4. Ásógyíkok (Scapteira Wgm.)
4. Ásógyíkok (Scapteira Wgm.)
Sok tekintetben a sivatagi gyíkokra emlékeztető nemzetség, s velük az orrlikak helyzete teintetében meg is egyeznek. Leglényegesebb jellemző sajátosságuk, hogy lábujjaik pikkelyei fésűs vagy rojtos szegélyt alkotnak. Többnyire igen kicsiny termetű gyíkok. Közép-Ázsián kívül Dél-Afrikában is előfordulnak, ami mindenesetre feltünő jelenség.
A tarka ásógyík (Scapteira scripta Strauch)
Részletesebb leírása Zandertől származik. Szerinte ez a kicsiny, a 15 cm-t alig túlhaladó hosszúságú, gyöngéd testű teremtés homokos talajon, likakban lakik, s annyira gyors, hogy fogása rendkívül nehéz és fáradságos.
Színezete hátán fakó homokszürke s ezen sötétbarna kis pontok és féregalakú rajzolatok hosszanti sávokká folynak össze; oldalait három sötét hosszanti sáv díszíti. Ez az apró állat örömest kúszik föl a kisebb bokrokra, s menekülése közben is szívesen folyamodik ezekhez. Nemcsak éles karmaival, hanem horogformán behajlított farkával is megkapaszkodik. Ha hűvös időben kezünkbe vesszük ezt az állatot – forró időben vadsága következtében ez szinte lehetetlen! – észrevesszük, hogy mihelyt el akarjuk engedni, farkát azonnal egyik ujjunk köré csavarja.
A lomha ásógyík (Scapteira grammica Lcht.)
Az előbb leírt fajjal sok tekintetben ellentétes természetű a lomha ásó gyík, amely jóval nagyobb termetű. Egész hossza a 24 cm-t is eléri. Felső odalának alapszíne homoksárga vagy viágosszürke, s ezen feketés vagy vörhenyesbarna hálózatos rajzolat fehér foltokat zár magába.
Ez az állat Zander szerint nagyon esetlen s futása feltűnően gyámoltalan. Transkaspia ritkás növényzettel borított homokos, dombos vidékeinek lakója s egyes dombok tetején levő bokrok tövében ás magának likat.
