petar” és „Kovacs” a neve. A régi görögök Zeüsz halának nevezték el, ami arra vall, hogy már akkor is különleges figyelemben részesült. Ez a név a tudományban is rajta maradt.
Szent Péter halának ketté osztott hátúszója van, amelyek közül az első megnyúlt és fonalakban folytatódó sugarai által tűnik fel. Alsóúszója szintén 2 van, s ezek többé-kevésbbé elválnak egymástól és szerkezetükben némileg a hátúszót tükrözik vissza, mivel első sugaraik ugyancsak meghosszabbodtak. Nagy hasúszói a kis, kerek mellúszók alatt helyezkednek el. A hát ormán és a has élén villaalakú tüskék, a test többi részén pedig igen apró pikkelyek vannak. Színe termőhelye és az évszakok szerint változik. A Földközi-tengerben élő Szent Péter-halak közt sok tiszta aranyszínű akad, az északi tengerekben rendesen szürkéssárga. Jellemző a mindkét oldalon meglevő mélyfekete kerek folt.
Az úszók feketésszínűek. Az első hátúszó hártyáját 9-10 tüske, a másodikét 21, a mellúszót 9, a farokúszót pedig 13 puha sugár feszíti meg. A Szent Péter-hal hossza eléri az 1 m-t, súlya pedig a 15-20 kg-ot.
Szent Péter hala a Földközi-tengertől kezdve az Atlanti-óceán egy részében is elterjedt. Északi irányban Nagy-Britannia partjáig fordul elő, ahol rendszeresen halásszák, sőt gyakran tömegesen is kerül hálóba. A Földközi-tenger halászainak és kutatóinak leírásából kitűnik, hogy a nyilt vizet jobban kedveli a parti övnél és hogy magánosan kóborol. Couch szerint a parthoz csak a szárdiniát kergetve közeledik, tehát inkább cserkészik, mint vándorol. Ugyancsak Couch jegyezte fel, hogy 1829-ben egyetlen hálóhúzással 60 darabot fogtak, s ezek között egynéhány termetesebb példány is akadt. Alakjából arra lehetne következtetni, hogy Szent Péter hala nem valami jó úszó, ez azonban nem így van, mivel élénken és ügyesen mozog. A szárdiniarajokkal együtt tud tartani, sőt elcsípi az igen ügyes és óvatos közönséges tintahalat (szépia) is, amely a fiatal halakon és a rákokon kívül, kedvenc eledele.
A Quarneróban ősszel ívik. Garády a fiumei kikötőben 50 cm hosszú példányt fogott óriási petefészekkel.
Szent Péter halának finom húsát Montagu elbeszélése szerint legelőször Quin, a híres színész kifinomult ínye méltányolta kellőképpen. Quin terjesztette el honfitársai körében e hal jó hírét, s ma már minden ínyenc rajong érte. Az angoloktól a franciák, s utánuk az olaszok is megismerkedtek a Sanpiero-szeletek pompás ízével, régi római neve azonban arra vall, hogy értékével már akkor tisztában voltak. A Földközi-tenger mellékének lakói már Quin előtt megbecsülték. Így Paulus Jovius már a középkorban a Földközi-tenger egyik legízletesebb halának jelentette ki. Meglehet, hogy egyeseket visszariaszt a hal nem éppen vonzó külseje, de aki legyőzi ellenszenvét, áldani fogja elhatározását, hogy megkóstolta ezt a fehér, porhanyós húst. Szent Péter halát ma már mindenütt szorgalmasan halásszák, ámbár életmódja miatt tömegesen nem kerülhet piacra és fogása nem annyira ügyesség, mint inkább szerencse dolga.
