4. család: Levéltetvésző fátyolkák (Hemerobiidae)
4. család: Levéltetvésző fátyolkák (Hemerobiidae)
A Hemerobius szó tulajdonképpen egy napig élő állatot jelent. Wotton tehát az idetartozó fajokat téves megfigyelések alapján illette ezzel az elnevezéssel. A Hemerobius szó azonban máiglan fennmaradt s innen nyerte a család is nevét.
Az idetartozó fajok, néhány külföldi rokonaiktól eltekintve, nagyobbára kistermetű állatok és színezetükkel sem tűnnek fel. Fakósárga, barnás rovarok, ugyanilyen mustrázatú szárnyakkal, melyeknek legfeljebb szirvárványszíne nyujt bizonyos változatosságot. Jellegzetes rájuk az a körülmény, hogy lárváik ragadozó életet élnek, levéltetvekből táplálkoznak, azokat állkapcsaikra egyszerűen felspékelik, nedvüket kiszívják és visszamaradt bőreit mindenféle növényi maradványokkal, fadarabkákkal együtt hátukon lévő szemölcseikre akasztják. Néha ilyenekkel valósággal megrakodva jár-kel a lárva s valami növényi törmelékhez, fadarabhoz hasonlítva, könnyűszerrel megközelítheti a levéltetveket és azoknak a birtokába jut.
A sarlósszárnyú fátyolka (Drepanopteryx phalaenoides L.) szárnyai levélszerűen kimetszettek. Melltájéka feltűnően széles és szinte púposan borul rá a fejre, mely háttérbe szorul. Hazánkban is él.
A fésűsfátyolka (Dilar turcicus Kb.) hímje fésűs csápot hord. Az idetartozó fajok a Hemerobiidák primitív alakjait képviselik. A Földközi-tengermellék lakói.
A Sisyridae-csoportot manapság szintén külön családba sorolják, annál inkább, mert azok szárnyerezet tekintetében is önálló helyet foglalnak el, de vízi életmódjuknál fogva is. Régebben azt hitték, hogy ezek ősrégi Hemerobiidák, de már szárnyerezetük is elárulja, hogy redukált típussal van dolgunk. E szerint valószínű, hogy ezek az állatok csak másodlagosan alkalmazkodtak a vízi életmódhoz. Lárváik ugyanis a víz alatt élnek, mint élősködők, különféle szivacsok belsejében és Bryozoákban s ezeknek a nedveit szívják ki finom szívóállkapcsaikkal. Braun szerint a Cristatella-telepekben élősködnek. Potrohszelvényeik ízelt végtagokat hordanak s ebben a tekintetben hasonlók az előbbi vízi recésszárnyúak lárváihoz.
A barna iszaplégy (Sisyra fuscata F.) mindenütt közönséges.
Ha a Sisyra-fajokon a szárnyerezetnek bizonyos redukciójával találkozunk, akkor ez még jobban jut kifejezésre a Psectra diptera Burm.-n, amelynek még hozzá hátsó szárnya is visszafejlődött, vagy legalább is csökevényes. Hazánkban is él.
