4. alcsalád: Vándorharcsák (Doradinae)
4. alcsalád: Vándorharcsák (Doradinae)
A vándorharcsák (Doradinae) alcsaládjába tartozó fajok életmódjuk sajátságával vonják magukra a figyelmet. Legrégebben ismert nemzetségüket az ormós harcsák, Doras Lacép. alkotják. A 6 faj közül legérdekesebb:
Az ormós harcsa (Doras costatus L.)
Az ormós harcsa, Doras costatus L., neve a tarkóját borító ormós csontpajzsoktól származik. 30 cm-esre nő meg. Háta barna, feje ordasbarna, hasoldala világosabb. Hancock és Schomburgk szerint a Dél-Amerikában élő ormós harcsa a pocsolya kiszáradása után csapatosan vándorol tovább és órák hosszáig keresgél új lakóhely után. Hancock a parttól 3 órajárásnyira találkozott egyszer az ormós harcsák vándorcsapatával. Farkuk mozgatásával, mellúszóik tüskéitől támogatva, a ballagva haladó ember gyorsaságával siklottak előre. Schomburgk valószínűnek tartja, hogy a pocsolya egész népessége egyszerre és együttesen vándorol ki. Ha a vándorúton lévő csapat nem akad vízre, az iszapba furakodnak be és mintegy megdermedve várják meg, míg a víz újra visszatér. Schomburgk maga is tapasztalta, hogy az ormós harcsa tízórai szárazföldi tartózkodás után is teljesen friss és életvidám.
