Kalapácsfejű tyúk (Megacephalum Tem.)
Kalapácsfejű tyúk (Megacephalum Tem.)
Ezt a nemzetséget úgy jellemezhetjük, hogy alsó farkfedőik jóval hosszabbak a farktollaknál. Fejük csupasz, az orrliktól kezdve sisakostaréjú. Nyakuk és torkuk szőrszerű tollakkal borított. Egyetlen faja ismeretes.
A máleo (Megacephalum maleo Hartl.)
Ezt a Celebesz- és a Szanghir-szigeteken honos, föltűnő madarat csak Wallace és Rosenberg figyelte meg a szabadban. Tartózkodásának helye mindenütt szűkre mért, sok esetben csak a partvidék bizonyos szakaszára vagy egyes szigetecskékre szorítkozik. Egyik helyen nagy mennyiségben látható, másutt ellenben híre, hamva sincs. Csak a bokros helyeket kedveli, s a földön keresi különféle apró állatkából és gyümölcsből kikerülő táplálékát.
„Augusztus és szeptember havában – folytatja Wallace – amikor errefelé nem jár eső, vagy csak kevés, a máleo a tengerpart vidékére húzódik le, hogy tojásait lerakja… Ha megfelelő helyekre akadnak, jókora területről oda sereglenek madaraink…
Közvetlenül a tengerjárás legmagasabb határvonala táján számos, 1–1.5 m átmérőjű üreg tátong, bennük vagy körülöttük 30–60 cm mélységben találhatók a kalapácsfejű tyúk tojásai; néha 1–2, néha meg 7–8 is egy-egy üregben, de mindig 15–20 cm-nyi távolságban egymástól. A madarak gyakran 10–15 angol mérföldnyi távolságból, párosával jönnek a tengerparthoz, új helyet vagy régi üreget szemelnek ki s fölváltva kikotorják a szükséges mennyiségű homokot. Ekkor a tojó egy tojást tojik, befödi homokkal, s párjával visszatér az erdőbe. Egy bennszülött állítása szerint 13 nap multán a párocska megint visszalátogat a parthoz, s a tojó még egy második tojást is tojik… A tojások színezete halavány barnavörös. A teljesen friss tojás kitünő étel… Tojásaik lerakása után madaraink nem gondolnak többé velük, s a kikelt fiókák minden segítsgég nélkül kecmeregnek ki a homokból, azután az erdő felé szaladnak.”
Az ivarok alig különböznek; a kakas taréja azonban mégis valamivel nagyobb.
