A SOLYMÁSZAT MAGYARORSZÁGON
A SOLYMÁSZAT MAGYARORSZÁGON
A legrégibb időkből csak egy nyom van, amely azt mutatja, hogy a magyarok már a honfoglalás előtt is solymásztak s ez a „turul” név. Ez a legendás madár volt a krónikások szerint Etele hún király hadijelvénye. Jelentősége az, hogy a keleten a vadászatra betanított solymok oly becsben állottak, hogy a fejedelmek és vezérek a kedvenc solymaikról nevezték el magukat. Árpádházi királyi családunk is a Turul nemzetség nevet viselte a krónikások szerint, akik Géza fejedelmet „de genere Turul” néven említik. A turul szó török eredetű s Gombócz Zoltán szerint kétségtelenül a „toghrul” szóval azonos, amely a legkiválóbb vadászsólyomnak a neve. Hogy melyik sólyomfaj volt ez a turul, azt egész biztosan már nem lehet megállapítani, de csak kettő között lehet választani, vagy a vándorsólyom lehetett, vagy pedig a vadászsólyom; tán inkább az utóbbi, mert mindig ezt tartották a legbecsesebb idomított sólyomnak.
Az árpádházi királyok alatt űzött solymászatról csak keveset tudunk. Az első nyom itt is csak egy madárnév s ez a „kerecsen”. Ez a szó Gombócz Zoltán szerint az orosz „krecset” szó megmagyarosítása és nézete szerint árpádházi királyaink uralkodása alatt vehette át a magyarság. Árpádházi királyaink közül ugyanis többen orosz hercegnőket vettek feleségül, akik magukkal hozták ide kedvenc sólymaikat, – az északi fehér vadászsólymaikat, oroszul „krecset”-jeiket s aztán újra meghonosították nálunk a solymászatot.
A magyar sólymászat történetére vonatkozó alábbi rövid áttekintést Ballagi Aladár cikke alapján adom. A solymászok (sólymos, vagy madarász) éppen olyan királyi udvarnokok voltak, mint a szakászok, lovászok stb. Külön ispánjaik is voltak és részben külön telepeket alkottak. Ilyen telepeik gyanánt szerepelnek 1235-ben Nyárád Baranya megyében, 1247-ben Sárkányföldön, 1280-ban Tordán stb. A madarászok kötelessége volt a sólymok befogása, a fészkek nyilvántartása és a fiókák kiszedése, majd betanítása és állandó gondozása. Hogy milyen nagy értéket jelentettek a sólymok, azt régi pörökből is láthajtuk, amikor külön megjelölik, hogy az átengedett területek sólyomfészkeikkel együtt jutnak az új birtokos tulajdonába.
Ballagi szerint nagy lendületet vett a solymászat az Anjouk korában. Ők a nyugati lovagszokásokat lehelőleg azon mód ültették át hozzánk. Nagy Lajos király nagyrabecsülte és maga is gyakorolta a solymászatot, amint ez kitűnik a Madár Péter várjobbágy fia, Marcel számára 1360-ban kiadott szabadalaomlevélből, hol többek között királyi kegyelmét e szavakkal indokolja: „Mivelhogy gyakran szerzett nekünk különböző élvezetes szórakozást solymászmesterségével, melyben királyi felségünk méltán lelte és lelheti gyönyörűségét.” Nagy Lajos királyunknak egyik solymásza, „Ladislaus Ungaricus” könyvet is írt a solymászatról, amely azonban, sajnos, elkallódott s csak egyes töredékek maradtak fönn belőle. Szenvedélyes solymász volt II. Lajos király is, akiről följegyezték, hogy egyetlen sólyomért 40.000 aranyat fizetett!
Az erdélyi fejedelmi udvarokban is nagyban dívott a solymászat. Minden alkalmas helyen szedték a sólyomfiókákat, amelyeket azonban jórészben Konstantinápolyba kellett szállítani a szultánnak ajándékba vagy adóba. Aki a török udvarban valamelyes ügyes-bajos dolgát kedvezően akarta elintézni, az, hacsak lehetett, idomított sólymokkal vagy héjákkal jelentkezett a különböző hatóságoknál. A fejedelmek kedvenc solymászaikat nemesi sorba emelték s címerei őrizték meg az egyetlen képes solymászati emlékeket Magyarországból. Így Báthory Gábor 1610-ben címert adományoz Madarász Péternek, aki a címerben teljes alakban van lefestve a solymászok szokásos ruhájában, öklén a sólyommal.
A XVII. században még javában solymásztak a nemesi kúriákon és főnemesi uradalmakban; akkoriban ez igen divatos és kedvenc sport volt, amelynek a hölgyek is hódoltak. A királyok közül még IV. Károly solymászott 1723-ban, de ettől kezdve lassanként kiment a divatból, valószínűleg a sokkal eredményesebb és könnyebb vadászatot biztosító messzehordó lőfegyverek tökéletesedése következtében. A legújabb időben, 1901-ben Odescalchi Zoárd herceg szabolcsi birtokán kezdett megint sólymászni, azonban tudtommal ez a kezdeményezés nem talált követőkre.
Ezekután most már vegyük közelebbről szemügyre a nemes sólymok legismertebb és legnevezetesebb fajait.
