Berkiposzáta (Cettia Bp.)
Berkiposzáta (Cettia Bp.)
A berkiposzáta nemzetségbe tartozó fajok csőre rövid, keskeny és hegyes; szárnyuk nagyon lekerekített, a negyedik és ötödik evező a leghosszabb; erősen lekerekített farkuk csak 10 tollból áll. Valószínűleg csak egyszer vedlenek.
A berki poszáta (Cettia cetti Marm.)
Felül vörösbarna; farcsíkja és felső farkfedői valamivel élénkebbek; a kormánytollak és a sötétbarna evezők külső szegélyei sötétebbek; szemsávja elmosódott; szemgyűrűje határozottabb fehér; hasi oldala, és alsó szárnyfedői fehérek; fej- és nyakoldala szürke; testoldalai az alsó farkfedőkkel együtt rozsdabarnák, a leghosszabb farkfedőkön elmosódott fehér végszegély. Szeme sötétbarna; csőre rozsdabarna; az alsó káva tövé szarusárga; lába vörösessárga. Éneke Hartert szerint rövid, acélos csattogás, melyet rendkívüli erővel és minden bevezetés nélkül hirtelen csattog el és éppen olyan hirtelenül hagyja abba. Ez a szólam a fülemile csattogásának kezdetéhez oly nagy mértékben hasonlít, hogy megtéveszthetné a figyelőt, ha éneke ezzel az egyetlen strófájával egyúttal befejezést nem nyerne.
*
A berki poszáta Magyarország orniszának egyik legsajátságosabb jelensége, amely eddig csak egyetlenegy ponton került kézre, a bácsbodrogmegyei Óverbász községben, mely jelenleg jugoszláv megszállás alatt van. Eddig másutt nem észlelték. Az óverbászi előfordulások dr. Nagy Jenő és Schenk Henrik közleményei alapján a következő:
1909 december végén lőtte Schenk Henrik az első példányt, amelyet be is küldött a M. K. Madártani Intézetbe, ahol meghatározták, de ez a példány rövidesen ismeretlen módon eltűnt. Minthogy nem látszott valószínűnek, hogy ez a faj még egyszer előfordulhasson, az intézet ezt az esetet nem is publikálta. 1914 március havában került kézre a második példány Újverbászon. Ez az erősen csonka, de pontosan meghatározható példány dr. Nagy Jenő ajándékaként a Madártani Intézetbe került. Ez tehát az első bizonyító példány az országból. 1919 február 15-én Schenk Henrik újra elejtett egy példányt Óverbászon. Ez a példány is a Madártani Intézet gyüjteményében van. 1921-ben több példány is jelentkezett. Jan. 28-án figyelte meg Schenk Henrik az első példányt, febr. 8-án legalább 2 példányt látott és azontúl dr. Nagy Jenővel együtt egészen március 3-ig látták ezt a két madarat. Kímélték őket abban a reményben, hogy majd talán megtelepülnek, de bizony a Cettiá-k a tavasz közeledtére eltűntek.1923 dec.11. és 12-én Schenk Henrik 1 darabot látott. 1926 dec. 20-ika körül újból megjelent egy berki poszáta Óverbászon, amelyet Schenk Henrik később elejtett. Ez is a Madártani Intézetbe került. Ez a húsban beküldött madár kitűnő testi kondícióban volt, látszott rajta, hogy nem szenvedett szükséget.
Tizenhét év alatt tehát 6-szor jelent meg. Ezek alapján biztosra veszem, hogy a Ferenc-csatorna 100 kilométeres nádszegélyeiben másutt is előfordult már, de nem volt hozzáértő, aki fölismerte volna.
A délvidék egyéb helyén is előfordulhat, úgyhogy minden madártannal foglalkozónak különös figyelmébe kell ajánlani ezt a szerfölött érdekes madárvendéget, melynek megállapítása nem is túlságosan nehéz, mert ha tél elején kutyával végig megyünk a nádas mellett, s alkalmas helyen nagyobb sűrűségekbe beküldjük, ha van ott berki poszáta, akkor majdnem bizonyosan megattakírozza a kutyát csengő „trr-trr-sztik” szavával.
A sokféle alfajra osztott berki poszátából nálunk valószínűleg a balkáni alfaj fordul elő (Cettia cetti sericea Temm.), esetleg a macedóniai (C. c. mülleri).
